„Én vagyok a kapu. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, ki-be jár és legelőt talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen.” (Jn 10,9-10)
Három kisfiú anyjaként telis-tele volt az életem. Telve apró emberkékkel, akik szerettek, akik a nyomomban jártak, akiknek szükségük volt rám. Sosem voltam egyedül – és mégis, annyiszor éreztem üresnek magam.
„Ennélfogva én most is azt mondom nektek: hagyjátok magukra ezeket az embereket és engedjétek el őket, mert ha ez a terv vagy mű emberektől van, elenyészik. Ha azonban Istentől van, nem ronthatjátok le, nehogy az történjék, hogy Isten ellen hadakoztok.” (ApCsel 5,34)
Ferenc pápát egyre többen támadják. Legutóbb amiatt, hogy nagycsütörtök este -a szentmisét a római fiatalkorúak börtönében tartották – két elítélt lánynak is megmosta a lábát.
Nem vagyok liturgikus szakértő. Néhány testvér kisegített, és megküldte a lábmosásra vonatkozó liturgikus szabályokat, ahogy náluk csinálják. Köszönettel tartozom nekik és közreadom.
Az átlagos óvodás naponta négyszáz alkalommal hall valamilyen tiltást. A tipikus szülő és pedagógus bevezet egy sor szabályt, utána pedig megpróbál következetesen büntetni, ha a gyerekek megszegik a szabályokat. Pedig a szigorúbb szabályozás több szabályszegést eredményez, nem kevesebbet.
I. Jézus alakja a prófétáknál
Ha egymás mellé teszed az Ószövetségnek a Megváltóra is vonatkoztatható részeit, úgy tűnik, hogy az Ószövetségben láthatóan kibontakoznak Jézusnak és országának vonásai. Figyeld meg, melyek ezek a vonások:
„Ne csodálkozz, hogy azt mondtam neked: szükséges újra születnetek. A szél ott fúj, ahol akar. Hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van mindaz, aki a Lélektől született.” (Jn 3,7)
A Főnök körbenézett a teremben, és rábökött egy, a szarvát idegesen morzsolgató alakra.
-Na, Sebzett Pata, halljuk az ötletedet.
„Gyermekeim, ne szóval szeressünk, hanem tettel és igazsággal.” 1Jn 3,18
Grace felpillantott a régi, kopott fényképalbumból, s nézte, ahogy Richard, a postás, az ajtajához közeledik a hidegben. Milyen kedves fiatalember, gondolta.
Az az érzésem, ez nem kimondottan tanúságtétel. Tele van kérdésekkel. Viszont ahogy a szívem nem mozdult meg a többi karizmánál, a szabadításnál túlságosan is beindult. A karizmaiskola után elolvastam a szabadítás „játékszabályait” és igencsak meglepődtem, mennyire a tudatlanok bátorságával álltam hozzá a dolgokhoz. Talán mert sosem akartam szabadítással foglalkozni.
„Volt ott egy Zakeus nevű gazdag ember, a vámosok feje.Szívesen látta volna Jézust szemtől-szembe” (Lk 19, 2).
Egy hithirdető atyát egyszer egy olyan bennszülött idős emberhez hívtak, aki még nem volt megkeresztelve. Az megkérte az atyát, hogy beszéljen neki arról a vallásról és arról az Istenről, akit ő tisztel, és akinek evangéliumát hirdeti. Ő Jézusról beszélt az idős embernek. Elmondta, hogy mennyire szerette az embereket, és hogyan adta oda életét üdvösségünkért.
