Szerinted mi legyen az októberi szinódus legfontosabb kérdése? Tudjuk, a hírek milyen irányba mutatnak: az újraházasodottak áldozásának és a homoszexuális kapcsolatok elfogadásának kérdéseitől hangos a média. De ez-e ma a leglényegesebb? Aligha. Amellett, hogy mindkét kérdéskörben lehetetlenség lazítani a katolikus tanításon/gyakorlaton, nem is ezek a legfontosabb kérdések. De akkor miről kéne szólnia a családszinódusnak, hogy valóban a keresztény családok életének (értsd úgy is, mint „örök életének”!) a gondját viselje?

A katolikus családok fő problémája Mark Pilon atya szerint sokkal inkább a fogamzásgátlás, mely elmondhatatlan kapcsolati és lelki károkat okozott, ahogy az VI. Pál pápa meg is jövendölte Humanae Vitae című enciklikájában. A katolikus hívek és pásztorok jelentős része ugyanis inkább csatlakozni kívánt a szexuális forradalommal kísérletező nyugathoz, mintsem hogy hű maradt volna az élet Istenéhez, aki a szexualitás fantasztikus ajándékát intim módon összekapcsolta a termékenységgel.

Sokan azt gondolják, hogy a Katolikus Egyháznak nincsen kötelező érvényű tanítása a fogamzásgátlással kapcsolatban. Azt gondolják, hogy vannak esetleg javaslatok, de mindenképpen a felelős és felnőtt keresztények lelkiismeretére van bízva, hogy alkalmaznak-e fogamzásgátlást a családtervezésben. De ez tévedés, mely csakis azért terjedhetett el, mert sok tanító „nyuszi” volt felvállalni a hagyományt és a pápák tanítását e kérdésről, vagy mert nem hitt benne. E kérdésben nem jogos a bizonytalanság, vagy a különvélemény, akkor se ha bizonyos papok, vagy TCST-s tanácsadók „kegyesen” rábízták a lelkivezetett lelkiismeretére – Jézus malomköves figyelmeztetése jut eszembe… -. Ott a hivatalos tanítást a katekizmusban. “Minden házastársi aktusnak természete szerint (per se) az emberi élet továbbadására rendeltnek kell maradnia”. És „Ezzel szemben önmagában rossz “minden olyan cselekedet, mely — akár a házassági aktust megelőzően, akár annak végrehajtása közben, akár természetes következményeinek kibontakozása közben — célként vagy eszközként szándékosan megakadályozza az élet továbbadását””. És „A házastársak szándékának helyessége nem igazolja erkölcsileg elfogadhatatlan eszközök használatát (például a közvetlen sterilizációt vagy a fogamzásgátlást).”

Ez a probléma persze rejtett. Egyrészt azért, mert a tanítók nem tanították híven a fogamzásgátlás gonoszágát, így sok katolikus még csak nem is hallott erről a problémáról. Másrészt, lévén koruk gyermekei, a katolikusok is sokan „alapjogként” tekintenek a fogamzásgátlásra, melynek tükrében hallatlan, irrealisztikus és felháborító a katolikus tanítás, miszerint a fogamzásgátlás önmagában véve, eleve rossz és bűnös.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2015. augusztus 27.