Peter Herbeck elődása, közbenjáró imaszolgálat
XXVI. Országos Katolikus Karizmatikus Találkozó, 2017. november 11.
XXVI. Országos Katolikus Karizmatikus Találkozó, 2017. november 11.
A legtöbb ember számára a változás nyugtalanító – még a gondolata is. Hajlamosak vagyunk kényelmet találni abban, ami megszokott még akkor is, amikor az nem működik jól.
Néhány legjellemzőbb okai, amiért az emberek ellenállnak a változásoknak a következők: a kontroll elvesztésének érzése, a váratlan meglepetésektől való félelem, rutin megszakítása és újra tanulni mindent, kudarctól való félelem, vagy legalábbis a hibázástól és a tanulási folyamat alatt átlag alatti munkavégzéstől. Ha a munkahelyi állapot teljes változásával jár, mint például egy elbocsátás, akkor a félelmek exponenciálisan megnövekedhetnek.
Elhangzott 2015. május 1-én Törökbálinton, a Regionális Katolikus Karizmatikus Találkozón.
Aquinói Szent Tamás a játékról
„Amint az embernek testi pihenésre van szüksége a test felüdüléséhez, mert nem dolgozhat szüntelenül, hiszen véges az adott munkához szükséges ereje, úgy a lélekkel is ez a helyzet: az ő ereje, amelyre az adott tevékenységhez szükség van, szintén véges.
„Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük.” (Zsolt 139,16)
Miután becsukódott az ajtó, nekidőltem, s hálás voltam, hogy sikerült visszatartanom a könnyeimet, amíg el nem indult. Hogy jött el ez az idő ilyen hamar?
Nemrég költöztettük be a kollégiumba legnagyobb gyermekünket, s be kell vallanom, ez az esemény állandó anyai rettegések forrása lett. Mintha csak tegnap lett volna, amikor ujjongtunk a csecsemőkori teljesítményeknek, vagy amikor még kettévágtam és kimagoztam neki a szőlőszemeket. Most meg elindul az önálló élet útján.
Az egyházszakadás végbement
Barsi Balázs ferences szerzetes atya követte az elmúlt napokban a Katolikus Válaszon megjelent tudósításokat a német egyház anomáliáiról. A sorban utolsó hír kapcsán az atya az alábbi kommentárja közzétételére kért meg minket.
Egy napon, abban az időben, amikor nehéz változásokat éltünk meg a munkában, megkérdeztem egy alkalmazottól, hogy hogy van. Azt válaszolta, hogy jól. Belenéztem a szemébe és azt mondtam: Nem. Hogy van valójában? Megláttam a viselkedéséből, hogy a cégünknél levő felfordulás negatív terhet jelentett számára.
Ez az alkalmazott másnap könnyes szemmel jött oda hozzám, hogy elmondja, az előző napi őszinte, együttérző kérdésem megérintette. Megértette, hogy én tényleg aggódtam. Aztán elmondott néhány fontos gondolatot azzal kapcsolatban, hogy őt hogyan érintik a változások és mi aggasztja őt a legjobban.
Egy január 18-ai cikkünkben olyan mai katolikus hívekről számoltunk be, akik a világban megélt szüzességet élethivatásként választják. Napjainkban talán fokozottan igaz, hogy sok tévedés és félreértés övezi az Egyháznak a bejegyzésünk címében is kimondott hittételét. Az alábbiakban Schütz Antal dogmatika tankönyvéből idézünk, amely a reményeink szerint érthetőbbé teszi a katolikus hitnek ezt a tévedhetetlen és megváltozhatatlan dogmáját.
II. János Pál pápa homiliája a Boldogságok hegyén (részletek)
…Akik elsőként hallották a boldogságokat Jézus ajkáról, még a szívükben hordozták egy másik hegy, a Sinai-hegy emlékét. Éppen egy hónappal ezelőtt abban a kegyelemben volt részem, hogy ott lehettem, ahol Isten beszélt Mózessel és átadta neki az „Isten ujja által” (Kiv 31,18) kőtáblákra írt Törvényt. E két hegy, a Sinai és a Boldogságok hegye keresztény életünk könyve, Isten és a felebarát iránti felelősségünk összefoglalása. A Törvény és a Boldogságok együtt nyitják meg Krisztus követésének útját és a lelki szabadságra és érettségre vezető királyi ösvényt.
Gyümölcsoltó Boldogasszony áttett ünnepére
Mécs Lászlónak, az egyik legnagyobb magyar papköltőnk versei közt van egy sor, mely így hangzik: Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld. Mennyire illik ez a mai ünnepen a jó Istenre, aki Jézus megtestesülésekor az emberiség romlott természetébe a Szűzanya által beleoltotta az isteni természetet.
„Este szállást vesz a sírás, de reggelre itt az öröm.” (Zsolt 30,6b)
Rengeteg baj köszöntött családunkra az elmúlt két évben. Zátonyra futott egy házasság, meghalt több családtag, drága kislányunk elveszítette magzatát. Sosem szenvedtem még így, és nem mondhatom, hogy már nem szenvedek.
Tavaly áprilisban lehetőségünk volt otthonunktól távol tölteni néhány napot a férjemmel. Sokan jöttünk össze az Államok egész területéről, olyanok, akik hozzánk hasonlóan nehéz időket élnek át, és olyanok, akik már előttünk végigmentek ezen az úton, és egy bölcsességsugárral megvilágíthatják a mi utunkat is.
Tematizálás. – Kedves Nővéreim és Fivéreim az Úr Jézus Krisztusban ! Az élet próba és próbatételek sorozata. Sőt, ez földi létünk és emberi méltóságunk indoka és alapvető magyarázata: Ezért élünk, hogy kipróbáltassunk, hogy majd a próbaidő lezártakkor értékhozamunkban minősítésre jussunk. Földi életünk nem a jutalomkiosztás fóruma, hanem emberi értékeink próbaideje.
Ezek az értékek: Elsősorban hit és bizalom, majd mindaz, ami ebből fakad: jóhiszeműség, álnokságmentes kedvesség, szívből fakadó tisztelettudás, teljes, nyílt őszinteség, megbízhatóság, szavahihetőség, mentesség minden szeméremsértő illetlenségtől, felelősségteljes kötelességteljesítés-tudat, önuralom, nagylelkű áldozatosság, az érzelmi élet nyugodtsága és derűje, hűséges szolgálatkészség, stb, melynek összefoglaló neve: szeretet!
Kateketikai segédanyagokat tesz közzé a Család évében az MKPK Hitoktatási bizottsága. Az összeállítás célja, hogy segítse a családokat abban, hogy ellent tudjanak állni a családi értékek lerombolására irányuló törekvéseknek.
Nyilvánvaló tény, hogy a család minden korszakban és társadalomban a legalapvetőbb, emberi életet befogadó, védelmező és életre nevelő közösség. Ezért magától értetődően védendő érték. Annak ellenére, hogy a családról számos szakirodalmi mű látott már napvilágot, a család helyzete, létezésének jogai, felelősségei és sértetlensége sok ország jogrendjében/törvénykezésében nem kapta meg – vagy esetleg épp napjainkban veszti el – az őt megillető védettséget/helyet.