Ladánybenéről gyakran elmegyek egy hosszú útra azért, hogy Ilonával találkozhassam. Ő is nulla százalékos szénhidrát diétával gyógyul. Olykor viszek egy kis ketogén kolbászt, együtt étkezünk, ami neki is jó, hiszen azt látja, hogy lám a felnőttek közt is van olyan, aki éppen olyan furcsán étkezik, mint ő. Játszunk, hintázunk, kártyázunk, beszélgetünk, fésüli a szakállam, megcsikizzük egymást…szóval, örülünk egymásnak.

Legutóbb megérkezvén odaszaladt ismét hozzám, átölelte a lábam és én megkérdeztem: Miért szeretsz ennyire Iona? Válasza így hangzott:

„Mert velem vagy, mert itt vagy.”

Értitek ugye? Nem azt sorolta fel, hogy mit teszek érte vagy mit teszünk együtt, hanem a számára a legfontosabbat említette azt, hogy vele vagyok. Elgondolkodott bennem a Lélek.

Miért éppen János volt a szeretett tanítvány, akit gyakran úgy ábrázolnak, hogy Jézus szívére hajtja a fejét? Miért volt ő mégis különleges Jézus számára, ha egyszer az is igaz, hogy Isten nem személyválogató? Pedig ha a többi tanítványt nézzük, akkor lehet, hogy ők, akik szintén követték Jézust és az asszonyokkal együtt gondoskodtak Róla, védték Őt…stb. lehet, hogy többet tettek Jézusért, mint János.

János azonban nemcsak együtt tartózkodott Jézussal, mint a többi tizenegy, hanem vele volt. Volt benne olyan gyermeki bizalom az ÚR iránt, hogy nemcsak asztalhoz ült vele, hanem bizalmasan a szívére hajtotta a fejét úgy amint Ilona is ölelget engem a felnőttet, a nem családtagot, a papot. Ezt a gyermeki bizalmat, ragaszkodást, szeretetet látta meg és értékelte benne Jézus.

Azt gondolom, hogy a szeretett tanítvány kifejezés nem megkülönböztetett bánásmódot jelent, mert Ő nem személyválogató. János azért válhatott szeretetté, mert oly módon volt jelen Jézus életében, hogy engedte magát Jézustól szeretve lenni, áldottnak lenni, jelenlétét befogadni, egymásban élni.

ERGO: Nem elég tudni az igazságot, hogy Jézus jelen van az Oltáriszentségben és közösségben vagyunk Vele. Ekkor még csak olyanok vagyunk, mint a többi tizenegy, akik együtt jönnek-mennek az Úrral a hétköznapok dolgaiban. Úgy kell Vele lennünk, mint János. Ő elmerült, beleolvadt gyermeki bizalommal Jézus jelenlétébe, Jézus karjaiba.

Amikor az uszodában hanyatt fekszünk a vízben és a fejünk, fülünk a víz alá kerül, akkor tompán halljuk a környezet zaját és meghalljuk a szívünk dobogását, a vér zuhogását ereinkben.

János így merült el Jézus jelenlétében. Nemcsak ott volt, hanem Vele volt. Ezért ő állandóan alámerített, folytonosan bemerített személy volt a Szentlélekben. „Kikapcsolta” a világ zaját és ezért hallhatta mintegy felerősödve és láthatta a MENNYBEN ÉLŐ szavát, sugallatait, kinyilatkoztatásait. Az egész szíve, teste, lénye olyanná vált, mint egy óriási tetőantenna, mely Jézusra fókuszálva magába gyűjti a mennyei rádió Szentlélek hullámait, hogy tovább sugározza 4D üzem és életmódban az örömhírt a világnak.

Isten nem személyválogató. Kivétel nélkül mindnyájunkat egyformán szeret, és azt szeretné, ha gyermeki bizalommal a szívére borulnánk, ha hallgatnánk az Ő szívének dobogását, vérének zubogó szavát, hogy a ma is prófétáló Lélek által kinyilatkoztathassa a világnak a mindig aktuális üzenetét és nekünk is, és általunk is elmondhassa, hogy mennyire szeret minket. Mert mindannyian az Ő különleges, szeretett tanítványai lehetünk, lehetnénk.

Miért szeretlek téged Jézus?

Mert itt vagy velem, mert velem vagy.

Miért szeretsz ennyire engem Jézus?

 Mert itt vagy velem, mert velem vagy.

Létrehozva 2018. június 30.