Köszönet Katona István atyának (Marana Tha Kiadó), aki lehetővé tette a kiadvány közreadását. A szerk.

Eredeti cím: Maria Simma: Erlebnis mit Armen Seelen

Fordította: Daczi Margit

A fordítás a német 20. kiadás alapján készült

„Milyen csodálatosnak kell lennie a mennyországnak, ha Isten olyan alaposan megtisztítja a lelkeket!”
Sienai Katalin (1347-1380)

„Ha tudnánk, mekkora hatalmuk van ezeknek a kedves Szenvedő Lelkeknek Isten szíve felett, és ha tudnánk, milyen kegyelemre tehetünk szert a közbenjárásuk által, talán nem feledkeznénk meg róluk annyira; sokat kell értük imádkoznunk, hogy ők is sokat imádkozzanak érettünk.”
Johannes Vianney, arsi plébános (1786-1859)

„Minden alkalommal, amikor imád és áldozatod segítségével egy lélek elhagyhatja a tisztítótüzet, olyan nagy örömet szerzel nekem, mintha engem magam ragadnál ki a kínok közül”.
Jézus szavai Helftai (Nagy) Szent Gertrudhoz (1256-1302)

Isten

Mint elnyert mennyország

Mint elvesztett pokol

Mint ítélőbíró

Mint tisztítótűz

Hans Urs von Balthasar (1905-1988)

Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és a kisdedeknek jelentetted ki. Igen Atyám, így tetszett neked.

Mt 11, 25-26

Gondoljatok csak a meghívásotokra, testvérek! Itt nem sok az emberi bölcs, nem sok a hatalmas, nem sok az előkelő, de Isten azt választotta ki, ami a világ szerint oktalan, hogy megszégyenítse a bölcseket, s azt választotta ki, ami a világ szemében gyenge, hogy megszégyenítse az erőseket, s ami a világ előtt közönséges és megvetett, azt választotta ki az Isten, a semminek látszókat, hogy azokat, akik valaminek látszanak, megsemmisítse. Így senki sem dicsekedhet Isten előtt.

1Kor 1, 26-29

Van egy helye a megtisztulásnak, és az ott fogva tartott lelkek a hívek közbenjárása révén segítségre találhatnak.

Tridenti zsinat

Előszó

Maria Simma, aki a Nagy Walser-völgy Sonntag nevű kis falujában született 1915-ben. Vallásos, misztikus hajlamú, és karizmatikus adottságokkal rendelkezik. Aszkétikus életmódjának kialakulásához az is hozzájárult, hogy háromszor is élt kolostorban. Hosszú ideig rejtve voltak előtte Isten tervei, lassanként azonban – lelki vezetőjének, Alfons Mattnak körültekintő irányításával – felismeri apostoli küldetését: hogy a Szenvedő Lelkek üzenetének közvetítője legyen.

Beszámolója a meggyőzés erejével hat.

Az Élményeim a Szenvedő Lelkekkel című könyvét néhány újságban a tárgyilagos hozzáállás teljes mellőzésével támadták, ezért mint kiadó szükségesnek látom közölni állásfoglalásomat. Mielőtt eldöntöttem volna, hogy kiadom-e a könyvet, mindennek gondosan utána akartam járni. Elutaztam Maria Simma lakóhelyére, a Nagy Walser-völgyi Sonntagba, ahol hosszabb beszélgetést folytattam lelki-gondozójával, Alfons Matt plébánossal. A plébános úr arra is felhatalmazott, hogy a könyvben rövidített formában közzétegyem azt a jelentést, amelyet Maria Simmáról írt az illetékes püspöknek.

Másolatokat készíttethettünk a kiadó archívuma számára abból a hatoldalnyi teszt-pszichológiai szakértői véleményből is, amelyet dr. Ewald Böhm egy innsbrucki teológiaprofesszor megbízásából készített. Fontos megjegyezni, hogy e szakértői vélemény szerint Maria Simma esetében szó sincs hisztériáról vagy pszichopátiáról. Sonntagban szomszédokkal is beszélgettem, és megtekintettem az új zarándok-kápolnát. Rövidre zárva: már csakis az érdekelt, hogy ez a Simma nevű nő hiteles-e vagy sem. Ha a könyvben található élménybeszámolók valódiak, akkor mintegy „megbízólevélnek” tekinthetők Istentől annak megerősítésére, hogy a karizmája természetfeletti eredetű (tehát több, mint például a telepátia), és hogy az élményei valódiak.

A kontroll lehetősége

Részlet Alfons Matt plébános jelentéséből:

„Egy bizonyos kontroll lehetősége akkor áll fenn, ha megvizsgáljuk azoknak a Szenvedő Lelkekre vonatkozó információknak a helyességét, amelyeket Maria Simmának az elhunytak hozzátartozóival kellett közölnie. Számára ugyanis a legtöbb eset teljesen ismeretlen volt.

