Az interjút Ignazio Artizzu tette közzé az Una Voce Grida folyóirat 1999. március 9-i számában
Ratzinger bíboros akkor a Hittani Kongregáció prefektusaként szolgált. Itt az interjú rövidített változatát közöljük. Az emeritus pápa válaszai az elmúlt évek során semmit sem vesztettek aktualitásukból! Az írás nyomtatott formában megjelent a Megújulás a Szentlélekben című kiadvány legutóbbi számaiban.
Megjelent az „Exorcist” lengyel magazinban
Az öngyilkosság során valaki szándékosan saját halálát okozza. Az öngyilkosság gyakran a kétségbeesés következtében történik, amely gyakran egy mentális rendellenességnek tulajdonítható. Ilyen például a depresszió, a bipoláris zavar, a skizofrénia, a klinikai depresszió, a személyiség rendellenességek, az alkoholizmus, a kábítószerrel való visszaélés, stb. Sokkal nagyobb a valószínűsége egy válságos időszakban bekövetkezett változásokhoz kapcsolódó okok miatt, melyek a személyes kapcsolatok zavarával társulnak, a fenti tényezők és egyéb okok, például munkanélküliség, szegénység, csőd, stb. miatt.
1993. augusztusában az USA-beli Denver városában tartotta a Katolikus Egyház a világifjúsági találkozót, melyre a Szentatya, II. János Pál pápa is ellátogatott. A találkozó egyik programjaként a szervezők egy olyan némajátékot állítottak színpadra, amelyben a Megváltó szenvedéstörténetében Jézus Krisztust egy nő alakította.
Mivel megtértem és szeminarista [papnövendék] is vagyok, gyakran megkérdezik tőlem, miért lettem katolikus. „Mi vezetett a megtéréshez?” vagy „Ki volt rád hatással?”, vagy leggyakrabban „Miért lettél katolikus, ha már keresztény voltál?”
A fatimai üzenet Mária Szeplőtelen Szívének diadalát célozza. Ez a lényege, amint azt Joaquin Alonso atya (1938-1981) [1], Serafino Lanzetta atya [2] és más szerzők jól megragadták. Az 1917. július 13-i üzenetben foglalt prófécia csúcspontja az ígéretben van: “Végül Szeplőtelen Szívem győzedelmeskedni fog”. Fontos hangsúlyozni, hogy ez az ígéret feltétel nélküli [3].
… és milyen gyümölcsök várhatók még erről a fáról?
Az alábbiakban Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Caritas in Veritate Bizottságának elnöke írását adjuk közre.
Napjainkban a természet- és környezetvédelem az egyik legtöbbet emlegetett és citált aktuális téma a Föld modernnek titulált részében. Felelősségről és megőrzésről, védelemről és megóvásról hallunk unos-untalan.
Gyakorlatilag megszemélyesítve kerül szóba a természet, mintegy mitikus és fetisizált „istenség”.
A dogma olyan tétel, amelyet az egyházi tanítóhivatal mint Istentől kinyilatkoztatott igazságot közöl és hirdet, ezért annak tudatos tagadása vagy visszautasítása eretnekségnek számít.
Egy tételnek ez a legmagasabb teológiai minősítése, mert jelzi, hogy azt isteni és egyházi hittel kell elfogadni, azaz isteni és egyházi tekintély kezeskedik az igazságáról.
Egyik olvasónk szerint hiányzik az egyértelmű állásfoglalás az eredeti cikkből, ezért ideírjuk: KATOLIKUSOKNAK NAGYON NEM AJÁNLJUK. A szerk.
A katolicizmus és a tarotkártya, Gloria Steinem aforizmáját idézve, úgy tartoznak össze, mint a halak és a biciklik. Legalábbis én azt hittem, hogy a katolikusok ezt hiszik. De nem így Brittany Muller katolikus szerző, akinek The Contemplative Tarot [A szemlélődő tarot] című könyve a tervek szerint még ebben az évben megjelenik. Muller számára a tarot „egy sajátos imádság.”
