„Nem tudhatjuk, hogy egy másik embert mi érint meg abból, ami teszünk vagy mondunk. Hogy mely kis cselekedet lesz majd megváltó hatással az életére. Csak azt tudhatjuk, hogy jó érzéssel tölt el minket, ha tovább tudunk adni mások felé is valamit abból a szeretetből, amivel Isten szeret minket, minden egyes pillanatban. Tudjátok, ennek a törekvésnek az egyik legszebb eredménye az, ha valakit közelebb juttathatunk Krisztushoz – és ehhez néha elég egy megértő mosoly, egy szeretettel elmondott mondat, egy kinyújtott kéz.”
Forrás: MEKDSZ
Hadd álljon itt magyarázatul egy darabka történetem. Magánúton gyakoroltam az agykontrollt, le tudtam menni 17-re alfába, működött a szerencse programálás, működött a „három ujj” technika, (negyed órára telles részegségből józanná tudtam tenni magam), élvezni tudtam az alfa állapot nyugalmát és az elme világos gondolkodását (elektromérnök lévén, gondolatban egész vizierőművet meg tudtam volna tervezni).
„Ahogy apám mondta, a New York-i rendőrség az a 15000 legjobb ember, akivel valaha is találkozhattál.” Az előadó egy konzervatív újságíró volt, és katolikus, és a New York-i rendőrök közül érkezett. „Sajnos” – tette hozzá – „25 000 New York-i rendőr van összesen.”
Ez egy régi vicc volt, ahogyan megtapasztaltam, amikor más rendőrök gyermekei is elmesélték. A viccet mesélve sajnálkozva elismerték, hogy néhány zsaru rossz zsaru, néhány pedig nagyon rossz.
A liturgia rendkívüliségének, szakralitásának jelzésére szolgálnak a liturgikus ruhák. Az Anyaszentegyház liturgikus ruhái évszázados természetes fejlődés által alakultak ki. A papi ornátus letisztult, szép formái, gazdag színei, ünnepélyes pompát kölcsönöznek a liturgiának. Az apostolok korára emlékeztetve az első keresztények lelkes áhítatát ébresztik lelkünkben. Szimbolikus jelentésükkel a látható dolgokon túl, a láthatatlanok felé irányítják tekintetünket.
Gergácz K. Szabolcs tanúságtétele – EWTN
(2005-2011)
Erdélyi testvérek kértek meg a három levélből álló tanúságtétel közzétételére. A szerk.
A Maranatha Conversion Egyesület filmjei olyan helyi (Medugorje környéki) embereket mutatnak be, akik valamilyen módon tevékenyen dolgoznak a zarándokhelyen, de az odaérkezők nem
„Szerintem nincsen olyan, hogy van Isten és van a világ. Együtt vannak. Számomra nagyon fontos, hogy Isten mindig velem van, soha
Michael A. Blume SVD apostoli nuncius 2020 június 26-án, az Opus Dei tagjainak bemutatott szentmisén úgy fogalmazott; „az igazi evangelizáció nem más, mint Krisztus bennetek való életének gyümölcse, hiszen Krisztus kegyelme árad azokból a szívekből, amelyek befogadják Őt”. A Szentlélek segít bennünket, hogy az evangélium hirdetése kapcsán tett erőfeszítéseinkben megtaláljuk és szemléljük Krisztust.
Gyöngyi története igazi mélységeket mutat meg: csalódást, kételyeket, elbizonytalanodást, várakozást… És mégis, vannak benne magasságok is: változás, épülés, bizalom, kitartás.
Példamutató és nagyon szép tanúságtétel következik gyermek elvesztése kapcsán.
A Maranatha Conversion Egyesület filmjei olyan helyi (Medugorje környéki) embereket mutatnak be, akik valamilyen módon tevékenyen dolgoznak a zarándokhelyen, de az odaérkezők nem
Regőczi István, Isten vándora (1915-2013)
Csodálatos, hogyan átszőtte életemet a szentolvasó!
Első emlékem gyermekkoromból nagymamám rózsafüzére, melyet édesanyám mint szent ereklyét őrzött. Hányszor elmondta, hogy a nagymama – bölcsőmet ringatva – hogyan imádkozta a rózsafüzér szemeit pergetve a vizimalmunk lapátjáról csorgó vízcseppek ritmikus dallamára.
Amikor Budapestre kerültünk, azzal aludtam el és ébredtem, hogy édesanyám a rózsafüzért rebegte ágyamnál.
„Áldjad, én lelkem, az Urat! Válogatás a katolikus karizmatikus megújulás dalaiból.” – áll a közismert „Sárga könyv” borítóján. A gitáros misék gyökereit kutatva sokszor futottam bele, hogy a történetek így kezdődtek: „Tudod, volt ez a karizmatikus megújulás…” …tudom? Mostanában jöttem rá, hogy nem, nem tudom. De hasznosnak tartom, hogy amikor Istent szolgáljuk, azt ne „a levegőbe” tegyük, hanem ismerjük azokat, akik előttünk jártak, és tudjuk, hogy honnan kaptuk a szolgálatot. Szóval kicsit utánanéztem, és így született az alábbi írás, hogy (nagyon dióhéjban!) bemutassam azokat az eseményeket, amelyeknek köszönhetően ma gitáros miséken zenélhetünk. Nem vagyok azonban egyháztörténész vagy bármilyen szempontból szakértője a témának, így a hiányosságokat ne kérjétek rajtam számon. (De szólni szóljatok!)
Varga László püspök, valamint Magyar Lóránt és Udvardy Márton állandó diakónusok