Aiszóposz mesélte: A halász egy folyóban halászott. Mikor kifeszítette a hálóját, és körülkerítette a folyót, kötélre kötött kődarabbal verni kezdte a vizet, hogy a menekülő halak vigyázatlanul a hálóba fussanak. A vidék egyik lakója, mikor látta, mit csinál, megszidta, hogy felzavarja a folyót, és nem hagyja őket tiszta vizet inni. A halász így válaszolt: “Ha nem zavarom fel így a folyót, nekem kell éhen halnom.”
“Atyja már messziről meglátta őt és megesett rajta a szíve!“(Lk 15,20).
A katekizmusból tanult igazság jut eszünkbe, amikor ezt a szép példabeszédet hallgatjuk és elgondolkodunk annak tanításán: “Isten a megtérő bűnösnek szívesen megbocsát!” Hogyan is tud annyi gonoszságot megbocsátani? Miért is tudja elnézni az emberek vétkezéseit? Sokszor így botránkozunk meg ezen az isteni jóságon, hogy ezt mondjuk: egy bűnös élet után elegendő lenne egy mellverés és egy szánom-bánom?
„Ennélfogva én most is azt mondom nektek: hagyjátok magukra ezeket az embereket és engedjétek el őket, mert ha ez a terv vagy mű emberektől van, elenyészik. Ha azonban Istentől van, nem ronthatjátok le, nehogy az történjék, hogy Isten ellen hadakoztok.” (ApCsel 5,34)
I. Jézus alakja a prófétáknál
Ha egymás mellé teszed az Ószövetségnek a Megváltóra is vonatkoztatható részeit, úgy tűnik, hogy az Ószövetségben láthatóan kibontakoznak Jézusnak és országának vonásai. Figyeld meg, melyek ezek a vonások:
„Ne csodálkozz, hogy azt mondtam neked: szükséges újra születnetek. A szél ott fúj, ahol akar. Hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van mindaz, aki a Lélektől született.” (Jn 3,7)
“Volt ott egy Zakeus nevű gazdag ember, a vámosok feje.Szívesen látta volna Jézust szemtől-szembe” (Lk 19, 2).
Egy hithirdető atyát egyszer egy olyan bennszülött idős emberhez hívtak, aki még nem volt megkeresztelve. Az megkérte az atyát, hogy beszéljen neki arról a vallásról és arról az Istenről, akit ő tisztel, és akinek evangéliumát hirdeti. Ő Jézusról beszélt az idős embernek. Elmondta, hogy mennyire szerette az embereket, és hogyan adta oda életét üdvösségünkért.
A) Hogyan kezdj imádkozni?
I. Az ima első feltétele: hogy kezdj el másokért élni.
II. Naponta biztosíts magad számára 10-15 perc csendet. (Sokak tapasztalata, hogy erre legmegfelelőbb az este, amikor már nyugalom van, de nem vagy még túl fáradt.)
Mindig is izgatott a kérdés: Hogyan érint engem Isten legnagyobb tette, Jézus Krisztus feltámasztása? Mi módon, hogyan lesz áttöltve belém az
ő romolhatatlan élete?
“Jézus azt mondta nekik: „Sok jótettet mutattam nektek az Atyától, azok közül melyik tettért köveztek meg?” (Jn 10,31)
Isten mindig keresi népét, hogy elvezesse az örökkévalóságba. Ádámtól és Évától kezdve az idők végének utolsó emberéig bizonyítja az ember, hogy szabad akaratával az Isten mellett vagy ellene dönt. Az idők végén azoknak, akik mellette döntöttek, azt mondja az Úr: „Én Istene leszek, s ő az én fiam.” (Jel 21,7)
Mit tegyek? (Lk 10,25-37)
“Menj, tégy hasonlóképen!” (Lk. 10,37)
Amikor az ember beteg lesz, orvoshoz megy és megkérdezi, hogy mit kell tennie a gyógyulás érdekében.
Kedves Nővéreim és Fivéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Aki helytáll, azt megbecsülik, akit megbecsülnek, az megbízható, aki megbízható, annak adnak megbízatást, s az ilyen megbízott teljesíti is azt, amivel megbízták, s a megbízatás teljesítője jutalomban részesül.
Három dolog élteti a hitet, állandósítja a buzgóságot és őrzi meg az erényt: az imádság, a böjt és az irgalmasság. Amit imádkozva kérünk, amiért amiért böjtöléssel esdeklünk, azt az irgalmasság cselekedetei által nyerjük el.