Érdekes video tűnt fel a napokban az interneten: két kapucinus atya az Oltáriszentséget kivitte az utcára, a tömeg közé. Az alábbi írást kaptuk ezzel kapcsolatban, melyet most másokkal is megosztunk.
Az üzenet, melyet meg szeretnék osztani, a szívem legmélyéből jön, s abból a felelősségtudatból, hogy védeni kell a társadalom legsérülékenyebb aspektusait. Ezek pedig az élet és a család szeretete.
Mai beszédem és civiljogi aktivista munkám három alapigazságon alapul:
– Minden ember érdemes arra, hogy emberi mivoltából eredően tiszteljék őt
– Semmilyen feltételek mellett nem tekinthető egy emberi élet kevesebbnek, vagy épp többnek, mint ami a maga abszolút valójában
– Minden emberi élet a fogantatás pillanatában kezdődik.
2. rész – A sértettség
Néhány hónappal ezelőtt a Novo-Tyihvini női monostor elöljárója, Domnika igumenia (apátnő) a belső magányosságról beszélgetett a nővérekkel.
A beszélgetést a monostor honlapján nyilvánosságra hozták, és nagy érdeklődést váltott ki. Mivel a probléma napjainkban rendkívül aktuális és az elmagányosodás társadalmunkban tömeges méreteket öltött, ezért a „belső használatra készült beszélgetésből” egy új, a szélesebb közönségnek szánt beszélgetés született.
A misszió és az evangelizáció fogalmának alakulása korunkban
A katolikus egyház a legújabb korban több lépésben új és új módon próbálta meghatározni a „martüria”, a „misszió” fogalmát.
Az egyház hagyományos meghatározása szerint: a missziós tevékenység vagy terület fogalomkörébe tartoznak azok ,,a népcsoportok vagy területek, amelyeken Krisztus és az Ő evangéliuma ismeretlen, vagy ahol hiányoznak a beérett keresztény közösségek, amelyek képesek arra, hogy az adott körülmények között megéljék, és más embercsoportoknak is hirdessék a hitet. Ez a helyzet a pogányokhoz szóló missziós tevékenységet igényli,, (vö. AG 6; EiE 45–49).1
Esztergom, 1988. III. 7.
Kedves Testvéreim!
A második olvasmányban egyfajta vallási elképzelést javít ki Jézus, és megtérésre hív minket. A megtérés, az ó- és újszövetségben nem azt jelenti, hogy egyik vallásból a másikba áttérek. Ezzel nem foglalkozik soha. Azt sem jelenti, hogy a hitetlenségből istenhívő leszek, mert ilyet meg nem ismer az ó és újszövetség. – Az ideológiai ateizmus. – A metanoia, a megtérés, amit Jézus hirdet, az azt jelenti, hogy vallási elképzeléseinkből, a már megismert, kinyilatkoztatott igazságokból, tovább merünk lépni. Tehát mindig aktuális az evangélium, az utolsó napig.
Sümeg, 1999. dec. 19. (Advent 4. vasárnap)
Krisztusban Kedves Testvéreim!
Lelkigyakorlatozó testvéreinkkel tegnapi imádságunkat úgy fejeztük be: add, hogy lássuk, amit tennünk kell, és azt végre is hajtsuk kegyelmeddel. De ha nem látjuk, hogy mit kell tennünk, hogyan hajtanánk végre? Mi az, amit tennünk kell, amit látnunk kell? A szentség útjának választása! De hogyha ezt nem látjuk, akkor hogyan tudnánk életünket megszentelni? Csak az Isten kegyelmével.
Az alábbi idézeteket a híres jezsuita egzorcista Domenico Mondrone gyűjtötte össze, aki személyesen folytatott párbeszédet a Gonosz lélekkel ördögűző szertartásai során.
Novemberben gyóntatási továbbképzés volt Mátraverebély-Szentkúton, ahol előadást tartott Leopold Jablonský szlovák ferences exorcista. A Nagyszombati Főegyházmegye exorcistája az okkultizmus következményeiről és a szabadulás útjáról beszélt mintegy hetven pap előtt.
