Kedves Nővéreim és Fivéreim az Úr Jézus Krisztusban ! Eljutottunk odáig, hogy döntünk Krisztus mellett, Őt elfogadjuk életünk Urának, tanításához igazítjuk életünket, s így az Ő útján járva – követőivé leszünk. De ez csak az érem egyik oldala: Alulnézetből a mi életünk vonalvezetése.
Sokszor kérjük azt, hogy múljanak el a negatív érzelmeink, a szorongásunk, a félelmünk, a haragunk. Isten ebben tényleg sokszor segít is. De nem mindig. 1
Mária IGEN-t mondott Istennek. Vállalta a meg nem értettséget, a bizonytalanságot, amikor a Megváltót szívébe fogadta. Saját testén keresztül nyitott utat Isten szeretetének az emberiség felé.
,,Barátom! Nem vagyok veled igazságtalan. Nem egy dénárban egyeztél meg velem? Fogd, ami a tiéd, és menj! Én ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked.” (Mt20 15,16)
“… egyik tanítványa kérte: Uram taníts minket imádkozni…” (Lk 11,1)
Egy szerzetes hajótörést szenved és kénytelen kikötni egy elhagyatott szigeten. Ott talált egy pár bennszülött emberre, akik szívesen hallgatták tanítását és megtanulták tőle a Miatyánkot imádkozni. Amikor a hajót megjavították és tovább indultak, a bennszülött tanítványok kiabálni kezdtek utána: Atyám elfelejtettük, hogyan imádkozzunk! Ő pedig ezt mondta nekik: mondjátok, ahogyan tudjátok!
I. Jézus alakja a prófétáknál
Ha egymás mellé teszed az Ószövetségnek a Megváltóra is vonatkoztatható részeit, úgy tűnik, hogy az Ószövetségben láthatóan kibontakoznak Jézusnak és országának vonásai. Figyeld meg, melyek ezek a vonások:
“Jézus erre megjegyezte: Sehol sincs a prófétának kevesebb becsülete, mint saját hazájában és családjában.” (Mk 6,4).
Az ember általában azt tartja, hogy az ég, a mennyország legyen az Istené. A levegő a madaraké. A föld pedig az emberé. Az ember saját maga építi az elválasztó falat, és ki akarja rekeszteni a világból Istent a törvényeivel együtt. Ez a felfogás fedezhető fel a názáreti emberek viselkedésében is.
„Márta, Márta! Sok mindenre gondod van és sok mindennel törődsz, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, és nem is veszíti el soha.” (Lk 10,42)
Egy fogalom körüli vita tisztázása.
Kérhetjük – e az Anyós segítségét?
Mi emberek már csak olyanok vagyunk, hogy ha ajándékot kapunk, akkor ugye szeretjük az ajándékozót is. A vőlegény is ezért szereti az anyósát is. Mert ajándékba kapta tőle a feleségét.
Mindig türelmesnek kell lenni és bármi is történik, Isten nevében hálaadással kell azt fogadni.
Életünk csupán egy minutum, ha az örökkévalósághoz mérjük; és ezért, az Apostol szerint, “nem mérhetők a jelen élet szenvedései az eljövendő dicsőséghez, mely meg fog nyilvánulni rajtunk” (Róm 8,18).
Kedves Nővéreim és Fivéreim az Úr Jézus Krisztusban ! Eljutottunk odáig, hogy szívünk szeretetét, vagyis a szeretet isteni erényét, táplálni kell. Mivel Isten maga a Szeretet, ezért Isten maga táplál minket önmagával.
MENJ KERESZTÜL A FALON c. sorozat 10. rész
Nem is kopogott. Vidáman besétált hozzájuk a falon át. “Itt vagyok!” A tanítványok csak pislogtak döbbenten.
Jézus kereszthalála után a tanítványok a veszteségükön búsongtak. Együtt depresszióztak a “felső szobában”. Csöndben voltak, kultúráltan viselkedtek. Egészen megbénította őket a félelem. Volt rá okuk. Veszélyben voltak, gyászoltak… úgy vélték, hatalmas veszteség érte őket… mert nem látták a teljes igazságot.