Amit minden férfinak tudnia kellene
Egy nemrég elvált férfi összegyűjtötte, mi az, ami szerinte a jó házassághoz elengedhetetlenül szükséges. “Nyilvánvalóan nem vagyok egy kapcsolat-szakértő, de azután, hogy elvesztettem azt a nőt, akit szerettem, összeírtam azokat a dolgokat, amiket tudnom kellett volna ahhoz, hogy ne válással végződjön a házasságom.” Íme a lista.
Részlet Gábriel Antal 1928-ban kiadott könyvéből. A szerk.
A józan ember azt tartja igaznak,
1. amit magától tud,
2. amit másnak hisz.
1. Magunktól tudhatunk valamit, vagy külsőleg, vagy belsőleg. Külsőleg az öt érzékünkkel, belsőleg az eszünkkel. Külsőleg: az öt érzék: a látás, hallás, szaglás, ízlelés és tapintás. Amit tehát látok vagy hallok vagy szagolok vagy ízlelek vagy tapintok, azt igaznak tartom.
Belsőleg az ésszel. Például: ha látom, hogy a kémény füstölög, tudom, hogy tűz van a kályhában. Nem látom ugyan magát a tűzet, de látom a füstöt, és eszem azt mondja: a füstnek kell, hogy oka legyen, és ez az ok a tűz.
Ez az írás azoknak a megtört szívű férfiaknak és nőknek szól, akik csak azért kockáztatták hitük megosztását, hogy pszichoanalizálják, mellőzzék, sőt szégyelljék őket. Isten tudja, hogy néha csak egy doboz papír zsebkendő szükséges, és néhány eltöltött óra az Oltáriszentség előtt. Vagy egy csésze kávé a plébánossal. Vagy egy nagy ölelés egy baráttól. Vagy egy bátorítás, mint ez az írás. Ez egy kis köszönet-kártya minden katolikusnak, akik megkockáztatja, hogy elmesélje másoknak Jézus és az Ő Egyházának történetét.
Az új törvénykönyv változtatva s enyhítve az eddigi gyakorlaton egész általánosságban kimondja: „szabad szentmisét felajánlani bárkiért, úgy az élőkért, mint az elhunytakért, kik a tisztítótűzben szenvednek” (809. kánon).
Ezentúl tehát nincs semmi akadálya annak, hogy élő vagy elhunyt eretnekekért, szakadárokért, pogányokért misézzünk vagy miséztessünk. Nagy vigasztalás ez azokra nézve, akik főleg elhunytjaik között olyanokat is siratnak, kik bár más vallásban, de valószínűleg jó hiszemben éltek s költöztek át az örökkévalóságba.
„Hit által rejtegették Mózest születése után három hónapig szülei, mert látták, hogy szép a gyermek, és nem féltek a király parancsától.” (Zsid 11,23)
Nem kezeltem túl jól, hogy az egyetemre bejutott legidősebb gyermekem, Morgan, elköltözik itthonról, kollégiumba megy.
Örömteli izgalom is volt bennem életének új szakasza miatt, ugyanakkor a biztonságáért való aggódás és rettegés újra meg újra összeszorította a szívemet.
Szerinted mi legyen az októberi szinódus legfontosabb kérdése? Tudjuk, a hírek milyen irányba mutatnak: az újraházasodottak áldozásának és a homoszexuális kapcsolatok elfogadásának kérdéseitől hangos a média. De ez-e ma a leglényegesebb? Aligha. Amellett, hogy mindkét kérdéskörben lehetetlenség lazítani a katolikus tanításon/gyakorlaton, nem is ezek a legfontosabb kérdések. De akkor miről kéne szólnia a családszinódusnak, hogy valóban a keresztény családok életének (értsd úgy is, mint „örök életének”!) a gondját viselje?
Sztrilich Ágnes szociális testvér (SSS) szellemi hagyatékából származik ez a rendhagyó tanítás sorozat, amely az Élet a Lélekben szeminárium nyolc fő témájához kapcsolódik. A szerk.
Amikor az Üdvözlégy Máriát imádkozzuk, akkor nem a Szűzanyácskát köszöntgetjük, a magunk erőfeszítéséből, hanem a Mindenható Istennek Gábriel arkangyalra bízott szava hangzik el újra, mirajtunk keresztül az Isten Anyja felé. Ennek persze a Szűzanya nagyon örül.