TEGYÉTEK TERÉZ ÖRÖMÉT TELJESSÉ…
Bár azt gondoljuk, mi választunk magunknak szenteket, akik segítenek bennünket a Krisztus-követésben és az élet teljességének megélésében, mégis mindez fordítva történik: a szentek találnak ránk. Ők keresnek meg és hívnak minket, hogy példájukon fölbátorodva egyre teljesebben, mélyebben merjük megélni az evangéliumot, a krisztusi életet. Először nem Teréz talált rám, hanem az ars-i plébános, Vianney Szent János, aztán jött Ferenc, Domonkos és megérkezett Teréz. Papságom egyik legfontosabb szakaszában talált rám, és elkezdődött egy kapcsolat közöttünk. Ennek a kapcsolatnak néhány morzsáját szeretném most megosztani, azt, amit tőle kaptam és megértettem.
Frissitve – 2015. augusztus Örömmel értesítjük az érdelődőket, hogy a Szent Imre Plébánia honlapja ismét teljes mértékben megújult – a
Az Egyház nem engedélyezheti a fogamzásgátlást a házasságban. Istennel szegülne szembe, ha olyasmit engedélyezne, ami belső természeténél fogva bűn. Nemcsak azért bűn tehát, mert a latin rítus szerinti esküvői szertartásban a házasulók kifejezetten elfogadják a gyermekeket (nem tudom, hogy van a bizánci rítusban), hanem akkor is bűn volna, ha erről a szertartásban nem esne szó.
A házastársakat erkölcsi természettörvény kötelezi arra, hogy valamennyi nemi aktusuk nyitott legyen a fogamzásra. Ugyanis a nemi aktus természeténél, lényegénél fogva irányul az életadásra.
4. A Szentháromság mintájára felépülő családi életet nemcsak az egyes szentháromsági személyek felől szemlélhetjük, hanem a szentháromságos relációk[1] felől is.
Alapvető fogalom ez a Szentháromság teológiájában. Azt jelenti, hogy a személyek áthatják egymást, egyiknek a másikban való kölcsönös jelenléte ez, amely a legmélyebb közösséget teszi lehetővé az identitások tiszteletben tartásával. Ez egyike az isteni Szentháromságon belüli élet „töményeinek”, következőleg az emberi közösségekben, így a családban megnyílt szentháromságos dinamikának is. Aki nem fogja ezt fel, nehezen fogja megsejteni, mit jelent a „szentháromságosság”. A családban megélt közösségi tapasztalat segíti annak megsejtését, hogy mit is jelent: a személyek kölcsönös egymásban léte, hogy a szentháromságos hit mennyire tele van gyakorlatra való utalásokkal. Családjaink mennél inkább a Szentháromság módján élnek, annál inkább tudják befogadni ennek a titoknak az igazságát, kimondhatatlan nagyságát.
Pat Kennedy, a Hexam és Newcastle Egyházmegyei Szolgálati Bizottság elnöke nem ért egyet azzal, hogy a karizmatikus megújulás nyugvópontra jutott
Amikor a gyermekeim összejönnek, egyik legkedvesebb elfoglaltságuk az, hogy az elmúlt évekről beszélgetnek. Ezt úgy neveztem el, hogy „Emlékszel?” -játék. Visszaemlékszünk mókákra, tréfákra, engem kinevetnek azok miatt a ruhák miatt, amiknek a viselését erőltettem, visszaidézik szavaimat és mondásaimat.
Az önző ember éppen az ellentéte annak, amire teremtettünk. Az Úr, aki az örök Szeretet, Ő teremtett és váltott meg minket. Jézus arra szabadított meg bennünket, hogy képesek legyünk szeretni. És a szeretet mindig a másik személyére összpontosít. Az önzés a szeretet ellentéte, mivel az önző ember maga körül forog, egyáltalán nincs tekintettel a másikra, szükségére és kívánságaira. Amíg a szeretet a másik személyre visel gondot, és szabadon ad, ajándékoz, addig az önző embert csak az aggasztja, vajon tulajdon énje megelégül-e, vagy sem. Meg kell hogy kapja a jogait. Igényeit ki kell elégíteni, vonatkozzon egészségére, kényelmére, szabadidejére,jogaira vagy tiszteletére.