…A Szentlélek vezet minket a mennyei Atyához és indít arra, hogy teljes bizalommal és lelkesedéssel így imádkozzunk: „Abba! Atyám!” (Róm 8,15)
A keresztény családnak imádkozó közösségnek kell lennie, amely gyermeki bizalommal fordul Istenhez és őt szeretettel „Atyának” nevezi. A Szentlélek segít, hogy felfedezzük az Atya Arcát mint a családapaság példaképét.
Ez a bejegyzés része a #FultonFridays sorozatnak, amelyben megosztom tiszteletreméltó Fulton Sheen érsek írásait.
A jóság, a hazafiasság, az őszinteség és a hűség csatái nem konfliktusban vesznek el, hanem alapértelmezésben. Azok, akik a jó védelmezésére vannak hivatva, nem a csatában sérülnek meg, hanem elmenekülnek.
Barsi Balázs atya válaszol
Fontos látnunk, hogy az Egyháznak ebben a törvényében nem nőellenességről, a férfijogú társadalom valamiféle csökevényéről van szó, hanem Istentől adott feladatokról és hivatásokról. Kezdettől fogva a férfi dolga a szentély őrzése és szolgálata, míg a nő mint anya maga az élet szentélye.
„Titeket tehát, akik bűneitek és testi körülmetéletlenségetek következtében halottak voltatok, vele együtt életre keltett. Megbocsátotta minden bűnünket. A követelményeivel ellenünk szóló adóslevelet eltörölte, az útból eltávolította és a keresztre szegezte.” (Kol 2,13-14)
Meggyőződésem volt, hogy a golyóautomata biznisszel meg fogok gazdagodni. Az értékesítési szeminárium oktatója bemutatta, milyen könnyű az egész. Csak helyezzük ki az automatákat forgalmas helyekre, éttermek, orvosi rendelők, templomok elé. Töltsük fel pattogó gumilabdával vagy édességgel, és hetente zsebeljük be az összegyűlt vagyont.
Nagyböjti lelkigyakorlat Pécsett. Székesegyházi Plébánia, 2015. március 20. Dr. Kajtár Edvárd atya a Liturgikus Intézet (MALEZI) vezetője, a Központi Szeminárium
Ha a valóság talaján akarunk maradni, számolnunk kell azzal is, hogy a felnőttkorban keresztségre, elsőáldozásra jelentkezők nagyobbik részében egyáltalán nincs igény arra, amit a fentiekben részletesen tárgyaltunk. A jelentkezők nem ezt kérik és várják az egyháztól, ők egyszerűen csak „meg szeretnének keresztelkedni.”
Meg kell értenünk, el kell fogadnunk, hogy az ő szempontjukból igazuk van. Nekik egészen más fogalmaik vannak a hitről, az egyházról, a szentségekről, ők másképpen látják a dolgokat. Nem utasíthatjuk el őket, hiszen jószándékkal közelednek! Ugyanakkor méltatlanul, formálisan nem szolgáltathatjuk ki a szentségeket sem! Súlyos probléma, mellyel szinte naponta találkozunk. Mit tegyünk? Csak egyetlen elfogadható megoldás van: Fel kell ébreszteni bennük az igényt az igazi, mélyebb keresztény élet iránt.
„Emeljétek föl a magasba szemeiteket, és lássátok meg, ki teremté azokat? Ő, a ki kihozza seregöket szám szerint, mindnyáját nevén szólítja; nagy hatalma és erőssége miatt egyetlen híjok sincsen.” És 40,26 (KG)
Hat hónapja voltunk szülők, mikor apósom elhunyt. Ha behunyom a szemem, még mindig magam előtt látom a jelenetet, amikor megtudtuk a hírt. Öt nemfogadott hívás. A férjem a kocsifelhajtón állt, s újra meg újra ezt mondta a telefonba: „Az nem lehet. Az nem lehet.”
Tudtam, mi történt.
23. FEJEZET
A KIMONDHATATLAN, KÁROMLÓ GONDOLATOK
1. Az előzőkben hallottuk, hogy az elvetemült gyökérnek, vagyis anyának, ugyancsak elvetemült szülötte van: a mocskos kevélységet értem az „anyán”, a magzaton pedig, amelyről jobb nem is beszélni, a káromlást.
Azért kell előhozakodni vele, mert nem akármilyen ellenfél, hanem minden másnál sokkal ádázabb ellenség. És a legrosszabb az, hogy nem lehet egykönnyen kimondani, megvallani vagyis kipellengérezni a lelki orvos előtt. Éppen ezért sokakban sokszor kétségbeesést, reménytelenséget okozott, azaz mint a féreg a fában, minden reményüket felőrölte a szentségtelen.
„Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, a zsidók egyik vezető embere. ő egy éjjel elment Jézushoz, és így szólt hozzá: „Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem képes megtenni azokat a jeleket, amelyeket te teszel, hacsak nincs vele az Isten.”
Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony, mondom néked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát.”
6. 1. Az elmaradozó gyerekekért
Minden plébánián gondot jelent, hogy elsőáldozás után a gyerekek egy része, gyakran a nagyobb része elmarad a hittanórákról, sőt a templomból is. A jelenség okai összetettek, hitoktatásunk fogyatékosságaitól kezdve a szülői érdektelenségen át a kialakult rossz helyi szokásokig rengeteg minden közrejátszik benne.
Az esetek nagy részében azonban nem hitetlenségről, a hit elvesztéséről, nem is az egyházzal való tudatos szakítás szándékáról van szó, hanem nemtörődömségről, a dolgok félreértéséről, egy kialakult hibás szokás követéséről. Sokan így gondolkodnak: „Miért járjak, hiszen voltam már elsőáldozó? … A többiek se járnak … majd újra megyek, ha bérmálkozni akarok…”
Elhangzott a 2016. április 3-i Irgalom Forrása közbenjáró alkalmon a Kecskeméti Nagytemplomban.
„Ruth pedig monda: Ne unszolj, hogy elhagyjalak, hogy visszaforduljak tőled. Mert a hova te mégy, oda megyek, és a hol te megszállsz, ott szállok meg; néped az én népem, és Istened az én Istenem. A hol te meghalsz, ott halok meg, ott temessenek el engem is. Úgy tegyen velem az Úr akármit, hogy csak a halál választ el engem tőled.” (Ruth 1,16-17) (KG)
Amikor a nagy váltásokra gondolok életem helyszíneiben, egy sárga költöztető kamion jelenik meg lelki szemeim előtt, s az otthon egyre távolodó képét látom a visszapillantó tükörben.
„Férjek, úgy szeressétek a feleségeteket, ahogy Krisztus is szerette az Egyházat, és önmagát adta érte” (Ef 5.25)
A feleségnek a férjével szembeni alárendeltsége olyan kérdés, amiről gyakran hallunk, és ami túl hosszú és túlságosan mélyreható ahhoz, hogy a blogíró ma ebbe belemenjen. Azonban gyorsan szeretnék rámutatni a férjeknek arra, mivel Apák napja közeledik, hogy a feleség alárendeltsége lehetetlen a férj szeretete nélkül: ugyanaz a szeretet, mint Krisztusé az Egyháza számára. A férj szeretete nem válhat el cselekedeteitől.