Többször találkoztam az elmúlt napokban egy idézettel az interneten, amelynek hitelességét személyesen szerettem volna ellenőrizni. Most megtettem: hihetetlen ugyan, hogy ilyent leírt a szinodális szinódus előkészítő bizottsága, de valóban megtette – mesterük, Franciscus személyes tanítása alapján. A szinodalitás lelkisége felé című dokumentum egy bekezdéséről van szó (Forrás, 29. oldal), amely így hangzik:
2023. október 4-én Rómában összeült a szinódus a szinodalitásról, melynek mottója: „A Szinodális Egyházért: Közösség – Részvétel – Küldetés”.
Ez volna a püspöki szinódus intézményének tizenhatodik rendes közgyűlése, de valójában merőben eltér minden eddigitől. A szinódust előkészítő folyamatok, a résztvevők sajátosan válogatott, laikusokat is magában foglaló névsora, a bemutatott dokumentumok, a megfogalmazott alapelvek a hit és a tanítás átlépésének a szándékát sejtetik.
A Nagy Újraindítás a történelemteológia fényében
Nemzetstratégiai Konferencia
A Magyar Szent Korona erejével
Budapest, 2021. augusztus 17.
La Croix 2019.10.30. Malo Tresca
A sámánizmus egyes szertartásai, Mongóliától, Szibériától vagy a perui ősrengetegtől távol, immár a franciaországi erdőkben is feltűntek. A tény visszavonhatatlan: ez a spiritualitás, amely az élő és meghalt emberi lények, a természetben lévő szellemek, az állatok lelkei, netán a különféle istenségek közötti mediáció lehetőségét vallja, egyáltalán nincs peremre szorulva. Egy új generáció komplexus nélkül gyakorolja a rituálékat Európában is.
Az alábbi webhelyek és dokumentumok segítenek eligazodni a New Age és más káros tanok, hitvallások megtévesztő felvetései és a katolikus hittel kapcsolatos tévtanítások között. Egyes nem katolikus közösségek és szabadegyházak rövid ismertetőjét is közreadjuk.
Leblokkolva a háború után, a kommunizmus elleni harcban, Fulton Sheen próféciái a végidőkről kissé elavultak, de mögöttes víziója erős és kijózanító.
Communism and the Conscience of the West (Kommunizmus és a Nyugat lelkiismerete, 1948) című írásában az Antikrisztusról beszél:
Az Antikrisztust nem így fogják hívni, különben nem lennének követői. Nem fog vörös harisnyát viselni, nem fog ként okádni, nem hord szigonyt, és nem integet nyilas farkával, mint Mephisto a Faustban. Ez az álarcosbál segített az ördögnek meggyőzni az embereket, hogy nem létezik. Amikor senki sem ismeri fel, még nagyobb hatalmat gyakorol.
Akárki is vett részt a Ifjúsági Világtalálkozó tervezésében, úgy döntött, hogy nem a bölcseket utánozza, akik aranyat, tömjént és mirhát adnak az Úrnak, hanem a korinthusiakat, akik figyelmetlenül folytatták az „agapét”, nem érzékelve az Úr Testét és Vérét.
Gondolom, hogy a legtöbb katolikus, aki figyelemmel kíséri az egyházi híreket, mostanra már tisztában van azzal a számos szentségtöréssel és gyalázattal, ami a lisszaboni ifjúsági világtalálkozón a szentostya tárolását és kiosztását jellemezte. Egy kis kutakodás megmutatja, hogy ezek a gonoszságok nem korlátozódtak erre a napra, hanem sok más világtalálkozót is sújtottak. Azok számára, akik esetleg nem látták a közösségi médiában vírusszerűen terjedő bejegyzéseket, röviden összefoglaljuk, mi is történt Portugáliában.
