A világ legjobb vizipólósának tanúságtétele Medugorjéban

A 24 éves Alex Giorgetti jól ismert olasz vízilabdázó az olaszországi Savone-ból érkezett Međugorjéba. A Pro Recca csatára, aki az olasz válogatottal ebben az évben megnyerte a Világbajnokságot és elnyerte a legjobb játékosnak kijáró címet.

A fiatal Alex először köszöntötte a Mir Međugorje Információs Központ igazgatóját, fra Miljenko Štekot és egy vízilabdát ajándékozott neki azon sportolók aláírásával, akik megnyerték az idei világbajnokságot, majd megosztotta tapasztalatát, élményeit a medjugorjei Mir Rádió újságíróival.

Jézus lassan meggyógyított

Seb gyógyít sebet

Szeretett Testvérek!
Sokat töprengtem azon, hogy írjak, vagy sem. Először is azért, mert sok magánykilakozatást kaptunk a Szentlélektől, melyre egyesek azt mondták, hogy a Sátántól jönnek, és megbélyegeztek bennünket. A családot.
Igen, tudom, én csak egy bűnös ember vagyok. Erényeim is vajmi kevesek, és sokan támadtak már, engem és családom. Istennek legyen hála. Ilyenkor Jézus eszembe juttatja, hogy hova tartozom, hogy a kegyelem gyermeke vagyok, és ha az Úrnak szenvedés járt, mennyire inkább nekem.

Hirdessétek csodálatos dolgait!

Néhány napja kaptam egy levelet. A levélben egy 25 éves fiatal az általa tapasztalt lényeges problémát az alábbiakban fogalmazta meg:

„Szerintem, a fiatalság nincs eléggé felkarolva. Bérmálkoznak, odahurcolják őket, és senki sem követi őket nyomon. Elkallódnak. Jó, biztos van kivétel, de szerintem, itt kell a megújulás. Nem azzal, hogy “térj már meg”, hanem személyes példával.”

Lényegre törő meglátása egyfajta eltorzult gondolkodás hibáira is felhívta a figyelmem. Amikor leírta, hogy „nem azzal, hogy “térj már meg”, hanem személyes példával”, akkor egy gondolkodási mintára mutatott rá, amely a szájjal való megvallást a személyes példával kívánja helyettesíteni.

Marika néni tanúságtételei 2.

A jóságos Mennyei Atya iránt érzett hálából szeretném elmondani életem legnagyobb próbatételét, hogy ezzel is növeljem mások hitét, Istenbe vetett bizalmát.

1977-ben történt, ekkor 34 éves voltam. Két gyermekünkkel, egy 11 éves fiúval és egy 8 éves kislánnyal közös háztartásban éltünk egy 3 szobás városi lakásban. A téli influenzát lábon hordtam ki, hogy munkahelyemen helytállhassak és a következménye tüdőgyulladás lett. A kezelőorvos olyan gyógyszert írt fel, amin a gyógyszergyár feltűntette, hogy terhesség esetén nem alkalmazható. Két doboznyi elfogyott belőle, mire megérkezett a vizsgálat eredménye: nem betegség, hanem terhesség az oka a ciklus kimaradásának.

Drog és szabadulás

“Hirdesse életed az Úr szabadítását” -a jelmondatot 1998 nyarán egy keresztyén drogterápiás otthonban, a Kallódó Ifjúságot Mentő Misszióban, azon az igés lapon olvastam, amelyet életem első bibliájával együtt érkezésemkor kaptam. Ezt a bibliát forgatom mind a mai napig – de akkor még nem jelentett számomra semmit.

Normál családi körülmények között, Zuglóban nőttem fel szüleimmel és testvéreimmel. 1993­ban, 17 éves koromban azonban valami megváltozott bennem és körülöttem is. Elindultam egy olyan úton, amelynek a végén a társadalom deviánsnak és szenvedélybetegnek bélyegzett.

Kántorok credója

A tökéletességet még egyetlen kántor sem érte el. Ha elérte volna, akkor a szentek között is akadt volna már legalább egy. A mi feladatunk az, hogy másoknak szebbé tegyük az Úrral való találkozást (Uram, jó nekünk itt lenni). Amíg mások a templomban imádkoznak, mi kottákat, szövegeket keresünk, regisztereket váltunk, énekszámot beállítunk, mikrofont igazítunk és azon tűnődünk, hogy a pap beintonálására milyen hangnemben kell válaszolni, illetve, hogy a pap mivel fog minket sokkolni. Ha így fogjuk fel, akkor a kántor az, aki a templomban a legkevesebbet imádkozik.”

A TŰZ Pécsett

A délelőtti előadás alatt vágy volt bennem közbenjáró imát kérni. A hivatalos program szerint, ha jól emlékszem, ez délután 1 óra utánra volt kiírva.

A sátor jobb oldalán ültünk, Denny Donahue ott imádkozott másokért. A csoportból az egyik hölgy biztatott, hogy menjek most imát kérni, mert délután sokan lesznek, de nem volt bátorságom.

Meglátom benne Jézust

Pünkösdhétfő, reggel fél 6, Szeged.

A Katolikus Karizmatikus Megújulás Máriaremetén tartandó Országos Találkozójára gyülekező testvérekkel együtt várom a buszokat. Többen az utolsó napokon törölték a jelentkezést, mások nem ígérték biztosra, hogy jönnek. Azért maradtunk valamennyien.