Elgondolkodtató interjút közöl a Magyar Kurír Lázár Kovács Ákossal, aki teológus, esztéta és egyetemi oktató. Lehet, hogy át kell értékelnünk a vallásos-vallási művészet kategóriáit?
Áldás sms-ben? Gyónás interneten? Imaközösség Skype-on? Elég elbizonytalanítóak ezek a kérdések. Úgy gondolom, hogy az a legjobb, ha maradunk a hagyományos, személyes kapcsolatokon nyugvó módszereknél. Szentségek esetében mindenképpen ez az egyetlen járható út.
Pécs, 2012. február 12. A Visontai stúdió felvétele (46 min)
A templom igazságát, valóságát a maga teljességében csak az érzékelheti, akit legalább egyszer az életében elfogott az Úrral való találkozás utáni elementáris sóvárgás. Jó ez a magyar ’sóvárgás’ kifejezés, mert nem egyszerűen szépen fésült, jól rendezett vágyakról van itt szó, hanem valami vad, ösztönszerű kívánkozásról, mely a zsoltárokban több helyütt is hangot kap: „Téged szomjazik az én lelkem, utánad sóvárog az én testem” (62. zsoltár), vagy: „Amint sóvárog a szarvas a forrás vizére, úgy sóvárog az én lelkem tehozzád, Isten!” (41. zsoltár).
Az igehasogató blogon nem először (és remélhetőleg nem utoljára) találok olyan írást, amit örömmel osztok meg másokkal is. Ezúttal a tisztátalanság okairól kapunk olvasmányos összefoglalót.
Barsi Balázs atya honlapján külön rovat foglalkozik a hitben kevésbé járatos testvérek által feltett kérdésekkel. A válaszokat elolvasva azt gondolom, hogy jóval többen tartozunk az utóbbi kategóriába, mint gondolnánk…
Isten cselekszik a történelemben és életünkben; s minden eseménynek forgatókönyve az Ő „zsebében van”.A tárgyi tapasztalatból indulok el én is, mint akár az atheisták, de van bátorságom következtetni a létrend személyes hátterére, Istenre. – Ez a mondat csak egy hívő ember kijelentése lehet.
Az elmúlt napok vezető hírei a zátonyra futott óceánjáró hajóról szóltak. A kis olasz sziget plébánosának elmondása szerint a szerencsétlenség estéjén az egész lakosság megmozdult és részt vett a bajba jutottak mentésében. Ő is megnyitotta a templom kapuit, hogy a túlélők menedéket találjanak. Az atya meghatottan beszélt a Vatikáni Rádió adásában arról, hogy takarókról gondoskodtak legalább a gyerekek számára és próbáltak mindenben segítséget nyújtani, másnap pedig a szentmisén a kenyér és a bor mellett a túlélők körmenetben vitték a mentőmellényeket is az oltárhoz, így adtak hálát Istennek, akinek életüket, megmenekülésüket köszönhették.
Ha találkoztam volna Jeremiással hat évszázaddal Krisztus születése előtt Jeruzsálem utcáin, vajon milyen hatással lett volna rám? Igaz, a könyvet, ami az ő nevét viseli elég nehéz befogadni: írója túl sok szerencsétlenséget jósol meg benne. Ha azonban közelről néztem volna az arcába , vajon nem egy nyitott, érzékeny és a messzi távlatokba látó embert fedeztem volna-e föl?
Tomka Ferenc atya – többek között a gender ideológiáról szóló nagy sikerű összefoglaló szerzője – újabb könyvére bukkantam az interneten. Egyformán szól keresőknek, hívőknek, frissen megkeresztelteknek vagy bérmálásra készülőknek, netán elfeledett hitigazságok frissítését keresőknek.
I. Ritkán gyónók számára – a Tízparancs alapján
Mikor gyóntam utoljára?
Miért maradt el ilyen sokáig?
Ha találkoztam volna Jeremiással hat évszázaddal Krisztus születése előtt Jeruzsálem utcáin, vajon milyen hatással lett volna rám? Igaz, a könyvet, ami az ő nevét viseli elég nehéz befogadni: írója túl sok szerencsétlenséget jósol meg benne. Ha azonban közelről néztem volna az arcába , vajon nem egy nyitott, érzékeny és a messzi távlatokba látó embert fedeztem volna-e föl?
Nagy örömmel teljesítem a felkérést, hogy néhány megjegyzést fűzzek Don Gabriele Amorth könyvéhez, aki évek óta nagy segítségemre van a római egyházmegyében exorcistaként betöltött hivatalomban. A műben közölt néhány epizódot együtt éltük át, amikor együtt viseltük oly sok hozzánk forduló szenvedő és megkínzott személy aggodalmát és fáradalmát, és együtt reménykedtünk kezelésük sikerében is.
A természetes képességek nem karizmák. A profán szóhasználat beszél “karizmatikus vezetőkről”, akik kiemelkedő képességeikkel a tömeg fölé emelkednek, de ez nem azonos a szó teológiai használatával. Van, aki a profán szóhasználatot veszi alapul definíciójában. Ez nem felel meg a szó teológiai jelentésének.