Barsi Balázs OFM: Nagyböjti konferenciabeszédek (3)
Nagyböjt harmadik vasárnapja
Nagyböjt harmadik vasárnapja
Az imádság nem csupán az ember belső ügye, hiszen az ember test és lélek szerves egysége. Az érzékelhető jelekkelszentségeknek nevezzük (sacramentum). Jézus Krisztus egyházalapító tettében hét ilyen kegyelemközvetítő jel foglaltatik benne. kifejezett imádság bizonyos formái az Egyház lényegéhez tartoznak és lényegüknél fogva kegyelmet közölnek.
Az első olvasmányunk egy nagyszerű jelenet Ábrahám életéből, de gyakran rosszul képzeljük el. Isten megígéri neki, hogy számtalan nemzet és nép atyja lesz, és kiviszi őt a szabadba, hogy ezt az ígéretet bebizonyítsa. Azt mondja neki, hogy nézzen fel az égre, és számolja meg a csillagokat – mi pedig úgy képzeljük el Ábrahámot, amint egy tiszta éjszakán kijön, és a Tejutat bámulja.
De ha tovább olvasunk, azt találjuk, hogy a Szentírás azt mondja, hogy „Mikor a nap lenyugodott és beállt a sűrű sötétség”. Tehát… Isten kivitte Ábrahámot a nappal közepén! Hány csillagot látsz a nappal közepén? Csak egyet: a Napot. De hány csillag van odakint, elrejtve és láthatatlanul? Milliárdok és milliárdok. Ugyanígy hány leszármazottat élt meg Ábrahám? Csak egyet: a fiát, Izsákot. Ma körülbelül ötmilliárd ember él a Földön, akik Ábrahámot szellemi atyjuknak tekintik: ő a keresztények, zsidók és muszlimok szellemi atyja. Ő nem élte meg, hogy lássa – de bízott Isten láthatatlan ígéretében.
„Akkor a jámborok ragyognak majd mint az égbolt fénye, és akik igazságra oktattak sokakat, tündökölnek örökön-örökké mint a csillagok.” (Dániel 12, 3)
A szentek a mi hitünk égboltjának csillagai. S ezek között a csillagok között Aquinói Szent Tamás a Nap. Így ábrázolja már közvetlenül halála után a festészet: mellén vagy homlokán a Nap, melynek sugarai ráesnek az Egyházra.
Vannak, akik mindent fehér-feketének látnak, helyesnek és helytelennek, jónak és rossznak. Mások inkább szürke óceánt látnak, amelynek sem egyik, sem másik oldalán semmi sincsen lehorgonyozva. Az életünk könnyebb lenne, ha a Szentírás világos választ adna minden lehetséges etikai dilemmára, de ez egyszerűen nem így van. Valójában a Biblia még azokra az etikai kérdésekre sem ad határozott választ, amelyekről szó van lapjai között. Akkor hogyan kell Jézus Krisztus lelkiismeretes követőiként meghozni a helyes döntéseket, amikor az élet szürke területein evezünk át?
Már többen megkérdezték tőlem, protestánsok és szedevakantisták egyaránt, hogyan tudok ennyire hűséges maradni egy olyan Egyházhoz, amelyet korrupt és rosszindulatú emberek, bérencek és farkasok vezetnek, akik felfalják a nyájat, miközben a saját javukat hajszolják a Szent Egyház java helyett. Bizonyára nehéz ilyen időkben élni. Én is jól tudom, hogy kevés támogatásra számíthatunk lelkipásztorainktól, amikor az igazságért harcolunk a világban, vagy hogy ha valaki levelet küld a püspökének az aggodalmaival, az általában vagy nem kap választ, vagy csak néha kap egy átvételi elismervényt. Nagyon nehéz bármiféle párbeszédet folytatni a hatalmi pozícióban lévőkkel bármilyen okból kifolyólag, akár az egyházban, akár azon kívül. Lehet, hogy a juhok meghallják a pásztor hangját, de nem az a helyzet, hogy a pásztorok hallják meg a juhok hangját.
5. FEJEZET
AZ ALAPOS, AZ IGAZÁN TISZTA ÉS HATÉKONY BŰNBÁNAT
továbbá ennek kapcsán a szent elítéltek élete és a „börtön”
1. János egykor előbb futott a sírhoz, mint Péter; itt pedig az engedelmesség előzte meg a bűnbánatot: az előbbi apostol ugyanis az engedelmesség, a másik pedig a bűnbánat példaképe lett.
