A vágyakozás egyben imádság is

Szent István első vértanú

“Az emberekkel szemben legyetek óvatosak, mert bíróság elé állítanak, zsinagógáikban pedig megostoroztatnak benneteket!” (Mt 10,17)

Az anyaság misztériuma

Foganás, áldott állapot és világra szülés – az anyaság misztériuma különös fényt kap ezekben a napokban. Az Ószövetségben a terméketlenség különösen is szégyent jelentett az asszonynak, a teremtéskor kimondott isteni áldás hiányát, bizonyos értelemben átkozott állapotot.

Magány és egyedüllét

Kérdés: Mi a magány és az egyedüllét közti különbség, vagy a kettő ugyanaz? Úgy érzem, hogy magányos vagyok és emiatt nagyon rosszul érzem magam. Ez baj?

Hibázhatsz attól még, hogy igazad van

„Semmiféle bomlasztó szó ne hagyja el ajkatokat, hanem csak olyan, amely alkalmas mások épülésére szükségük szerint, és így javára váljék hallgatóitoknak.” Ef 4,29

A fájdalomtól és bosszúságtól összerándult a gyomrom. Egy ismerős bibliatanító szemérmetlenül meggyalázta Isten igazságát. Ideges lettem, és őszintén haragudtam.

Részvétel Isten belső életében

„Dicsőítelek, Atyám, ég és föld Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilvánítottad a kicsinyeknek.” (Lk 10,21)

A Mennyország Királynéjának udvartartásába vagyunk beosztva

A tulajdonos is Mária. Az övé a hajó: a szent rend. Tulajdona. Egyedül az Övé! Rendelkezik vele, félti, védi, megtartja: hiszen kincse, a földön mindene ez a gyönyörű hajó. Ezért Ő oszt parancsokat, előír szabályokat, s kiválogatja az utasokat.

„Aki győz, így fog fehér ruhába öltözni.”

A Bárány menyegzője már elkezdődött: a keresztény lét legmélyén folyamatos, örök ünneplés van. János „az Úr napján”, vagyis vasárnap, az eucharisztia ünneplése közben esik elragadtatásba. Az ünnepi szentmise felhasítja a történelem szövetét, és megvilágítja a valóságot. A Jelenések könyve nem egyéb, mint annak feltárása, amire a szentmise titka az emberi történelemből és a világmindenség sorsából fényt derít. 

A kiborulás nem föltétlen rossz dolog

„Ne uralkodjék tehát halandó testeteken a bűn, és ne engedelmeskedjetek kívánságainak. Ne adjátok át tagjaitokat a bűnnek a gonoszság eszközeként, hanem mint a halálból életre keltek, adjátok magatokat Isten szolgálatára, tagjaitokat meg az igazság eszközéül szenteljétek az Istennek.” (Róm 6,12-13)

Krisztusnak szenvednie kellett, hogy bemehessen dicsőségébe

Antiochiai Szent Anasztáz püspök szónoklataiból (Oratio 4, 1-2: PG 89, 1347-1349)

Amikor Krisztus szavaival és tetteivel már bebizonyította, hogy ő igaz Isten és a mindenség Ura, Jeruzsálem felé menve így szólt tanítványaihoz: Most felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát a pogányok, főpapok és írástudók kezére adják, hogy megostorozzák, kigúnyolják, és keresztre feszítsék (vö. Mt 20, 18-19). Ezt pedig úgy mondta, hogy utalt azoknak a prófétáknak a jövendöléseire, akik Jeruzsálemet jelölték meg halála helyéül.