Kedves Nővéreim és Fivéreim az Úr Jézus Krisztusban ! A szeptemberi életigében megpróbáltuk végiggondolni azt a módot, hogy az életforma vezetésünkben hogyan kell és lehet bizonyos dolgokat elhanyagolni, frusztrálni. Nagy élet-művészet, bizonyos dolgokat úgy „hanyagolni”, hogy egyszerűen elengedjük, lemondunk róla. Ez annyi, mint szélnek ereszteni.
A paleolit táplálkozás hívői szerint az emberi DNS nem alkalmazkodott a mai ember étrendjéhez, és sok modern betegséget a tej- és keményítőtartalmú élelmiszerek fogyasztása okoz. Ennek tudományos bizonyítása azonban igen gyenge lábakon áll, a kérdés ennél jóval összetettebb.
(A szerző egyetemi tanár, a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kara Orvosi Biológiai Intézetének intézetvezető igazgatója.)
Csak ha már értjük, hogy mind csődbe mentünk (mindössze egyesek ellen nem indult még el a csődeljárás), akkor rendelkezünk a megfelelő nézőponttal, hogy rákérdezzünk: a kereszténység boldogít-e.
Pio atyának, mint lelki vezetőnek öt szabálya volt a lelki növekedésre:
– heti gyónás,
– napi áldozás,
– lelki olvasmány,
– elmélkedés és
– lelkiismeret vizsgálat.
„Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt” (Fil 4,6)
Szeretnéd látni, hogyan konyul le egy apa arca, hogyan akad meg egy anya lélegzete? Akkor ülj le melléjük, mikor kibontanak egy új játékot, amire az van írva: „össze kell rakni”. Hosszú, éjszakába nyúló kínlódás következik ezután, hogy az A pont illeszkedjék a B-hez, a D pont meghajlítva elérje az F-et. És hogy a véletlenül kimaradt lépéseknek ne legyen látványos következménye. A szülők ajándékot szeretnének venni a gyermeküknek. Ehelyett mit kapnak? Feladatot. Néha életre szólót.
Libertas praestantissimum (1888)
(Magyarul Sarday Salvany Felix: A liberalismus bűn c. könyvében jelent meg)
„… De igen sokan – Lucifert követve, akinek gonosz jelszava az, hogy „nem szolgálok” — a szabadság neve alatt bizonyos képtelen és hazug szabadosságot értenek.”
Különös nap ez a mai: halottak napja. Ezekben a napokban, hívő és hitetlen megfordul a temetőben. Sokszor fáradságot és áldozatot nem kímélve az ország más részeiből, hogy egy-egy szál virágot, gyertyát helyezzen szeretteinek sírjára.
Hogy miért van ez, arra talán a legtöbben azt mondják: mert így szokás. Tény azonban, hogy ezekben a napokban mindenki találkozik valahogy a halállal.
Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, ez a három; de ezek közül legnagyobb a szeretet. (1Kor 13,13)
Honnét tudjuk, hogy van‑e bennünk szeretet, vagy nincs? Amiről azt hittük, merőben szeretetből tettük, arról jobban megvizsgálva bizony kiderül, hogy kilencven százalékban önös érdek, számítás és saját nagyszerűségünkben való önelégült tetszelgés volt.
„Ha tehát Krisztusról az hirdetjük, hogy halottaiból feltámadt, hogyan mondják egyesek közületek, hogy nincs halottak feltámadása? Mert ha nincs halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadt fel!” (1Kor 15,12-13)
Azok a pogányságból megtért keresztények, akik kételkedtek a feltámadásban, nyilván hittek a lelkek túlvilági életében. Nem voltak materialisták, inkább túlságosan is spiritualisták.
Részlet Schütz Antal: Dogmatika II. (A katolikus hitigazságok rendszere) c. művéből
A házasság mint a legmélyebben járó emberi különbözőségben, a nemi differenciáltságban gyökerező elemi emberi életközösség, mint az emberiség életfájának termőszerve rendkívül sok és mélyen életbe vágó biológiai, lelki, kultúrai, társadalmi és természetfölötti vonatkozásának csomópontja, állandó és általános elméleti és gyakorlati érdeklődésnek középpontja, a legkülönfélébb kultúrai jogi, társas, gazdasági, nevelői problémák találkozója, s ezért az ellentétes világnézetek ütközője, a világnézeti harcoknak legérzékenyebb barométere, és egyben az égető társadalmi kérdésnek mindenkori nagy teherpróbája.
Aposztróf. Kinek mi jut eszébe erről a szóról? Egy írásjel – de vajon tudjuk-e, mit jelöl? Az aposztróf görög nyelvtani műszó, egy kihagyott hangot, illetőleg betűt jelölő hiányjel. Az aposztróf a pongyola beszédben elhagyott hangok jelölésére is használható: „Ne nézzé’, kérdezzé’!”
De hogy jön ez ide? Amikor először hallottam az aposztrófos doktorokról, nem tudtam, viccről van-e szó, vagy valaki komolyan gondolja mindezt. Utóbbi esetben persze gyanítható: pénzről, komoly pénzekről is szó lehet. S láss csudát: bizony, komoly dologról van szó, aposztrófos doktorok nem csak a mesékben vannak!
Úgy tűnik, mintha a családdal foglalkozó püspöki szinódus megrostálná a szíveket és a gondolatokat. Mintha az erkölcsi relativizmus szelébe szórva lassacskán szétválasztaná a búzát és a pelyvát.
És sokan attól félnek, hogy Ferenc pápa pelyva.
„Nem jó az a fa, amely rossz gyümölcsöt terem; és nem rossz az a fa, amely jó gyümölcsöt terem. Mert minden fát gyümölcséről ismerünk meg.” (Lk 6,43)
A nagy, ősi pogány vallások istentisztelete azoknak, akik még nem ismerik Krisztust, egyfajta kapaszkodó az igaz Isten felé vezető úton. Nekünk azonban, akik már ismerjük Krisztust és a benne feltáruló szentháromságos isteni életet, olyan volna az ősi kultuszokban való részvétel, mintha a sátán asztalához ülnénk.
2014. április elején a Gabriele Kuby ellátogatott a Cseh Köztársaságba, hogy bemutassa új könyvét a globális szexuális forradalomról, melyet a közelmúltban lefordítottak cseh nyelvre.
Látogatása során Brno-ban volt szerencsém interjút kérni tőle és megkérdezni, katolikus szempontból hogyan segít neki műve megérteni korunk egyik legfontosabb kérdését: a folyamatos szexuális forradalom nem csak saját életmódbeli változásokhoz, hanem a szexualitás és a család új jogi értelmezéséhez is vezet.