Akik hisznek abban, hogy Szentírás Isten szava és az utolsó betűig igaz, tudják, hogy Jézus miért jött a földre: szolgálni, feláldozni magát, győzelmet aratni a gonosz felett és reménységet adni az embereknek. Szolgálatáról így szólt: „Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” (Márk evangéliuma 10,45)
Varga László megyéspüspök előadása a „Bizalom az Irgalmas Istenben” IX. Országos Irgalmasság Konferencián (2018. április 7.)
Egy személynek az egyik legfájdalmasabb dolog, ha elveszti az emlékezetét. Ez az egyik oka annak, hogy az olyan betegségek, mint az Alzheimer, annyira tragikusak. Ha egy személy elveszti az emlékezetét, szinte olyan, mintha megszűnt volna saját maga és a körülötte lévők számára. Kevés fájdalmasabb dolog van, mint beszélni egy anyához, apához vagy házastárshoz, aki már nem tudja, hogy te ki vagy, aki nem tud megkülönböztetni téged egy idegentől az utcán.
Szalai Ákos tegnapi posztjában kifejtette, hogy a politikai választásokon való részvétel nem elvárás. Bár a megalapozott érvek alapján ez nem elvárás, én mégis részt fogok venni és megosztanám olvasóinkkal, hogy miért. Kicsit úgy érzem ezt az egész kérdést, mint az Anyaszentegyház öt parancsolata közül a harmadikat: „Évente gyónjál és legalább a húsvéti időben áldozzál!” Lehet, hogy nem elvárás, hogy évente többször is részt vegyünk az „Úr eucharisztikus közösségében”, mégis boldog a tudat, hogy részt vehetünk benne többször is. Nem kötelező szavazni, de az mégis nagyszerű dolog. Számomra mindig is megvan a boldog illúzió, hogy dönthetek, hozzászólhatok és ez jó. Erre kaptunk meghívást.
Felajánlod-e magad?
1. A felajánlás
Egy nagy hazafi mondta: kár, hogy csak egy élete van, amit feláldozhat a hazáért. Úgy értette, hogy nagyobb a szeretete, mint az áldozata; csak egyszer áldozhatja fel az életét, és ezt nem ismételheti meg. Krisztus Urunk élete nem ilyen. Bár csak egyszer adta oda, az odaadás örök: mindökké ismétlődik a szentmiseáldozatban.
„De ő azt mondta nekem: „Elég neked az én kegyelmem, az erő ugyanis az erőtlenségben teljesedik ki.” Ezért tehát legszívesebben erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem.” 2Kor 12,9 (SLT)
Mikor elsőben a tanító néni az utolsó szókártyát is felmutatta, tudtam, hogy bajban vagyok. Alig voltam hat éves, mikor gyönyörű pöttyös ruhámban, táskámban új színesceruzákkal elkezdtem az iskolát, reménykedve, hogy elég okos leszek. De az első osztály igazolta félelmemet: nem vagyok „elég”.
Olyan poszt következik most, ami szinte senkinek nem fog tetszeni. Talán még nekem sem, mert nem teljesen illeszkedik a szívem jelenlegi hőfokához, ahogy talán senki máséhoz sem. Mégis megírom, mert sokféle cikk közül, amit megfogalmazhatnék (és szívesen meg is fogalmaznék), ezt gondolom a leginkább helyénvalónak. A szívünkről – vagyis legbelső motivációs énünkről, életünk motorjáról – lesz szó.
Bölcs Salamon arra figyelmeztet, hogy minden féltve őrzött dolognál jobban óvjuk szívünket, mert onnan indul ki az élet (Péld 4,23). A szívünk választások idején is őrzésre szorul, ennél talán csak akkor van nagyobb veszélyben, amikor a szerelem rángatja jobbra vagy balra. De hogyan vigyázzunk a szívünkre április 8-án? Hadd adjak egyetlen tippet.
A szerző görögkatolikus lelkész, egyetemi tanár.
Amint a bűn is lassú bomlás eredménye, a föltámadás a bűnből, az új élet is lassú folyamat gyümölcse. A halálosan súlyos bűn nem „derült égből villámcsapás”, és az erkölcsi feltámadás sem az.
„Amikor már-már elszállt belőle a lélek, mert haldoklott, Benóninak nevezte el a fiát. Az apja viszont a Benjámin nevet adta neki.” (Ter 35,18)
Mi kéne ahhoz, hogy életed végén el tudd mondani: „Jól van az én lelkem”***?
Néhány hónapja életem egyik legnehezebb időszakát éltem át. Édesanyámnál agydaganatot állapítottak meg, és legfeljebb hat hónapot adtak neki az orvosok. Nagyon váratlan volt, és nagyon fájdalmas időszak következett.
Betegség és gyógyítás a hívő orvos szemével – Dr. Kopa Zsolt egyetemi docens, a Magyar Andrológiai Társaság elnökének előadása Kaposfüred, Szent Őrangyalok
Vasárnap a templomban találtam ezt a szórólapot. Annyira fontosak azok, amiket állít, hogy felteszem ide.
ELŐSZÓ (Invokáció)
Sürgetően nagy szükség van ma egy olyan könyvre, amelyik az életről szól. A teljes igazságról, ami számunkra, emberek számára az életről tudható, megismerhető. Azért sürgető, mert megbetegedtünk, nagy bajba jutottunk, és „az igaz pillanat hamar elmúlik”. Az idő, ameddig még lehet tenni, ameddig még lehet gyógyítani, ameddig még lehet a gyógyulásban reménykedni, valóban hamar elmúlik. Gyógyítani, gyógyulni azonban csak igazságban, az igazság ismeretében, a teljes igazság teljes ismeretében lehet. Hazugságban sem élni, sem gyógyítani nem. Ezért kell ismernünk a számunkra, emberek számára mérhető teljes igazságot az életről.
Amikor a Hiszekegyben imádkozzuk, hogy hiszek Urunkban és Éltetőnkben, Elevenítőnkben, a Szentlélekben, akkor azt jelenti az Úr, hogy Őt is Úrnak, Küriosznak, Istennek valljuk, isteni személynek, de hozzátesszük, hogy Elevenítő. Ez azt jelenti, hogy egy új életszintre emelő és ott tartó. Testvérek, ezen életszintek között szakadék van.