Többször írtam Báthory atyáról. Igaz, hogy ö nem tartozott a családhoz, de nagyon sokat köszönhetünk neki. 20 évig dolgoztam mellette, mint hitoktató és sekrestyés. Ismerte az életünket, örömünket, bánatunkat. Élete utolsó fél évében – ha kórházban volt – rám bízta az irodai munkát, a templomban ígeliturgia végzését.
Édesanyám halálának első évfordulóján imádkozva felnyitottam a Szentírást, Ő mit üzen? Szent Pál Efezusiaknak írt levele 2,5: „…Krisztussal életre keltett minket…feltámasztott minket, és Jézus Krisztusban a mennyeiek közé helyezett minket…”Nagy volt az örömöm! Hamarosan megszólalt a telefon, Ili barátnőm hívott Budapestről. „Álljatok vigyázzba…” – olvasott a Bibliából egy részletet. Boldogan újságoltam neki, hogy hol nyílt ki az imént.
Másik leányukat agydaganattal műtötték. Lebénult. Az elfekvőben látogattuk, majd csak leveleket írogattam neki. Választ nem kaptunk, mert már nem tudott írni. Ő nagyon vallásos volt. Sokat imádkozta a rózsafüzért…
Köszönet Erzsébetnek, hogy hozzájárult tanúságtétele megosztásáért.
Minden gondolkodó embert foglalkoztat ez a kérdés. Van vagy nincs? A hívőnek van. Ma, 2012. január 25-én, Szent Pál apostol ünnepén, az úgynevezett „pálfordulás” napján imádság közben jutott eszembe, hogy leírhatnám azokat a személyes tapasztalataimat, amelyek az életben történtek velem, és erősítettek abban a hitemben, hogy a földi élet végeztével nincs vége az életnek.
Ami nagyon tetszik, az Úr Jézus irgalmasságának a tiszteletére buzditó szentkép. Nem tudunk átmenni Igazságos Bíránk igazságos ítéletén. Egy barátom azt mondta:,,Az Úr Jézus napi egy órát trónol az igazság trónján, és 23-órát az irgalmasság trónján.”
Az agykontroll mögött megbúvó szellemiségre, és néhány New Age áramlatába tartozó módszer démoni rokonságára leleplezően mutat rá a debreceni M. Zoltánné igaz története.
„Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam.” (Zsolt 18,7)
Tudtam, hogy beszélgetnem kell valakivel a lelkem mélyére eltemetett fájdalmakról, de nem akartam beszélni róluk. Belefáradtam a szenvedésbe, attól féltem, megint depressziós leszek, ha hagyom, hogy minden újra a felszínre törjön.
Rövid tanúságtétel azoknak, akik annak idején nagyon beteg Nicole barátnőmért imádkoztak.
A református, hitetlen férje, Thomas (bocsánat ezért a szóért, nagyon nem szeretek valakit így nevezni), 43 évesen szivinfarktust kapott.
Az a megtiszteltetés ért, hogy én lettem az idei Családbarát Médiáért díj júliusi jelöltje azzal a műsorral, ami egy születés csodálatos története. Egy tizenéves lány megmentette születendő kistestvérét, akivel a szülei abortuszra mentek volna.
Megosztom veletek, amit a minap a kisfiam mondott, mert nagyon tanulságos.
Andris hét éves, öccse öt. Lefekvéskor szoktam olvasni nekik, a Gyermekbibliát már egyszer végigvettük. Kicsit imádkozunk, és ha van idő, beszélgetünk.
Isten sok mindentől megmentett már eddig,
– mert szerető családban nőttem fel, sok szeretet kaptam szüleimtől
– megóvott gyermek- és ifjúkoromban sok mindentől, amivel megkötözhettem volna magamat (nem dohányoztam, nem ittam, nem próbáltam semmilyen szenvedélybetegséget okozó szert).
Egyetlen pillantás megsebezte szívem, Mária ó anyám, úrnőm és kedvesem, mert Te vagy a legszebb lány, ó csodálatos Szűz, amiért a Király szépségedben gyönyörködik. (Fr. Efraim)
„Gyógyíts meg, Uram, és meggyógyulok, szabadíts meg, és megszabadulok, mert te vagy egyetlen reménységem.” (Jer 17,14)
Fivérem gyógyult drogfüggő. Húsz évig hiányzott családunkból kábítószerproblémái miatt. Sokszor hittük halottnak, s a statisztikák alapján már nem is élhetne.