Nem az ateizmus az igaz hit ellensége, hanem a „keskeny nyomtávú” vallásosság
Vallásos mezbe bújva megfeledkezni Istenről – minden időkben ez jelentette a legnagyobb veszélyt Isten valódi tiszteletére nézve. „Jöjj, és készíts nekünk istent, hogy előttünk járjon” – így szólította fel Áront Izrael közvetlenül azután, hogy Isten csodálatos módon kiszabadította őket Egyiptomból.
Tematizálás. – Kedves Nővéreim és Fivéreim az Úr Jézus Krisztusban ! Beszéltünk a lényeglátásról, hogy ne a látszatnak éljünk, hanem a mélységet keressük. Beszéltünk az ideiglenes, valamint a végleges, az átmeneti és az örök javakról , értékekről. Beszéltünk a hitetlenség mérhetetlen értelmetlenségéről és vakságáról. De felmértük a romlandó és romolhatatlan, a tökéletlen és a tökéletes javakat és értékeket is. Ezek között az eszmei paraméterek között forgattuk gondolatainkat, s forgassuk csak továbbra is, mint a grillcsirkét a tűzön.(Ez a bölcselő, a filozófus). (Vesd össze:v.ö. „A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme” (Péld 1,7)) .
„Bízzál az Úrban teljes szívedből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon próbáld fölismerni, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.” (Péld 3,5-6)
Ha én dönthetnék, az élet forgatókönyvét néhány helyen átírtam volna. Annyi tragédia történt a környezetemben, a hozzám közel állók életében! Ha én volnék az író, több ponton változtattam volna a történeteken.
„Legyen gondunk rá, hogy szeretetre és jótettekre buzdítsuk egymást. Összejöveteleinkről ne maradjunk el, mint némelyek szoktak, hanem annál inkább bátorítsuk egymást, minél inkább látjátok közeledni a napot.” (Zsid 10,24-25)
„Legyen gombunk rá, hogy ne maradjunk otthon az összejövetelekről” – jelentettem ki okos tekintetű első és másodikos hittanosaimnak. Nem egészen így írja a Biblia, de tudtam, így biztos emlékezni fognak rá Lucy-m hittanos társai.
„Nem gombunk! Gondunk!” – szóltak közbe nevetgélve.
3. 1. a plébániai közösség
A plébániáról vallott felfogásunk jelentősen megváltozott az utóbbi évtizedekben. A plébániát hosszú időn át az összegyház igazgatási egységének tartották, egy bizonyos terület lelkipásztori szolgáltató-intézményét látták benne. Úgy gondolták, hogy a plébános és munkatársai a szolgáltatók, a plébánia hívei pedig a gondozottak. Jól tükrözi ezt a szemléletet a régi Egyházi Törvénykönyv 216. kánonja is, mely szerint: „A plébánia a legkisebb önálló, területileg meghatározott lelkipásztori és egyházigazgatási egység, melynek élén a plébános áll.” E felfogás szerint a plébánia legfőbb célja a területén lakó hívek „ellátása” volt. Jóllehet a II. Vatikáni Zsinat ezt az elképzelést gyökeresen megváltoztatta, a köztudatban sajnos még ma is így él.
Euszebiosz egyháztörténete az Egyház első századairól tanúskodik arról, hogy az ősegyház tagjai sem kompromisszumra, sem párbeszédre nem voltak hajlandók tévtanítások képviselőivel. Tették ezt nemcsak a kor társadalmi megvetését, de akár a legkegyetlenebb mártírhalált is vállalva.
Az ősegyház írott története ma is tanúságtevője annak, hogy az igazságban nem lehet kompromisszum, tévtanításokkal pedig nem lehet párbeszéd – nem szeretetlenségből, hanem az igazság lényegi természetéből adódóan: elég egyszer meg- és felismerni a 2+2=4 igazságát, hogy ennek lényege szerint többé lehetetlen legyen kompromisszumot kötni vagy párbeszédet folytatni azzal, hogy 2+2 esetleg vagy néha =3.
Kedves Olvasóm!
