Foganás, áldott állapot és világra szülés – az anyaság misztériuma különös fényt kap ezekben a napokban. Az Ószövetségben a terméketlenség különösen is szégyent jelentett az asszonynak, a teremtéskor kimondott isteni áldás hiányát, bizonyos értelemben átkozott állapotot.
Kérdés: Mi a magány és az egyedüllét közti különbség, vagy a kettő ugyanaz? Úgy érzem, hogy magányos vagyok és emiatt nagyon rosszul érzem magam. Ez baj?
Kedves Nővéreim és Fivéreim az Úr Jézus Krisztusban ! A gondos és megbízható felmérésekhez türelemre van szükségünk. Türelmesen, s kitartóan kell a megfigyelésekre szert tennünk. A belső élet attól lesz gazdag és virágzó, ha sok összefüggésre és észrevételre bukkanunk mind a magunk, mind a körülöttünk élő embertársaink szellemi és lelki életében.
A két úrról szeretnék két szót szólni először… Vigyázat! Most nem arra gondolok, amire te gondolsz, hanem arra, hogy benned milyen uralom van! És ezt úgy próbálom megfogalmazni, ahogy Pál apostol mondja a Római levélben.
„Semmiféle bomlasztó szó ne hagyja el ajkatokat, hanem csak olyan, amely alkalmas mások épülésére szükségük szerint, és így javára váljék hallgatóitoknak.” Ef 4,29
A fájdalomtól és bosszúságtól összerándult a gyomrom. Egy ismerős bibliatanító szemérmetlenül meggyalázta Isten igazságát. Ideges lettem, és őszintén haragudtam.
„Dicsőítelek, Atyám, ég és föld Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilvánítottad a kicsinyeknek.” (Lk 10,21)
A tulajdonos is Mária. Az övé a hajó: a szent rend. Tulajdona. Egyedül az Övé! Rendelkezik vele, félti, védi, megtartja: hiszen kincse, a földön mindene ez a gyönyörű hajó. Ezért Ő oszt parancsokat, előír szabályokat, s kiválogatja az utasokat.
A Bárány menyegzője már elkezdődött: a keresztény lét legmélyén folyamatos, örök ünneplés van. János „az Úr napján”, vagyis vasárnap, az eucharisztia ünneplése közben esik elragadtatásba. Az ünnepi szentmise felhasítja a történelem szövetét, és megvilágítja a valóságot. A Jelenések könyve nem egyéb, mint annak feltárása, amire a szentmise titka az emberi történelemből és a világmindenség sorsából fényt derít.
„Ne uralkodjék tehát halandó testeteken a bűn, és ne engedelmeskedjetek kívánságainak. Ne adjátok át tagjaitokat a bűnnek a gonoszság eszközeként, hanem mint a halálból életre keltek, adjátok magatokat Isten szolgálatára, tagjaitokat meg az igazság eszközéül szenteljétek az Istennek.” (Róm 6,12-13)
Antiochiai Szent Anasztáz püspök szónoklataiból (Oratio 4, 1-2: PG 89, 1347-1349)
Amikor Krisztus szavaival és tetteivel már bebizonyította, hogy ő igaz Isten és a mindenség Ura, Jeruzsálem felé menve így szólt tanítványaihoz: Most felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát a pogányok, főpapok és írástudók kezére adják, hogy megostorozzák, kigúnyolják, és keresztre feszítsék (vö. Mt 20, 18-19). Ezt pedig úgy mondta, hogy utalt azoknak a prófétáknak a jövendöléseire, akik Jeruzsálemet jelölték meg halála helyéül.
Tematizálás
Kedves Nővéreim és Fivéreim az Úr Jézus Krisztusban! Annyit talán már felfedeztünk a hit titkainak üregeiben barangolva, hogy szinte alig van jócselekedet, mely titkon ne rejtene magában egy önmegtagadást, egy lemondást, egy áldozatvállalást, egy keresztet.
„A felülről származó bölcsesség először is tiszta, aztán békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalom tölti el, és gazdag termést hoz, nem részrehajló, nem képmutató.” Jak 3,17
Ha valaki mond vagy tesz valamit, amivel megbánt, mi a helyes, a keresztényhez méltó reagálás? Ha úgy teszek, mintha mi sem történt volna, csak hogy megmaradjon a békesség? Vagy az, hogy szembeszállok, és bizonygatom a magam igazát? Egyik sem.
Kitől tanul a gyermek? Édesanyjától. A lelki életet tanulni kell. Ki tanít meg gyermeki egyszerűségre? Édesanyánk, Mária. Mellőzni akarod? Kihagyni a számításból? Büszkén, egyedül járni az utat? Igaz, hiszen te férfi vagy!
„De ami számomra nyereség volt, azt veszteségnek tartottam Krisztusért. Sőt, mindent szemétnek tartok Krisztus Jézus, az én Uram fönséges ismeretéhez mérten.” (Fil 3,8)
Háromféle nézőpontból lehet szemlélni a világot: Krisztus nélkül, Krisztussal találkozva és magával Krisztus szemével. A keresztény ember arról ismerszik meg, hogy mindhárom nézőponttal azonosulni tud.