A latin már évszázadok óta halott nyelv. Mi az oka tehát annak a kötődésnek, ami ezen ősi nyelv és a katolikus egyház között ma is fennáll? Roberto Spataro atya, a Pápai Latin Akadémia titkára szerint nem csupán arról van szó, hogy rengeteg fontos katolikus szöveg latin nyelvű, de a latin egyúttal kapcsolatot teremt az Egyház hosszúra nyúló örökségével is.
MÁJUS
1. Ha az ember minden teremtett dolgot elfelejtett, akkor semmi sincs már, ami békéjét megbonthatná és érzékiségét fölizgathatná úgy, hogy zavart idézhetne elő, mert a közmondás szerint, amit nem ismerünk, az után nem is vágyakozunk.
2. A nyugtalan és zavart lélek, amely vágyait és szenvedélyeit nem fojtotta el, nem alkalmas a szellemi javak befogadására. Ezeket csak a féken tartott és nyugodt lélek tudja befogadni.
3. Fontold meg, hogy Isten csak a békés és önzetlen lélekben uralkodik.
„Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.” (Jn 13,34-35)
Mintha minden nap csapatszemlén vennénk részt. Te is, tudom. Személyesen, online, mobilképernyőn, az emberekkel való érintkezések nem érnek véget.
„Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.” (Jak 5,16)
Bevallom, néha nem merek bátran imádkozni. Nem azért mintha nem hinném, hogy Isten mindenre képes. Hogyne hinném. Odavagyok Jézusért. Teljes erőmmel követni akarom. Engedelmeskedni neki. Kalandra kelni Istennel.
Ingadozásom tehát nem abból ered, mintha kételkednék Istenben. Inkább magamban kételkedem, abban, hogy fel tudom-e ismerni, mi az Isten akarata. Tény, hogy Isten néha úgy dönt, nem tesz semmit. Ha pedig Ő a Nem mellett dönt, én pedig vadul imádkozom az Igenért, úgy érzem, nem vagyok összhangban az akaratával. Ismered ezt az érzést?
Manapság úgy tűnik, hogy az ambíció, a felfuvalkodott ego és a vezetés úgy alkotnak egységet, mint ahogy a tojássárgája, a tojásfehérje és a tojáshéj egy friss tojást. A vezetők kétségbeesetten akarják fejleszteni a szervezetüket és magukat, olyannyira, hogy szükségesnek tűnik egy erőszakos ego, ha a céljaikat meg szeretnék valósítani.
Valójában a vezetőség és az érdekelt felek gyakran a „bármibe is kerüljön” hozzáállásra bátorítanak a vezetői célok érdekében.
A templomi „illemszabályok” az Isten és a hívő közösség iránti tiszteletből következnek. Az alábbi szempontok segítségével átgondolhatod, van-e olyasmi, amire jobban kellene figyelned.
Szent Atanáz püspök és egyháztanító levele híveihez
„Isten vigasztaljon meg benneteket! Hogy a többiek a templomokat erőszakkal megszállva tartják, miközben nektek ezen időkben e templomok előtt kell állnotok, nagyon elszomorít benneteket. Sajnos, ma ez van: Nekik vannak épületeik, nektek megvan az apostoli hitetek. Szállták bár meg templomainkat, de a hiten kívül állnak ők. Ti azonban hűségesek maradtok, akkor is, ha az istenházakon kívül kell maradnotok, mert bennetek van a hit.
Krisztus él tovább Egyházában, amely Mesteréhez hasonlóan él, meghal és mindig újra feltámad.
Krisztushoz hasonlóan az Egyház életében sincs húsvétvasárnap nagypéntek nélkül; nincs dicsfény töviskorona nélkül; nincs üres sír kereszt nélkül. Újra meg újra el kell szenvednie, hogy a hitetlen világ keresztre feszítse és eltemesse, hogy azután feltámadjon. Az Egyház egyetlen cselekvése, hogy mindig meghal, s éppen ezért mindig él. A történelem során legalább tucatnyiszor temette el a világ, s az Egyház mindannyiszor feltámadt.
Előadássorozat a házasságra készülőknek. 9. előadás: Nagy Péter előadása. Pécs, 2017. április 7, Dóm Kőtár.
Képzeld el, hogy van egy nagyszerű ötleted és ebből felépítesz egy sikeres vállalkozást. A vállalkozás jól és gyümölcsözően működik és egy idő után úgy döntesz, hogy az operatív irányítást átadod egy menedzsernek. A gondos kiválasztás után széleskörű felhatalmazással megbízod a menedzsert és csupán annyit kérsz tőle, hogy a versenytársakkal való bármilyen együttműködés eldöntését tőled, mint tulajdonostól kérje, ebben ne tegyen önálló lépéseket. Teszed ezt azért, mert tudod, hogy a menedzser ilyen kérdések eldöntésére önállóan nem képes.
Dr. Tempfli Imre atya írása Stuttgartból
Gyakran jut eszembe régen elhunyt nagyanyám. Sovány, szikár alakja még most is fel-felsejlik előttem, ha néha gyermekkorom emlékeire révedek. 35 évesen özvegyen maradt három gyermekével, mert férjét, nagyapámat elvitte a háború utáni fogság… Sokat, nagyon sokat szenvedett!
15. FEJEZET
A ROMLANDÓ EMBEREK VEREJTÉKES FÁRADSÁGÁVAL ELÉRT ROMOLHATATLAN TISZTASÁG VAGYIS ÖNMEGTARTÓZTATÁS
1. Most hallottuk a dühöngő némbertől, hogy a testi kísértés az ő magzata. Nem is csoda, hiszen ezt tanítja hajdani ősatyánk, Ádám példája is. Mert ha gyomra le nem győzte volna, akkor az élettársát, mint olyant nem ismerte volna meg. Akik tehát az első parancsot megtartják, nem szegik meg a másodikat sem. Megmaradnak ugyan Ádám fiainak, de anélkül, hogy megismernék Ádám bukás utáni állapotát, amint volt, és csak alig kisebbek az angyaloknál. Ez pedig azért van így, hogy semmiképp se maradjon halhatatlan a rossz. Így mondja az, akit Hittudósnak hívnak.
A világban egyre terjedni látszó háborús konfliktusok, és különösen a Szíriában zajló háború közepette, számos katolikus gondolkozhat azon, vajon az Egyház milyen útmutatást ad az ilyen helyzetek kezelésére.
Íme itt van, amit minden katolikusnak tudnia illik arról, mit tanít az Egyház a háború és béke kérdésében.
Történt, hogy jelentették Jézusnak, miközben ő tanítványaival beszélt, hogy Édesanyja és testvérei kint várják. ő azonban így válaszolt: „Ki az én anyám és kik az én testvéreim? Aztán kitárta karját tanítványai felé és így szólt: Ezek az én anyám és testvéreim! Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az mind testvérem, nővérem és anyám” (Mt 12,48-50).