Ha van egy kis maradék időm, akkor passzióból, jókedvből, szenvedélyből, vagy – akár „függőségből” is mondhatnók – írom az életigét. A Focolare közösség szelleme ihletett meg már ki tudja (?) – hány éve, ( 20-30 ?) s nagy lelki hasznot merítettem belőle. Vezérfonálként használom a mindennapi elmélkedéshez, ahol a téma egy gondolat-csokor felé van kihegyezve. Csak a vázlata van meg .A napi elmélkedések is csak vázlatok. Nagy megbecsüléssel vagyok azok iránt, akik naprakészen ezt kidolgozzák, a közjónak rendelkezésére bocsátják. Bárcsak egész népünk Isten igéjén rágódna.
A katekizmus negyedik fő részéről, az imáról való elmélkedésben a következő kérdésekre keressük a választ: Mi az ima? Miért kell imádkoznunk? Szükség van-e az imára? Hányféle ima létezik? Ki imádkozhat? Mikor lesz az imának biztos hatása? Mikor nem hallgat meg Isten egy imát?
„Akik test szerint élnek, testiekre vágyakoznak,
akik Lélek szerint élnek, lelkiekre vágyakoznak.” (Róm 8,5)
A napokban kérdezte valaki, hogyan lehet legyőzni a kísértést, mert állandóan jelen van gondolataiban, vágyaiban. Mit kell ilyenkor tenni?
Évekkel ezelőtt, az akkori főnököm kinevezett egy munkacsoport élére, hogy megoldjak egy, a cégünknél levő nagyobb problémát. Számomra ez a helyzet egy politikai aknamezővé, egy klasszikus ’nem-nyerhetsz’ helyzetté vált. Gyanítom, a főnököm azt remélte, hogy meg fogom védeni őt a munkacsoport valószínű döntésének eredményétől, de nem tettem.
„A hívők sokaságának egy volt a szíve-lelke. Egyikük sem mondott birtokából semmit sem a saját tulajdonának, hanem mindenük közös volt.” (ApCsel 4,32)
Valójában az a keresztény közösség, amelyről az Apostolok Cselekedeteinek az elején olvashatunk, sokkal szorosabb közösség volt, mint egy mai egyházközösség. Sok egyházközségi élet egyik gyenge pontja a szorosabb közösségi kapcsolat hiánya. A karizmatikus imacsoportok – más csoportok mellett – segítenek a szorosabb közösség kialakításában, melynek szükségességét sok keresztény jól érzi.
VÁZLAT A CSALÁD SPIRITUÁLIS ÉLETÉNEK FEJLŐDÉSÉÉRT – Bíró László püspöktől
Ahhoz, hogy megérthessük a keresztény, a krisztusi család titkát, ahhoz meg kell értenünk, hogy valójában ki a keresztény.
A létében megrendült, és Isten felé kitárulkozott emberre kell tekintenünk. Arra, aki találkozott a Szenttel, akit megérintett az Úr szeretete. És csak ezután érthetjük meg a család titkát, amely Krisztus képére formáltatott.
Imre atya írása Stuttgartból
Ma durcás vagy. Legalábbis úgy mutatod. Haragudni akarsz – talán az életre, a munkádra, az emberekre, a Téged körüllengő stresszre vagy mindenre és mindenkire –, de nem sikeredik. Ismerlek már: látszik, hogy nem komoly az egész, csak valamit el akarsz mondani… „Atya, én ezentúl senkinek nem köszönök meg semmit! Nekem se köszöni meg senki, hogy meghallgatom, kiszolgálom, segítem. Miért kell egyáltalán hálásnak lenni?” – fakadsz ki, miközben táskádat a székre ejted, és leülsz…
Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, a szeretet sokakban meghidegül (Máté 24:12)
Megtévesztő táblák
Egy háborús filmen láttam azt a jelenetet, hogy egy ellenséges ügynök elfordította az útjelző táblákat egy fontos kereszteződésnél. Emiatt a hadsereg autói és tankjai nem a kitűzött cél felé haladtak, hanem csapdába rohantak.