Péter pásztori megbízása
Amikor Jézus azt mondta: „Én vagyok a jó pásztor, aki életét adja juhaiért”, és utalt arra, hogy más juhai is vannak, a jövendő pogány-keresztények, akkor logikus, hogy a pásztori hivatal nemcsak Péterre korlátozódik. A jövőben egyre növekvő nyájnak, a kis mustármagnak, mely az Egyház nagy fájává lesz, pásztorra van szüksége.
„Átértek a tó túlsó partjára, a gadaraiak vidékére. Amint kiszállt a bárkából, a sírok felől egy tisztátalan lélektől megszállott ember jött szembe vele. A sírboltokban lakott, és még lánccal sem tudták fogva tartani. Már sokszor megbilincselték és láncra verték, de széttépte a láncokat, összetörte a bilincseket. Senkinek sem sikerült megfékeznie.
1933-ban, Franklin D. Roosevelt amerikai elnök mondta első beiktató beszédében: „Nincs mitől félnünk csak a félelemtől.” Ha akkoriban éltem volna, talán megkísértett volna, hogy azt válaszoljam: „Ó igen, könnyű azt mondani!” Rooseveltnek azonban igaza volt abban, hogy a félelem egy erős, lebénító érzelem, amely megakadályozhat egy ígéretes lehetőség kiaknázásában vagy akár annak megkísérlésében.
David Sanford barátom írt le öt félelmet, amelyek megfigyelése szerint a szakembereket gyötri:
Az emberiség bűnbeesése
Ádám és Éva bibliai története a mai, modern, felvilágosult, felnőtté vált ember számára legfeljebb egy régi keleti történet. Ennek ellenére el kéne gondolkozni azon, hogy ez a régi, bibliai történet mai történelmünk meglepő elemét mutatja.
Kérdezhetnénk, mi annak az értelme, hogy a kapitalisták olyan kommunista világhatalmat, mint a Szovjetunió, nemcsak életben tartanak, hanem építik és finanszírozzák. A válasz nagyon egyszerű. Mert ellenőrizni tudják. Ugyanazok a céljaik, mint a szabadkőműves Leninnek, Trockijnak és utódaiknak. A cél a világforradalom és a világuralom az új, szabadkőműves világrendben. (Ezek a célok változatlanok maradtak a mai, állítólagos demokratikus Oroszországban is.)
Az alábbiakban egy még január 11-én, emailen keresztül készített interjút közlünk Athanasius Schneider püspökkel, amelyet Edward Pentin, a National Catholic Register munkatársa közvetlenül azután készített a kazahsztáni Asztana segédpüspökével, hogy két másik püspöktársával együtt nyilvános „hitvallást” adtak ki az újraházasodott elváltak áldoztatásával szemben.
(Armin Schwibach: „Az Egyház ítélete a szabadkőművességről és más hasonló titkos szervezetekről változatlan marad”)
Róma (www.kath.net/Zenit)
»Mi a szabadkőművesség? Egy filantropikus társaság, amely a testvériségért és az egyenlőségért száll síkra? A felvilágosodás világítótornya vagy egy kétes hatalom központja? Miért ítéli el az Egyház egyértelműen, és miért bünteti kiközösítéssel „Latae sententiae” a szabadkőműves titkos szervezetekhez és páholyokhoz való tartozást? Mi a szabadkőművesség ellenséges magatartásának és gyűlöletének alapja a katolikus Egyházzal szemben?
P. Otto Herzog, Carl Alexander von Württemberg egyike a legjobb tanúknak a 20. század elejétől a közepéig, és jó ismerője a szabadkőműveseknek. Szerencsésnek tartom magam, hogy birtokomban van nyilvános előadása, amit 1957-ben a beuroni kolostorban tartott a szabadkőművességről.
Ez az előadás néhány oldalas, de színes, és a múlt története nemcsak élő, hanem rávilágít a hátterére, és a szabadkőművesek aktivitására, és olyan történelmi befolyásukra, amilyet normál polgár nem is sejt.
Aki válaszol: Fülep Dániel teológus
Kedves Kérdező!
A modern papképzésből az asztrológia/asztronómia (a maga eredeti jelentésében) teljesen kimarad, így a papság ezekről a dolgokról hivatalból többnyire nem sokat tud.
Az állatövek ábrázolása nagyon sok templomban megtalálható, például Pesten a Szent István bazilikában, vagy a városmajori Jézus Szíve Plébániatemplomban látunk rá szép példákat.
Az 1880-s években egy Henry Crowell nevű vállalkozó megvásárolt egy zabőrlő malmot, amit lovak etetésére szánt. Annak ellenére, hogy Crowell nagy reményekkel vágott bele, az üzlet nem ment jól és Istenhez fordult, hogy egy kis kreativitást merítsen. Teljesen kifogyott az ötletekből vállalkozása felvirágoztatásához.
A sátán nem kigondolt lény, nem mesealak, nem mitológia. Létezése kapcsolatban van a megtestesült Igével, Jézus Krisztus megváltó művével. Ha elolvassuk a Szentírást, lehetetlen kételkednünk a sátán létezésében. Egyes pszichoanalitikusok mégis azt állítják, hogy a démonok létezésében való hit egyszerűen csak babona. Nem fogadják el még a lehetőségét sem az ördögtől megszállott személyek valódiságának. Szerintük csak ideg- vagy elmebajos, epilepsziás betegek vannak, akiket gyógyítani kell.
Emberi lényként valódi szabadságunk van, mint Isten képmása és hasonlatossága általi teremtményeknek, és ezzel a szabadsággal valós alkotói potenciál jár. Az akarat cselekedete révén olyan új gondolatokat, szavakat és cselekedeteket hozhatunk létre, amelyek korábban soha nem léteztek. Valódi módon hozhatunk létre egy még nem létező jövőt a döntéseinkkel.
Ráadásul van valami azokkal az emberi cselekedettel, melyek visszavonhatatlanok. Minden kimondott szó, minden megtett cselekedet szükségszerűen rányomja bélyegét a történelemre. Semmilyen cselekedetet nem lehet visszavonni vagy eltörölni függetlenül attól, hogy bármennyire is vágynak erre. Még a titokban és az emberek szeme elől rejtett cselekedeteket is, azok a tetteket, melyeknek látszólag nincsenek következményei, Isten látja, és számára léteznek. Választásaink visszhangzanak mind az időben és az örökkévalóságban. A múltat nem lehet visszavonni.
A hit egy érdekes fogalom és ugyanakkor egy kihívást jelentő valóság. Amikor egy istentiszteleten veszünk részt, akkor a hit olyan egyértelműnek tűnik. Énekeinkkel is kifejezzük Istenben vetett hitünket. Több évszázados múltból átvett hitvallást ismételünk meg újra és újra. Felemelő vallási üzeneteket hallunk, amelyek bibliai ígéretekre emlékeztetnek bennünket, melyeket hittel fogadunk, felkarolunk. De aztán jön a hétfő és megint a munkahelyünkön találjuk magunkat. Mennyire egyértelmű ott a hitünk?