Jézus szavahihetősége a keresztény hit központi eleme. Ha Őneki hihetünk, akkor bízhatunk abban, amit Istenről mondott beleértve például, hogy Isten a Szentháromság, ami három személyből áll: az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Minden Jézus szavahihetőségén áll vagy bukik.
„Mikor elérkezett Pünkösd napja, mindannyian együtt voltak, ugyanazon a helyen. Hirtelen zaj támadt az égből, olyan, mint a heves szélvész zúgása.„(ApCsel 2,1-2)
A termet, ahol Pünkösd napján együtt voltak az apostolok, a hagyomány joggal azonosítja az utolsó vacsora termével. Ez az azonosság mélységes tanítást hordoz magában.
„Szeretettel – és persze nagy késéssel, mert nálam késéssel mérik a szeretetet – küldöm az áprilisi életigét. Azért igyekezni fogok a májusival is, s akkor majd az „igyekezet” lesz a mérce, s nem pedig a késés. De teljesen lazán és minden garancia nélkül, mint szabadúszó és műkedvelő az életige-műteremben.”
„Mágia és hit” rádiósorozat, 8. előadás
Tanítványai erre azt mondták: „Íme, most nyíltan beszélsz, és nem példabeszédet mondasz. Most tudjuk, hogy mindent tudsz, és nincs szükséged arra, hogy valaki kérdezzen téged. Ezért hisszük, hogy az Istentől jöttél.” (Jn 16, 29-30)
„Még egy kis idő, és már nem láttok engem, majd ismét egy kis idő, és látni fogtok engem.” (Jn 16,16)
Ez a „kis idő” Jézus elmenetele és visszatérése között nemcsak sírban nyugvásának idejét jelenti, hanem a mennybemenetele és Pünkösd közötti időt is, hiszen az apostolok Pünkösdkor a mennybe ment Krisztus egészen sajátos, végleges visszatérésének lesznek tanúi. Azelőtt ott állt előttük hús-vér emberként, feltámadása után már új, romolhatatlan testben, Pünkösd után viszont a Szentlélek által bennük lesz jelen.
Békét hagyok rátok, az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. (Jn 14,27)
Az Isten tűz, amely felmelegíti és lángra lobbantja a szívet és a bensőt. Ezért ha szívünkben hideget érzünk, amely az ördögtől van – mert az ördög hideg -, akkor az Urat szólítsuk, s ő eljövén tökéletes szeretetével lángra lobbantja szívünket nemcsak önmaga, hanem a felebarát iránt is. S a melegség színe elől elfut a hidegség, a jónak gyűlölője.
Részlet a Győzelem a bűn felett c. könyvből /Kiadó: Nagy Perge Zoltán, Budapest/
A Szentlélekben való újjászületésnek, az örök életbe való belépésnek leghitelesebb bizonyítéka, amikor az ember önként odaadja az életét. Ezt egyedül az ember tudja megtenni a földön, mert csak ő kapott képességet, hogy ne csupán valamit adjon embertársának, hanem önmagát adja, szeretetből.
Az elmúlt 20 év során számos nagyon sikeres ügyvezető igazgatóval beszélgettem tisztán üzleti szempontból. Közülük némelyek nagyon kis mennyiségű tőkével hatalmas méretűre fejlesztenek vállalatokat, és aztán dollármilliókért eladják ezeket. Mások több száz embert tudnak alkalmazni és nagyon nagy vállalatokat vezetnek. Azonban arra vagyok kíváncsi, vajon egyedül ezek a kézzel fogható üzleti mutatók azt jelentik-e, hogy ezek az ügyvezetők valóban sikeresek az életben?
Aiszóposz mesélte: A halász egy folyóban halászott. Mikor kifeszítette a hálóját, és körülkerítette a folyót, kötélre kötött kődarabbal verni kezdte a vizet, hogy a menekülő halak vigyázatlanul a hálóba fussanak. A vidék egyik lakója, mikor látta, mit csinál, megszidta, hogy felzavarja a folyót, és nem hagyja őket tiszta vizet inni. A halász így válaszolt: „Ha nem zavarom fel így a folyót, nekem kell éhen halnom.”
„Atyja már messziről meglátta őt és megesett rajta a szíve!„(Lk 15,20).
A katekizmusból tanult igazság jut eszünkbe, amikor ezt a szép példabeszédet hallgatjuk és elgondolkodunk annak tanításán: „Isten a megtérő bűnösnek szívesen megbocsát!” Hogyan is tud annyi gonoszságot megbocsátani? Miért is tudja elnézni az emberek vétkezéseit? Sokszor így botránkozunk meg ezen az isteni jóságon, hogy ezt mondjuk: egy bűnös élet után elegendő lenne egy mellverés és egy szánom-bánom?