Van egy családom. Volt egy Istenképem. Volt egy gyerekkorom. Volt egy félelmem. Volt egy serdülőkorom. Nem akartam a családom. Nem akartam Istent se. Nem lett se családom, se Istenem. Nem tudtam mit akarok. Elsüllyedtem.

Elsüllyedtem, hogy az Úr felemelhessen. A Szentlélek szeminárium a legjobb lehetőség arra, hogy megforduljon az életed!

Imádkoztam jó vezetőkért, és vezetésért. Az előkészítő héten, a csoportalakulás idején ezt volt az aznapi zsoltár:

„Küldd el világosságodat és hűségedet, hogy vezetőim legyenek,
hogy vezessenek szent hegyedre, hajlékodba!
Akkor odalépek Isten oltárához, örömöm Istenéhez.” 43. Zsoltár

Laci atya szívhez szóló tanításait, a dicsőítéseket, Gabóc csoportvezetését átjárta a Szentlélek. Nem gondoltam volna, hogy ennyire hiányzik egy közösséghez való tartozás. És elmondhatom, most már tudom, mennyire hiányzott! Laci atya csak ennyit mondott: „Akkor Isten hozott a Szent Imrében!”  És már nem voltam idegen. Egyszerre otthon éreztem magam a templomban, a miséken, a csoportunkban. Lelki családot kaptam, olyan biztonságot, amiben fejlődhettem. Hála legyen az Úrnak!

A tanúságtétel elolvasható itt.

Létrehozva 2013. május 13.