Dicsőítő áldozatok
„Hozzatok méltó áldozatot, és bízzatok az Úrban!” Zsolt 4,5
Be kell vallanom valamit. Sokévi Jézussal járás után, miközben arra vágyom, hogy Ő töltse be a lelkemet, még mindig gondot okoznak a teljesületlen kívánságok.
„Hozzatok méltó áldozatot, és bízzatok az Úrban!” Zsolt 4,5
Be kell vallanom valamit. Sokévi Jézussal járás után, miközben arra vágyom, hogy Ő töltse be a lelkemet, még mindig gondot okoznak a teljesületlen kívánságok.
„Virrasszatok! Legyetek éberek!”
Az adventi időszakban gyakorta halljuk ezeket a bibliai intéseket, melyek a készenlét, a várakozás fontosságára hívják föl a figyelmünket. Ha jól meggondoljuk, szinte az egész életünket átszövi a reménykedés, a beteljesületlenség érzése. Folyton-folyvást várok valakit vagy valamit.
Mert balgák mindazok az emberek, akikben nincs meg Isten ismerete, akik nem tudták a látható javakból megismerni azt, aki van, s a műveket szemlélve nem ismerték föl az alkotót, hanem a tüzet, vagy a szelet, vagy az iramló levegőt, vagy a csillagok körét, vagy a víz árját, vagy a napot s a holdat tartották világot kormányzó isteneknek. (Bölcs 13,1-4)
Ferenc pápa csütörtök reggeli homíliája
A kíváncsiság lelkülete konfúziót teremt és eltávolít bennünket Istentől, a bölcsesség Lelkétől, a Szentlélektől, aki békét ad nekünk – mutatott rá Ferenc pápa. November 14-én, csütörtökön reggel a Szent Márta házban bemutatott szentmisén a Szentatya a Bölcsesség Könyvéből vett első olvasmányt magyarázva megállapította, hogy az igazi keresztények a Szentlélek bölcsességében élnek (Bölcs 7,22-8,1). E bölcsesség révén haladnak előre ezzel az intelligens, szent, egyetlen, összetett és kifinomult lélekkel.
Három módon viszonyulhatunk a negatív érzéseinkhez.
1. Megengedjük az érzést és azonosítjuk magunkat vele. A gyerek magára keni az egész reggelit, dühös leszek, utat engedek a haragnak, kiabálok vele, felpofozom. Ebben az esetben is, mint az esetek többségében, ha egyszerűen azonosítom magam a negatív érzésemmel, akkor emiatt indulatból fogok cselekedni és bántani fogok valakit.
Jézus azt mondja, hogy a házasság előtti vagy házasságon kívüli szexuális élet a tisztaság elleni bűn, de vonatkozik ez a homoszexuális fajtalankodásra is.
Úgy hallottam a Bibla nem mond semmit a házasság előtti szexről. Igaz ez?
Bárki, aki azt állítja, hogy a Biblia nem mond semmit a házasság előtti szexről, nem sok időt tölthetett a Biblia olvasásával. A házasság előtti szex kifejezés nincs a Bibliában, mert az Írások ehelyett a paráználkodás kifejezést használják. Ezt a kifejezést használja Pál apostol a Korintusiakhoz írt első levél 6. fejezetében:
Október 25-én, a Szent Márta Házban bemutatott szentmisén Ferenc pápa elmélkedését teljes egészében a kiengesztelődés szentségének szentelte. A gyónás azt jelenti, hogy őszinte szívvel, a gyermekek tiszta lelkületével indulunk el a Jézus szeretetével való találkozásra, elfogadva a „szégyen kegyelmét”, amely megérezteti velünk Isten bocsánatát.
“Ezután bejárta a városokat és falvakat, és tanított, Jeruzsálem felé haladva. Közben valaki megkérdezte tőle: ,,Uram! Kevesen vannak-e, akik üdvözülnek?” (Lk 13,22
Az Úr Jézus szavaiból kiviláglik, hogy kapcsolatunk ővele lehet annyira külsődleges és felszínes, hogy teljesen hiábavaló lesz hivatkoznunk rá az utolsó napon. A szív nélküli ismeret, a közösségvállalás nélküli együttlét a mi Urunkkal semmit sem ér.
„Vele áldjuk az Urat és az Atyát, és vele átkozzuk az embereket, akik az Isten hasonlóságára vannak teremtve.” (Jak 3,9)
Egyik nap két gyerekem „növekedési alkalmat” rendezett – így nevezzük magunk között a veszekedést. Ez a két gyerek szereti egymást, de ebből semmi se látszott akkor a vita hevében.
Ma az áldás másik oldalát vizsgáljuk. Szent Jakab egészen félreérthetetlenül kezeli a nyelv bűneit. Ennek a levélnek a 3. fejezetén való elmélkedést szoktam elégtételül adni azoknak, akik meggyónják, hogy pletykáltak, hazudtak vagy másféle kárt okoztak szavaikkal.
Jelen írás a Központi Oltáregyesület elnökének, Bulcsú Józsefnének szíves felkérésére készült. Az összeállítás többek között részleteket közöl az Oltáriszentség dogmatikai hátteréről közelmúltban megjelent közleményből 1 , a Központi Oltáregyesület alapításának 150 éves, illetőleg újjászerveződésének 20. évfordulójára ajánlva.
“Valahányszor aztán Mózes felemelte kezét, győzedelmeskedett Izrael, ha azonban egy kissé leeresztette, Amalek kerekedett felül. Mózes keze azonban elfáradt. Fogtak tehát egy követ, és odatették alá. Ő ráült, Áron és Húr pedig kétfelől felemelve tartották a kezét. Történt aztán, hogy keze nem ernyedt el naplementéig, és Józsue megfutamította Amaleket és a népét kard élével.” (Kiv 17,8-1)