Amikor a nyelvre áldozás tilos
„A kenyér és a bor konszekrációja után a mi Urunk Jézus Krisztus, az igaz Isten és ember, valóban, ténylegesen és lényegileg benne van a Szent Eucharisztia Áldott Szentségében az ésszerű dolgok külső megjelenése alatt.” –Trenti Zsinat, Rendelet a Legszentebb Eucharisztiáról, 1. fejezet
A katolikus hitetlenség növekedése a Valódi Jelenlétben nem tulajdonítható egyetlen eseménynek, de a következők valószínűleg hozzájárultak: a liturgia felhígítása, a szent zene és építészet elvesztése, a rendkívüli áldoztatók, a szegényes katekézis évtizedei és mindenekelőtt a kézbe áldozás. 1969 után, amikor VI. Pál pápa engedélyt adott az első országoknak, hogy megkezdjék a kézbe áldozás terjesztését, az indultum [engedmény] futótűzként terjedt el az egész világon. Annyira normalizálódott, hogy a papok néha megtagadták a szentáldozást azoktól, akik a nyelvre akartak áldozni.