(A Tschann-nak,?? a feldkirchi segédpüspöknek írt jelentésben ezután az elhunytak neveinek hosszú sora következik, a kívánságaikkal együtt. Az információk nagy részét átvizsgálás és továbbadás céljából elküldtem a plébániákra, azzal a kéréssel, hogy ha az adatok stimmelnek, továbbítsák a megbízást. Az aláhúzott esetekben azt a visszajelzést kaptam, hogy az adatok helyesek.)”

Már most arra kérem a mindenkori kritikusokat, lehetőleg tekintsenek el mindenfajta spekulációtól és hangzatos szalagcímtől, és mindenekelőtt arra összpontosítsák figyelmüket – mégpedig a leírt tények alapján –, hogy a bizonyíték valódi vagy sem. Ebből már minden további magától következik.

Már ma kijelentem a nyilvánosság előtt, hogy a könyvet azonnal visszavonom a kereskedelemből, ha kétséget kizáróan bebizonyosodik, hogy Maria Simma és a lelki vezetője csaltak, és a könyvben leírt tényeket csak kitalálták.

Több tucat faluban több száz tanúnk van.

Kezdettől fogva tudatosan nyílt kártyákkal játszottunk: Maria Simmát nevével, lakcímével, életrajzával és fényképével mutattuk be, hogy aki tisztességes szándékkal utána akar járni az esetnek, meglegyen erre a lehetősége. (Ahogy Lourdes-ban, a nemzetközi orvosi irodában is bárki tájékozódhat a tudományos szempontból megmagyarázhatatlan csodákról).

A kiadó arra is hajlandó, hogy komoly szándékú kritikusoknak további adatokat és dokumentumokat bocsásson a rendelkezésére, amennyiben ilyenek a birtokában vannak. Maria Simma könyve nem szenzációhajhász kíváncsiak igényeinek kielégítésére íródott, hanem a lelki épülést szolgáló könyv, amely olvasóját szembesíti a megtisztulás helyének tényszerűségével, és arra emlékezteti, hogy az elhunytakért imádkoznia kell.

Mit a véleménye a zsinatnak a magánszemélyek által átélt jelenésekről?

Ha Isten valakinek karizmát ajándékoz, akkor ezt véleményünk szerint nem az illető saját szórakoztatására teszi. Miklós testvér látomását a Szentháromságról biztos nem csak a saját épülésére kapta, lotharingiai Szent Johanna (Jeanne d’Arc) pedig nem a saját gyönyörűségére hallotta a hangokat, hanem egy egész ország megmentése volt a tét.

Egyetlen katolikusnak sem kötelező hinnie a magán-látomásokban, azt azonban kár lenne tagadni, hogy az egyházban számtalan magánszemély által átélt jelenés volt és van. Szent Ferenc óta például a stigmatizációnak több mint háromszáz bizonyított esete ismert az irodalomban. Egyházunkban sok minden egyéni látomásokra vezethető vissza: az úrnapi körmenet, a Jézus Szíve ünnepe, a rózsafüzér, Lourdes stb. Ezt nem kell szégyellnünk. Vajon napjainkban Isten nem ajándékozhat meg embereket karizmatikus adottságokkal, amelyekről Szent Pál részletesen szól?

A II. Vatikáni Zsinat így ír ezekről az adottságokról: „Ezeket a kegyelmi adományokat, akár nagy feltűnést keltően átütő erejűek, akár egyszerűbb, szélesebb körben elterjedt jelenségekről van szó, hálával és azzal a vigasszal kell fogadnunk, hogy az egyház nehéz helyzetében különösen időszerűek és hasznosak.

A rendkívüli adottságokra azonban ne „törekedjünk”. Vakmerő módon apostoli tevékenységre utaló eredményeket sem szabad tőlük várnunk. Valódiságuk és elrendelt használatuk megítélése azoknak a dolga, akik vezető szerepet töltenek be az egyházban, és akiknek a feladata, hogy a lelket ne hagyják kialudni, hanem mindent megvizsgáljanak, és a jó fölött őrködjenek”. (Konstitúció az Egyházról 12.) Alfons Matt ezt írja jelentésében:

„Amit Maria Simma megtudott a Szenvedő Lelkektől korunkra, annak nyomorúságára, veszélyeire és ezek gyógyítására vonatkozóan, és amit a legsúlyosabb szenvedések óráiban megvilágosodására és vigaszára meglátott, teljes összhangban áll azokkal a tanításokkal, amelyek Isten irgalmasságáról és igazságosságáról, illetve a tisztítótűzről szólnak, valamint összhangban állnak az egyházi felsőbbség ismereteivel és tapasztalataival is”.

Miért hát ez az érzékenység, mikor pedig a Szenvedő Lelkekre vonatkozó látomások nem számítanak új jelenségnek az egyházban? (A témának napjainkban is gazdag irodalma van). Még Don Boscónak (Torinói Szent Jánosnak) is volt jelenése egy meghalt barátjáról, amely jelenést húsz szemináriumi társa látta vele együtt, és amely mindegyikükre félelmet keltő, kitörölhetetlen hatással volt. (Lásd L. von Matt, Don Bosco, 64-65. o., NZN Verlag, Zürich). A híres Alacoque Szent Margit Mária is leír egy elhunyt bencés szerzetesről szóló látomást életrajzában (1920-as kiadás, 98. oldal).