Megrendülten az adoratio és a contemplatio kapujában
A kimeríthetetlen TITOK asztalához értünk és a kibeszélhetetlen valóságot szeretnénk kimondani. A Végtelent próbáljuk véges keretek között megragadni, a mérhetetlen Szentséget óhajtjuk kifürkészni.
A Franz Tschann segédpüspöknek írt jelentés,
amelyet Alfons Matt[1] plébános írt Franz Tschann-nak (†1955), az ügyben illetékes feldkirchi segédpüspöknek
„Úgy látom, ezeket a lelkeket a tisztítótűz kínjai közepette kétféle érzelem keríti hatalmába: az egyik az, hogy szenvedéseiket szívesen hordozzák, és hitben látják: Isten nagy irgalmasságot cselekedett velük. Tudatában vannak ugyanis bűneiknek, ugyanakkor ráébredtek Isten nagyságára.
A másik érzelem pedig az örömé, amit Isten rendelése fölött éreznek, Aki a legteljesebb szeretettel és irgalmassággal cselekszik a lelkekkel.”
Génuai Szent Katalin
Sokszor tapasztalhatunk prédikációkban a Szűzanya „emberközelivé” tételére szolgáló próbálkozásokat. Hallhatjuk, hogy ő is egy ugyanolyan anya volt, mint minden anya, egy hozzánk hasonló ember, egy szerény és alázatos asszony, és ez nyilván igaz is. De mégis elgondolkodtató és árulkodó jel, ha egy papnak Szűzanyával kapcsolatos mondanivalója elsődlegesen az emberközeliségének hangsúlyozása, mert emögött nem arról az igazságról való mély meggyőződés áll, hogy minden szenvedésben, munkában, anyai gondosságban, alázatos engedelmességben ragyogó és tökéletes példa számunkra, hanem az az implicit meggyőződés, hogy a gyarlóságainkban és bűneinkben is hasonlít hozzánk, mert a bűn az igazán emberi.
A nem tudás bölcsessége és békéje címmel szentmisék keretében tartott háromnapos nagyböjti lelkigyakorlatot Béri Renátó kármelita szerzetes a budapesti Örökimádás templomban március 18–20-án. A triduumot lezáró szentmisét nagyböjt harmadik vasárnapján, március 20-án reggel mutatta be.
Az evangélium Szent Lukács könyvéből hangzott el (13,1–9).
Béri Renátó szerint
a nem tudás bölcsessége leglátványosabban Jób könyvében mutatkozik meg.
Hová ment az Úr Jézus? Haza ment: felment a mennybe; ez az ő hazája; ott megnyugszik: «ascendit in caelum, sédet ad dexteram Dei»; ül, nyugszik. Befutotta mint óriás az ő pályáját; harcolt, győzött s most diadalát üli, S mi az ő diadala? Hogy országol örökké: «ül a Mindenható jobbja felől.» Az Isten országa minden lélek hazája; azért mondja az Úr Jézus, hogy eljön értünk s elvisz, hogy ahol ő van, mi is ott legyünk. Sok lélek átérezte már azt a nagy igazságot!
Béri Renátó OCD nagyböjti triduuma (II. rész)
Különösen igaz ez Istennel kapcsolatban – mutatott rá Béri Renátó a Budapesten tartott triduum második napján. A kármelita szerzetes A nem tudás bölcsessége és békéje címmel szentmisék keretében tart háromnapos nagyböjti lelkigyakorlatot a fővárosi Örökimádás-templomban március 18–20-án.
A második alkalomra március 19-én, nagyböjt 3. vasárnapjának előestéjén került sor. Az evangélium (Lk 13,1–9) is felcsillantotta, mennyire más Isten és az ő gondolkodásmódja, mint ahogy mi elképzeljük. A szónok a triduum középső részében leginkább Isten teljes mértékben meg nem ismerhető gazdagsága szempontjából beszélt a nem tudás bölcsességéről.
Köszönet Katona István atyának (Marana Tha Kiadó), aki lehetővé tette a kiadvány közreadását. A szerk.
Eredeti cím: Maria Simma: Erlebnis mit Armen Seelen
Fordította: Daczi Margit
A fordítás a német 20. kiadás alapján készült