I. Jézus alakja a prófétáknál

Ha egymás mellé teszed az Ószövetségnek a Megváltóra is vonatkoztatható részeit, úgy tűnik, hogy az Ószövetségben láthatóan kibontakoznak Jézusnak és országának vonásai. Figyeld meg, melyek ezek a vonások:

1. A Messiás – Az egész Ószövetségen végighúzódik a várakozás: el fog jönni Isten küldötte, a Messiás. “Ivadékodban nyer áldást a föld minden népe – ígéri Isten Ábrahámnak, Jákobnak, Dávidnak.” (Ter 22,18; 26,3; 28,13; 49,8) – A próféták írnak arról, hogy a Messiás Dávid király családjából Betlehemben fog majd születni (Mik 5,1-5). Izaiás beszél az Eljövendőről, akin “az Úr Lelke nyugszik és uralmának nem lesz vége; akit úgy fognak nevezni; “Csodálatos, Erős, Isten, Örök Atya, Béke Fejedelme ; aki “örömhírt visz a szegényeknek és az egész világnak.” (Iz 11,1; 9,5; 61,1)

2. Isten békéjének országa – A próféták paradicsomi képekben rajzolják meg Isten eljövendő országát. Ebben az országban megszűnik a gyűlölködés. Ebben az országban Isten békéje és öröme fog uralkodni, és a világ minden népe otthonra talál benne.
“Ott megnyílik a vakok szeme, a süketek füle hallani fog… ugrándozik majd a sánta, mint a szarvas” (Iz 35,5) “Együtt lakik majd a farkas a báránnyal… együtt legelészik a borjú meg az oroszlán… Sehol sem ártanak és nem pusztítanak… Mert a föld úgy tele lesz az Úr ismeretével, mint ahogy betöltik a vizek a tengert.” (Iz 11,6-9)

3. Az Újszövetség – A zsidóság a prófétai ígéretek alapján tudatában volt, hogy az ószövetség nem végleges. Isten egyszer magasabbrendű és örök szövetségre fog lépni az emberiséggel. Akkor egy addig ismeretlen bensőséges életkapcsolat alakul ki majd Isten és az ember között. – “Jönnek napok – mondja az Úr -, amikor új szövetséget kötök Izrael házával és Juda házával. … Az előző szövetséget megszegték. Most majd “bensejükbe adom törvényemet és a szívükbe írom. Én Istenük leszek, ők meg az én népem lesznek.” (Jer 31,31; Ez 37,26; Joel 3,1)

4. Isten szenvedő Szolgája – A próféták tudnak a szenvedő Megváltóról is: Izaiás azt írja, hogy Isten szolgája “dicstelennek látszik és alig van emberi ábrázata” (Iz 52,14); “arculverik, gyalázzák, leköpdösik” (Iz 50,6), megölik és “a gonosztevők közt adnak neki sírboltot” (Iz 53,9). De értünk hal meg: élete “engesztelő áldozat bűneinkért. Szenvedése által nyerünk mi megigazulást. “A mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze… Az Ő sebei szereztek nekünk gyógyulást.” (Iz 53,2-12 vö. 22.zs)

A könyvrészlet elolvasható itt.

Létrehozva 2013. április 9.