Beszélgetés Jason Everttel (hatperces videó magyar felirattal)
„Ha tényleg arra vágysz, hogy ne csak a testedért szeresselek, miért csábítasz arra, hogy csak a testedre gondoljak?”
Május 17-én (még a pán-amazóniai szinódus munkadokumentumának megjelenése előtt) tett közzé egy interjút Gerhard Müller bíborossal, a Hittani Kongregáció előző prefektusával az InfoVaticana nyomán a LifeSiteNews. Ebben többek között az ősszel Rómában tartandó pán-amazóniai szinódusról, valamint a női diakonátusról kérdezték a bíborost. Az alábbiakban az interjúnak ezt a részletét közöljük, magyar nyelven.
+ Athanasius Schneider, segédpüspök, asztanai Szűz Mária Főegyházmegye
A Rome Life Forum résztvevőinek küldött video átirata (Róma, 2019. május 16.)
Kedves résztvevők!
Ezúttal arról a két városról vagy közösségről szeretnék beszélni, amelyek a teremtés történetében léteznek, ez pedig Isten városa, és az ember városa Isten nélkül vagy akár Isten ellen. Egy Isten nélküli város vagy közösség, ez pedig tény, a reménytelenség városa.
A protestáns C. Peter Wagner feleségével együtt misszionáriusként szolgált Bolíviában. 1971 óta tanít a misszióról és a gyülekezet növekedésérôl a Fuller Teológiai Szemináriumban a kaliforniai Pasadenában. Saját kutatási területén több mint 30 könyvet adott ki. Arra a kérdésre keresi a választ, hogy vannak-e szellemek kirendelve földrajzi területek fölé.
Paul Josef Jakobius: Utolsó harc a fény és sötétség között c. könyvéből
Nem túlzás, amit George Orwell a nagy feltűnést keltő „1984” című regényében írt a „Big Brother” („Nagy Testvér”) által figyelt emberekről. Ez vár a közeljövőben a gyanútlan emberekre! A világpolitika kulisszái mögött egy titkos hatalom rejtőzik, amely minden szálat a kezében tart.
A rossz istenkép nem az, amelyik kényelmetlen, felkavar és nyugtalanná tesz. A rossz istenkép az, amelyik mást mutat, mint amilyen a valódi Isten. Isten nem függ az istenképünktől, de az istenismeretünket meghatározza, hogy mit gondolunk róla. Honnan tudhatjuk, milyen a valódi Isten? Megpróbálhatjuk a logika útján rekonstruálni, ahogy Plátón vagy Arisztotelész tették, és akkor eljutunk a Legfőbb Jó ideájához, a Mozdulatlan Mozgatóhoz, vagy valami ehhez hasonló emberi konklúzióhoz.
Életed nagy részét munkával töltöd. Reggeltől estig kifeszíted a hálódat, hogy este gazdag legyen „a fogásod”.
Napról-napra vetsz, hogy majd bőségesen arathass! Hétről-hétre ültetsz, hogy majd érett, szép gyümölcsöket szedhess!
Évről-évre dolgozol, hogy majd annak látszata is legyen!
Pünkösd van. Ez a Szellem fesztiválja az anyagban, lélekjárás a testben, az ateisták kísértése, a világ egyetlen esélye a túlélésre. Nemcsak Csíksomlyó jeles napja, karizmatikusok élménye, hívők reménye, hanem üzenet mindnyájunknak.
Van egy megszégyenítő történet az Ószövetségben az emberi erényességről. Jeremiás próféta az Úr parancsára meglátogatja a rékábiakat, és a Templom egyik kamrájába hívja őket. Hanáni kamrájában aztán borral teli kelyheket tesz eléjük, hogy igyanak. A rékábiak azonban visszautasítják: „Nem iszunk bort, mert a mi ősünk, Jónádáb, Rékáb fia ezt parancsolta nekünk: Ne igyatok bort soha, se ti, se a fiaitok!” (Jer 35,6) Az ÚR Jeremiáson keresztül ezt üzeni ezután Izráelnek: „Jónádábnak, Rékáb fiának a szavait megtartották. Ő azt parancsolta fiainak, hogy ne igyanak bort; nem is ittak a mai napig sem, hanem engedelmeskedtek ősük parancsának. Én is szóltam hozzátok, idejében szóltam, de ti nem hallgattatok rám. (…) Jónádábnak, Rékáb fiának az utódai megtartották ősük parancsát, amit az megparancsolt, de ez a nép nem hallgatott rám.” (Jer 35,14-16) A rékábiak ősatyjuk felé mutatott engedelmessége kontrasztban áll Izráel Isten felé tanúsított engedetlenségével.
Van ilyen valóban? Egy atomerőmű energiái ténylegesen kimerülhetnek, de a Pünkösd hogy lehet erőtlen? Kimerülne a Teremtő Istenben a Szentlélek? Bizony, hogy nem, de mi mégis sokszor vesszük úgy a Szentlelket, hogy mégis erőtlenek maradunk. Lássunk csak legalább egy-két okot arra, hogy miért van ez így!
Húsvét vasárnap Jézus megjelent a tanítványoknak. Rájuk lehelt és így szólt. ”Vegyétek a Szentlelket.” Jn20.22
A nyári szünet előtti utolsó részéhez érkezett A Papp válaszol rovatunk, ezúttal is 3 olvasói kérdésre válaszolt Papp Miklós görögkatolikus pap – és családapa!
Zsanett (Szeged)
Most veszítettem el a nagyapámat, akit nagyon szerettem, s egyszerűen nehezen tudom elfogadni. Még olyan jó lett volna, ha lát engem menyasszonyként, ha az unokáival rosszalkodhatott volna.
A gonosz lelkekről és az ördögűzésről beszél Pedro Barrajon exorcista pap, a római Athenaeum Pontificium Regina Apostolorum antropológia professzora, a pápa tanítását terjesztő Legio Christi közösség tagja.
– XVI. Benedek pápa röviddel megválasztása után exorcistákkal – ördögűzést végző papokkal – találkozott. Tekinthetjük ezt jelzésnek?
– Nem, az csupán az olaszországi exorcisták szokásos találkozója volt. A Katolikus Egyháznak a gonoszra vonatkozó tanítása nem változott az évszázadok folyamán.
Nem egyszer hallottunk már olyan emberről, aki mindent a „saját erejéből” ért el. Ez a kifejezés azt sugallja, hogy minden, amit az illető letett az asztalra, csak és kizárólag saját kezdeményező képességének és kemény munkájának gyümölcse. Talán Te is úgy gondolod, hogy közéjük tartozol.
„Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.” (Zsolt 16,11)
A Denvertől nyugatra húzódó dombságon nőttem fel, így minden nap ösvényeken jártam: ösvényen az iskolába, ösvényen a barátnőmékhez, ösvényen a kisgyermekhez, akire vigyáztam. Mindenhova gyalog mentem, és mindig ösvényen vagy poros, sáros országúton.