Keresztény hitünk és vallásgyakorlatunk igazán nagy lelki kincsei a régmúltból érkeznek hozzánk. Ha eredetüket kutatjuk, visszamehetünk a középkorba, sőt még tovább, a keresztény ókorba, de újra és újra elbizonytalanodunk, amikor azt látjuk, hogy a legkorábbi dokumentálható kezdetek és Jézus meg az apostolok kora között évszázadok szakadékai tátonganak.
Balázs atya üzenete:
Kedves Testvérek! Július 10 és augusztus 3. közötti időt nagyobb szellemi és lelki csöndben szeretném tölteni. Szeretettel kérlek Benneteket, ebben az időben se levélben se a mobilomon se a honlapomon se Árpád atya címén ne keressetek! A sümegi vonalas telefonon se, mert nem leszek Sümegen. Imádkozom Értetek és csöndben, imádságban készülök a rám váró feladatokra. Áldás, békesség! Balázs atya.
„Akkor odalépett hozzá Péter és megkérdezte: „Uram, ha vét ellenem testvérem, hányszor kell neki megbocsátanom? Talán hétszer?” „Mondom neked – felelte Jézus –, nem hétszer, hanem hetvenhétszer.” (Mt 18,21-22)
Alig hogy kimondtuk az „Igen”-t, férjemmel beléptünk egy olyan világba, ahol újra meg újra felmerült a kérdés: „Ez az, amire igent mondtam?”
Életünk fontos részét képezi, hogy döntéseket hozunk. Sok naponként végzett tevékenységhez olyannyira hozzászoktunk már, hogy aligha tekintenénk döntéshozatalnak. Amikor megszólal az ébresztőóra – vagy legalábbis nem sokkal azután – felkelünk, megtesszük ezt vagy azt a dolgot, amit korábban már eldöntöttünk, vagy mások döntöttek helyettünk. De aztán ránk törnek mázsás súlyú kérdések, válaszút elé állító helyzetek, bizonytalansági tényezők.
Garadnay Balázs atya előadása (Pécs, 2016. április 11., Keresztény Orvos Társasága)
Sokszor találkoztam már házasságra készülő párokkal, akik tisztaságban akarnak élni, de tanácsot kértek abban, hogy meddig mehetnek el a gyengédség kifejezésében. Hol a határ? Egy csók? Egy ölelés? Vagy annál több?
Úgy is mondhatnánk: mi az, ami még nem bűn és mi az, ami már bűn?
„Sokan sürögnek Jézus körül, akik szeretik az ő mennyei országát, kevesen, akik keresztje alá hajtják vállukat. Sokan vannak, akik vágyakoznak vigasztalására, de kevesen kérnek részt a megpróbáltatásból. Lakomájában sokan mellé ülnek, böjtjét kevesen vállalják. Arra mindenki vágyakozik, hogy vele örvendezzék, kevesen akarnak valamit szenvedni érte. Sokan követik Jézust a kenyértörésig, de kevesen isszák ki vele a szenvedés kelyhét. Sokan áldják a csodáit, kevesen követik a kereszt gyalázatáig.” (Kempis Tamás: Krisztus követése)
„Nem mintha már elértem volna vagy már célba értem volna, de futok utána, hogy magamhoz ragadjam, ahogy Krisztus is magához ragadott engem.” (Fil 3,12)
Úgy érzed, néha sokkal könnyebb tanácsot adni másoknak, mint neked magadnak aszerint élned? Én gyakran elcsodálkozom, miután leteszem a telefont. Valóban én mondtam ezeket a bölcs szavakat? Ejha! Talán nekem is követnem kéne saját tanácsaimat!
Köszönet Fr. Szilveszternek a találatért. A szerk.
Egyik nap egy omladozó fal mellett vitt el az utam. Megálltam előtte és megkérdeztem tőle: „Miért álltam meg melletted? Mi a titkod?”
Gondolkodás nélkül így felelt: „Az, ami benned is értékes!”
„Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé.” (Jer 1,5)
Héthónapos terhes voltam, ültem a kanapén a nappaliban, és nem hittem a szememnek. Két repülőgép belecsapódott a World Trade Centerbe – szándékosan.
Két hónap múlva megszületik a kisbabám, gondoltam. Milyen gonosz világba fog érkezni? Lesz esélye egyáltalán?
(Példabeszédek 17.9)
„Szeretetet keres, aki elássa a vétket, aki meg fölkeveri, elveszti barátját.”
1. Meglátásom szerint a fenti Ószövetségi idézet, képszerű leírás önmagában egy magatartásformára, alap-attitűdre utal: ne a vétkekre, botlásokra helyezd a hangsúlyt, hanem az irgalmas, elfogadó és cselekvő szeretetre.
Fontos társadalmi kérdés a szegények támogatása, de vajon milyen formában érdemes tenni? Ebben a nagyon nehéz témában írt lélekemelő cikket a 777-re Székely János szombathelyi megyéspüspök!
“Te szoktál adakozni a hajléktalanoknak?” – nemrég a 777 Instagram-oldalán ezt a kérdést tettük fel nektek, a válaszok számából pedig egyből kitűnt, hogy mennyire fontos témát sikerült felvetni. A szavazás eredménye is izgalmasan alakult: 62% szokott adakozni – értelemszerűen 38% nem.
Szerettük volna hogy egy hiteles és általunk is nagyra becsült ember reflektáljon a kérdésre, ezért megkerestük Székely János szombathelyi megyéspüspököt, hogy segítsen támpontokat adni ahhoz a kérdéshez, hogy hogyan viszonyuljunk a hajléktalanokhoz. Megtiszteltetés számunkra, hogy elfogadta a felkérést, íme a püspöki írás.
A John Henry Newman Oktatási Központ a Szent István Könyvhét alkalmából jelentette meg azt a kötetet, melyben a hazánkba látogató püspökkel kapcsolatos emlékezések, tanítások és egy exkluzív interjú is megtalálható.
A magyarországi látogatás második tanítását adjuk most közre. A szerk.
Nagyon szenvedek a lustaságtól. Hogy lehet tőle megszabadulni? Mit tehet az ember, ha úgy érzi pályát tévesztett? Válaszát köszönöm! (Egy egyetemista)
Valószínű, helyesen ismerte fel a kettő összefüggését: a lustaságot és a pályatévesztés tényét. Azért nem tud szorgosan dolgozni, mert érzi, hogy nem a helyén van, nem azt teszi, amit tennie kell.