Mielőtt valaki kedvet kapna hozzá, leszögezem: ez nem jó út. Ne menj rovósámánhoz. Ne keresd Zsuzsát se… A szerk.
Szőke, csinos nő, átható világoskék szemekkel. Olyan vesébe látó szemekkel. Zsuzsa azonban sokkal mélyebbre lát. Emberek múltjába évekre, évtizedekre és a történelembe száz, ezer évekre visszamenőleg. És persze a jövőbe, hiszen a jövő titkaiért keresik fel a jósnőt az emberek. Zsuzsa legnagyobb titka saját maga. Miért éppen ő? Miért ő kapta a földöntúli látás képességét?
Ezekben a 2021-es karácsony előtti napokban – az emberiség Megváltójának 2000 évvel ezelőtti születését váró napokban – az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságán egyre hevesebb vita folyik arról, hogy pontosan mikor kezdődik egy meg nem született gyermek élete, és mikortól kezdve kapja meg a gyermek azt a törvény előtti egyenlő védelmet, amelyet az Egyesült Államok alkotmánya véd. Az erről szóló beszámolókat lásd ezeken a linkeken: PBS, SCOTUS Blog és USCCB.
Az emberi jogok és az emberi méltóság ezen alapvető kérdéséről való elmélkedéshez való hozzájárulásként egy sorozatot ajánlunk, amelyet „The Nathanson Files” (A Nathanson-akták) néven indítunk, és amelyben interjút készítek a Hosea Project alapítójával és vezetőjével, Terry Beatley-vel, aki több mint egy évtizeddel ezelőtt ígéretet tett Dr. Bernard Nathansonnak (link), hogy megismerteti történetét a világgal. Ezekben az aktákban Terry elmeséli Dr. Nathanson elképesztő történetét, aki egykor Amerika egyik vezető abortusz-orvosa volt, majd egy megrázó, mély intellektuális és spirituális megtérés élménye után Amerika egyik vezető „életpárti” orvosa lett.
A Magyar Kurír vette a fáradságot és megpróbál utánajárni. Most mi is közreadjuk. A szerk.
A három nagy monoteista vallás – az iszlám, a judaizmus és a kereszténység – tanítása megegyezik abban, hogy az emberi élet egy Isten adta ajándék, valamint, hogy ártatlan életeket ember nem vehet el. Ebben a tanulmányban azt vizsgáljuk, hogy ez a megállapítás a méhen belüli emberi életre is igaz-e, tekintetbe véve a közelmúlt eseményeit, amelyek egy, az abortuszhoz való globális jogot vizionálnak.
A dolgozat első részében az emberi méltóságra vonatkozó ellentétes antropológiai nézeteket tekintjük át, azt feltételezve, hogy ezen nézetek állhatnak az abortuszról alkotott eltérő vélemények mögött. A dolgozat az ENSZ és az Európai Unió közelmúltban kiadott dokumentumait is bemutatja, amelyek – ajánlások szintjén – a nők abortuszhoz való korlátozás nélküli, egyetemes emberi jogának megteremtését célozzák.
Napjainkban egyre gyakrabban találkozunk azzal, hogy kortársaink büszkén vallják magukat a ’maguk módján vallásosnak’. Éppúgy megjelenik ez a közbeszéd szintjén, mint a baráti, kötetlen találkozások alkalmával. Nemritkán e kijelentéshez büszke öntudat, polemizáló magatartás is társul.
Jelen tanulmány célja, hogy a jelenséget vallásszociológiai szempontból megvizsgálja, majd kitekintsen a mögötte álló filozófiai, világnézeti beállítódás elméleti alapjaira, végül a keresztény (katolikus) teológia eszköztárával válaszokat fogalmazzon meg a témával kapcsolatban. Újkeletű, változó vagy állandó attitűdként tekinthetünk-e rá? Csak kihívás, vagy egyben evangelizációs lehetőség is a történelmi egyházak, a keresztény kultúra számára?