Az Anyaszentegyház bíborosai újfent Franciscus elé terjesztették kérdéseiket, ezúttal Walter Brandmüller, Raymond Leo Burke, Juan Sandoval Íñiguez, Robert Sarah és Joseph Zen Ze-Kiun, S.D.B. bíborosok fordultak dubiával Franciscushoz, amelyekre részleges, nem kielégítő választ kaptak, az egyértelműsítést célzó újabb kérdéseikre pedig nem kaptak választ. Ezért kérdéseiket a mai napon nyilvánosságra hozták.
Közlemény a Krisztus-hívőknek a Ferenc pápának benyújtott Dubiáról (212. kán. 3. §)
Sok fiatal indul el úgy otthonról, hogy a legalapvetőbb életszabályokkal sincs tisztában, vagyis a legminimálisabb védőfelszerelés sem áll rendelkezésére, márpedig az élet nem veszélytelen utazás. Jó lenne tehát legalább egy Bukósisak, amit viszont célszerű még az elindulás előtt felvenni. Az „esemény utáni bukósisak” sajnos már nem sokat ér…
Az okkultizmus él és virul mai világunkban.
Hagyjuk, hogy ez belénk ivódjon.
Elfogadjuk, hogy a világ túl sok mindennel bombáz minket, ezért elutasítjuk a kellemetlen képeket, nyelveket, zenét és művészetet. Elfogadjuk, hogy éppen azoknak a dolgoknak vagyunk kitéve, amelyeket legszívesebben elkerülnénk. Megtanuljuk figyelmen kívül hagyni a gonoszt, amit látunk.
Az angol nyelv egyik leghatásosabb idiómája az egyszerű „a vak vezet világtalant” kifejezés. Bizonyára nincs ennél ostobább cselekedet.
A kifejezés alapja a Szentírásban található. A Máté 15,14-ben a mi Urunk azt mondja: „Hagyjátok őket! Vakoknak vak vezetői! De ha vak vezet világtalant, mind a kettő gödörbe esik.”
Nincs idióma, amely jobban leírhatná a veszélyt a közelgő szinódus a szinodalitásról útja mentén.
Chad Ripperger [atya] gondolatai arról, hogy a modernista ámokfutás melyik szakaszát szenvedjük mostanában, és még mire számíthatunk
Az ördögűzések mellett meglehetősen sokat olvasok, hogy átlássam a kultúra és az Egyház állapotát, és az egyik dolog, amit olvasmányaim során figyelek, azok a mintázatok, amelyek felfedezhetők az eseményekben.
Korábban a modernizmus öt fázisáról írtam, és ebben egykori tanáromat követtem, de mostanában már úgy látom, hogy a modernizmusnak van egy hatodik szakasza, és már be is léptünk ebbe a szakaszba.
Az elmúlt napokban az Észak-Afrikát sújtó két nagy katasztrófa – először a marokkói földrengés, majd a két gát összeomlásával járó hurrikán Líbiában – több ezer áldozatot, gyászt és mindenféle pusztítást okozott. A nyugati tévé- és internetes csatornákon a gyász jelenetei váltakoztak a szakértők – meteorológusok, geológusok, klimatológusok – hangjával. Isten neve azonban soha nem hangzott el. Isten volt a nagy hiányzó ebből a drámai horizontból, mintha istenkáromlás lenne őt megemlíteni, a nevét szembeállítani ezekkel a szerencsétlenségekkel. Isten a Nyugaton uralkodó kultúra számára nem létezik, vagy ha létezik is, nem érdekli a világ.
„Bár az igazság ritka kincs, a kínálat mindig nagyobb volt belőle, mint a kereslet.”
Josh Billings amerikai humorista fenti meghatározása rímel János evangéliumának részletére: „Én vagyok az út, az igazság és az élet – válaszolta Jézus. – Senki sem juthat el az Atyához, csak általam” (14,6). A részigazságok a földön sosem állnak össze egésszé, mivel a teljes igazsággal Urunk rendelkezik.
A tévtanítók sokszor erős logikával érvelnek tanaik igazsága és helyessége mellett, de amint kitágítjuk a kört a teljes igazság felé, abban a pillanatban meggyengülnek érveik, és könnyen előbújik az a bizonyos lóláb – a patás ábrázolásának megszokott jele.