Az új törvénykönyv szerint, ahol misézni, ott áldozni is lehet; tehát magánkápolnákban is, ha csak a püspök ezt különös esetekben meg nem tiltotta (869. kánon).
A betegek otthon áldozhatnak. Illő, hogy ilyenkor a szoba lehetőleg tiszta, rendes, virággal feldíszített legyen.
„Történt egyszer, hogy valahol éppen imádkozott. Amikor befejezte, egyik tanítványa kérte: ’Uram, taníts meg minket imádkozni, mint ahogy János is megtanította tanítványait.’” Lk 11,1
Törökülésben ültem a templomkertben a füvön fiatalok között, lubickoltunk a nyári nap melegében. Szünetet tartottunk egy játékban, hogy igyunk valami hűsítőt, és pihenjünk egy kicsit. Egyik lány nemrég jött haza egy missziós útról Afrikából, alig vártam, hogy meséljen az élményeiről.
Napjainkban többször felmerül a kérdés, hogy egy bankár lehet-e tisztességes. Mint az alábbiakban be fogom mutatni, alapvetően a banki tevékenység nem hogy ellentmond a jó sáfárság gondolata, hanem pont, hogy összefügg azzal.
„A Lélek gyümölcse viszont: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önuralom. Ezek ellen nincs törvény.” (Gal 5,22-23)
Elindultam a szobája felé, nehezen vonszoltam a lábamat – és a szívemet. Ott ült a tankönyvei közt. Ő felelősségteljesen viselkedett, én nem. A könnyeimmel küszködve szabadkozni kezdtem. Az utóbbi időben mintha túl gyakran kényszerülnék rá. Ezúttal a lányom ballagási meghívóit felejtettem el megrendelni.
Kérdés:
Mi a jelentősége a kérő imának, amikor Isten úgyis mindentudó, mindenható és jóságos, s pontosan tudja, mire van szükségünk, mi szolgálja az üdvösségünket és mi nem?
A római katolikus naptár szerint ma ünnepeljük Nursiai Szent Benedek rendalapító apát, Európa fővédőszentjének ünnepét. A bencés rend alapítója maradandót alkotott: templomot, kolostort épített, támogatta az arra rászorultakat, egyúttal megalkotta a bencés rend Reguláját, ami a latin rítusú szerzetesrendek szabályainak alapjává vált.
Második kelléke a testi felkészültségnek, ha az Úr asztalához illőképpen akarunk járulni, hogy megfelelő legyen a ruházkodásunk.
Hiszen ez már a jó ízlésnek s tisztességnek követelménye, amelynek nemcsak emberekkel, hanem – s annál inkább – Istennel szemben van helye.
Bizonyára bocsánatosan vétkeznék az, aki csupa hanyagságból szurtosan, rongyosan járulna az oltárhoz a királyok Királyát fogadni; ahogy röstellne tisztességes emberek, különösen földi előkelőségek előtt megjelenni. A szegény, a koldus azonban ruhája miatt ne maradjon távol „a szegények igazi Atyjától” s ne fossza meg magát ettől az igazán isteni alamizsnától. Mert nála az Üdvözítő nem a ruhára, hanem a szívre tekint.
Kedves Nővéreim és Fivéreim az Úr Jézus Krisztusban !
A belső élet dolgaiban bolyongtunk a májusi életige során gondolat és érzésvilágunkban. Az ember azt gondolná, hogy az ilyen meghitt kapcsolat Istennel, egy nagyon jól-rúgózott „pulmann-kocsit” ad az életéhez. Titkos elvárás támad szívünkben, hogy Isten biztosítson nekünk egy jól rúgózott, gördülékenyen olajozott életpályát, mintegy a belső élet jutalmaként. Hogy a zökkenők minél kisebbek legyenek, vagy tán’ ne is legyenek!
Lerombolunk „minden okoskodást és minden magaslatot, amely az Isten ismeretével szemben emelkedik, és foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre.” (2Kor 10,5)
Egyik reggel iskolába indulás előtt nyolc éves kisfiam odajött hozzám, és így szólt: „Anya, ma nem akarok aggódó lenni. Nem akarok félni attól, hogy nem leszel itthon, mikor hazajövök az iskolából. Nem akarok félni attól, hogy a tanító néninek nem fog tetszeni, amit itthon csináltam környezetből. És nem akarok aggódni apáért, hogy nehogy autóbalesete legyen. Olyan akarok lenni, mint a többi gyerek, akik sosem félnek semmitől!”
A szerző Dr. Balogh Sándor, az Amerikai Egyesült Államokban élő nyugalmazott politológia professzor. A veszprémi szemináriumból 1952-ben, amikor is a Nagyszemináriumot ill. a teológiát államilag feloszlatták a házi faliújságon közölt Mindszenty-megemlékezés miatt, több kispaptársával együtt bíróság elé, majd börtönbe került dr. Major Kálmán spirituálissal együtt. Honlapunkon sok írása olvasható, amelyek az igazi katolikus tanítást tükrözik, mentesek a korunk Egyházát sújtó súlyos eretnekségtől, a modernizmustól.
Kedves József,
köszönöm a dicsérő szavakat és a hosszú, részletes hozzászólást. Ami ezt a vitát illeti, hogy ki tartozik ki alá és főnököl kit, ezt egy félelmetesen ügyesen megépített csapdának tartom.
Az azon való háborúzás, hogy kié a hatalom, teljes mértékben eltereli a figyelmet arról a kérdésről, amellyel tényleg foglalkozni kéne, nevezetesen, hogy mi is a hatalom tartalma.
Röpködnek az érvek és ellenérvek a homoszexuálisok „házassága” mellett és ellen. Csokorba gyűjtöttem néhány támogató érvet, majd bemutattam, hogy keresztény és konzervatív nézőpontból miért tarthatatlanok.
1. A homoszexualitás (és minden más, a többségétől eltérő nemi irányultság) természetesen előforduló és normális jelenség. Nem betegség, hanem alternatív szexuális irányultság.
Hogy pedig a szentáldozásra nemcsak lelkileg, hanem testileg is kellőképpen felkészüljünk, előtte meg kell tartanunk a természetes, ún. szentségi böjtöt, más szóval: éjféltől fogva éhom állapotban kell maradnunk.
A mai vasárnapon két dolgot tanít nekünk az evangélium Istenről. Az első az, hogy milyen Istenbe vetni bizalmunkat. A másik az, hogy Isten mennyire nagyra tartja az őszinteséget. Hallhattuk, hogy amikor Jézus a tanítványaival utazott át a tavon keresztül, nagy vihar tört ki. A hullámos tengeren úgy tűnt, hogy Jézus ügyet sem vet erre a viharra, hanem alszik a hajó végében. A tanítványok nem leplezték félelmüket.