Hogy az elhunytak lelkei meg tudnak jelenni élőknek, az Új Szövetség tanúsítja: a Mt 27,52-54-ben arról olvashatunk, hogy Krisztus feltámadása után hogyan jelentek meg holtak lelkei sok ember előtt.

A kulcsfigura

A feldkirchi püspöki helynökség egyik dokumentumában ez áll Alfons Mattról: „A plébános egy feddhetetlen, példás életű pap, akitől távol áll bármiféle egzaltáltság. 77 éves, tiszteletre méltó, idős szolgája az egyháznak”.

Kifejezetten személyes véleményem a következő: Miért nem hisznek Alfons Matt plébánosnak, aki pedig feddhetetlen és példás életű pap, és Simma esetében mindenképpen ő a fő tanú és a kulcsfigura? Ha feltételezzük, hogy Maria Simma nem hiteles, akkor Alfons Matt egy csalónak esett áldozatul, és hosszú évtizedek tapasztalatai ellenére sem rendelkezik a szellemek megkülönböztetésének a képességével. Ebben az esetben is feddhetetlen és példás életű pap lenne? Senki sem várja el, hogy a feldkirchi püspök Maria Simmát még életében nyilvánosan elismerje; ez ellentmondana annak az egyházi gyakorlatnak, amely azokban az esetekben, ahol nem nyilvánvaló csalásról van szó, Gamáliel tanácsát követve jár el (ApCsel 5, 34-40).

Maria Simma alázata és szegénysége számunkra a hitelességének a legfőbb garanciája; ha büszke és beképzelt lenne, a kisujjunkat sem mozdítottuk volna meg érte. De éppen itt következik a bosszúság:

Már a zsidókat is bosszantotta, hogy Jézus egyszerű, tudatlan halászokkal, vámszedőkkel és bűnösökkel érintkezett. Sok modern katolikus olyan felvilágosultnak képzeli magát, hogy képtelen felfogni: hogy lehet az, hogy Isten anyja Lourdes-ban és Fatimában egyszerű pásztorgyerekeknek jelent meg? Sokan még Fatimát is tagadják a napcsoda ellenére is, amely pedig hetvenezer ember előtt következett be 1917-ben, és amelyről az egész világsajtó beszámolt.

Isten kézírása

Istennek az a terve, hogy kiválasztja a gyengét, azért, hogy az erőset legyőzze. Csak gyenge eszközön tudja megmutatni az ő nagy erejét. Ha Dávid ugyanolyan erős harcos lett volna, mint Góliát, senki nem hitt volna az isteni beavatkozásban.

Pál hallatlan éleselméjűséggel ismerte fel a rejtett összefüggéseket: „Mivel a világ a maga bölcsességével nem ismerte fel Istent isteni bölcsességében, úgy tetszett Istennek, hogy balgaságnak látszó igehirdetéssel üdvözítse a hívőket” (1Kor 1,21). Az pedig egyenesen ostobaság, amikor egyesek „mellékes”, periferiális dolgokról beszélnek (pl. Mária vagy a szentek esetében). Mintha a „periféria” nem tartozna hozzá az egészhez! Mi lenne például Európából az őt szegélyező államok nélkül? Manapság sok katolikust megfertőztek a modern eszmék, és azt gondolják, hogy mindaz, aminek valami köze van a karizmához vagy a misztikához, eldobható.

Vajon a nagy légitársaságok miért reklámozhatják útjaikat óriásplakátokon a következő szöveggel: „Repüljön Indiába meditálni!”? Miért lepik el hippik százezrei a Gangesz partját? Mert a modern ember is szomjazza a misztikát. A progresszív eszmék divatja azonban olyannyira túlracionalizálta a hitet, hogy az igazi misztika, amely csak a kereszténységben lelhető fel, teljesen kiszorult belőle.

Végezetül Karl Rahner zsinati teológus szavaira emlékeztetnék, aki azt mondta, hogy a magánszemélyek jelenései nem valamiféle luxust, hanem parancsot jelentenek az egyház számára: hogy hogyan kell egy adott történelmi helyzetben cselekednie.

Mi mindenesetre jóhiszeműen jártunk el, és alávetjük magunkat az igazság próbájának. Amíg azonban jóhiszeműen járunk el, a vallási tolerancia törvényének védelme alatt állunk, és jogunk van a tárgyilagos és tisztességes kritikához.

A hitelesség csalhatatlan jele a kereszt. Az Úr az övéit súlyos kereszttel szokta megterhelni. Ezt Maria Simmának is meg kellett tapasztalnia, amikor 1986. június 10-én fából épült háza Sonntagban a lángok martalékává vált. Súlyos csapás egy egyedülálló asszonynak. De az egyházközség és a rokonai is gondoskodnak róla.

Arnold Guillet †

Spiritus ubi vult spirat. A szél ott fúj, ahol akar. (Jn 3,8).

(folyt.)

Létrehozva 2022. március 22.