„Az apostolok visszatértek Jézushoz, és beszámoltak róla, mi mindent tettek és tanítottak. Ő pedig így szólt hozzájuk: ’Gyertek velem külön valamilyen csendes helyre, és pihenjetek egy kicsit!’” (Vö. Mk 6,30-31)
Vannak emberek, akik soha nem fordítanak elég időt a pihenésre, mert azt gondolják: folyton dolgozniuk kell, a pihenés pusztán ellopott idő. Önértékelésük, öntudatuk csak akkor elég nagy, ha dolgoznak, ha folyton mozognak…
Meg sem fordul a fejükben, hogy a testnek is szüksége van a szabad időre!
„Az Úr az égből letekint az emberekre, hogy lássa, van-e még, aki értő lelkű, van-e még, aki keresi az Istent.” (Zsolt 14,2)
Egyik nyáron, pár évvel ezelőtt, Mark fiam egy családi táborba ment dolgozni. A hegyek lélegzetelállítóak voltak, sok barát vette körül, és a menüt a tinédzserek álmai szerint állították össze, az otthon mégis hiányzott neki. Nem borzasztóan, csak épp annyira, hogy néha belenyilalljon a lelkébe.
Vonjunk le most már az elmondottakból egy némely gyakorlati következtetést.
Minthogy a szentmise lényege kizárólag a kettős konszekrációban van; a szentáldozat gyümölcseiben az részesül, aki az átváltozás pillanataiban a szentmisén jelen van. Minő helytelen volna tehát kevéssel az Úrfelmutatás előtt kellő ok nélkül a templomból elávozni! Vasárnapokon s parancsolt ünnepeken azonban az egyházi törvénynek korántsem tennénk eleget, ha csak a kettős konszekrációra mennénk el s utána távoznánk. Ezeken a napokon ugyanis egy egész szentmise meghallgatására vagyunk kötelesek. (L. A harmadik parancs. 40. l.)
Sztrilich Ágnes szociális testvér (SSS) szellemi hagyatékából származik ez a rendhagyó tanítás sorozat, amely az Élet a Lélekben szeminárium nyolc fő témájához kapcsolódik. A szerk.
Az Úr jósága.. Tégy engem tisztává….Teremts bennem …Ne félj, mert megváltottalak…
Nem tudom, ki szokta nézni a National Geographics TV csatornát. Az elmúlt időben egypárszor néztem, és vagy krokodilokról, a krokodilok szokásairól, vagy kígyókról vannak hosszú részletes műsorok, vagy farkasokról. Ebben a tendencia az érdekes, hogy ami az ember számára a veszélyesnek, a rossznak a szimbóluma, azt akarja megkedveltetni, „milyen aranyosak ezek a krokodilok!”
Néhány részlet néhai Don Vincenzo Cuomo ördögűző írásaiból (RIP 2009.július 18.) az illetlen divat ellen, ami egyre jobban terjed még a szent helyeken is. Sajnos ritkán hallani, hogy valaki ma elítéli ezt a szégyentelen divatot. Hiányoljuk a buzgó papokat, mint Don Giussppe Tomaselli, Don Lindo Ruotolo és Don Vincenzo Cuomo:
„Visszatekintve a nyári szezonra, amelynek már vége, sajnos el kell ismernünk, hogy semmit nem javult a női divat, ami egyre inkább illetlen. A nudizmus manapság átlépi templomaink küszöbét!
Jason Todd a Relevant magazinban nemrégiben megjelent cikkében egy olyan bűnről ír, mely mindannyiunkat kísért. Sőt, ez egy olyan dolog, aminek még az első emberpár sem tudott ellenállni. Veled mi a helyzet?
Ha körülnézünk a közvetlen környezetünkben, vagy akár a gyülekezetben, ahova járunk, van egy bűn, amiről valószínűleg sohasem esett erről szó.
„Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” (2Tim 1,7)
Szia. Julie vagyok. Hosszú-hosszú ideig joggal hívhattak volna Félős Julie-nak. Sok döntésem alapult félelmen. A képzeletemet is rossz irányba befolyásolta – mindig a legsötétebb forgatókönyv szerint álltam hozzá a lehetséges történésekhez.
Még abban is meg tudott akadályozni a félelem, hogy lépéseket tegyek olyan cél felé, amiről éreztem, hogy Isten tűzött ki elém.
