I. „Nézzétek, hogy szeretik egymást!”
A Kr. u.-i első századokban, a Római Birodalomban egyre többen figyeltek föl egy különös embercsoportra. Ott éltek minden városban ugyanúgy, mint többi polgártársaik, de életmódjukban volt valami egyedülálló: „Szegények és mégis sokakat gazdagítanak; szidják őket, de ők áldást mondanak; üldözik őket és ők mégis mindenkit szeretnek”. – írja egy első századokból származó írás.
Ha a családról esik szó, mindenki bólogat és sóhajt: fontos, bizony, alapvető. Legkisebb egység. Hűség, örök. Egy test, egy lélek. Holtomiglan, holtodiglan. Jövő nemzedékek. Gyermekek. Értékközvetítés. Háttér. Támasz. Összetartó erő. Generációk.
„Jézus mellett ült egyik tanítványa, akit Jézus szeretett.” (Jn 13,23)
Egyik fiú osztálytársam a „hips” (csípő) gúnynevet aggatta rám az új osztályban, ahova kilencedikes koromban kerültem. Bár alapvetően vékony voltam, az alakom nem olyan volt, mint az akkori divatos modelleké. Attól kezdve meggyőződésemmé – és érzékeny pontommá – vált, hogy az alakom nem „kívánatos”.
Az Égiposta c. filmet annak idején nagyon sokszor néztem meg, mert rendkívül tetszett. Nem hittem hogy az „Istennek szóló levelek” témakörben lesz egy ennél sokkal jobb alkotás. Pedig mégis! És a legszebb az benne, hogy igaz történeten alapul! Mindig a valóság a legszebb… 😀
Egyre több olyan, Európa márkanevével ellátott jogi termékkel nézünk szembe, amelyek aláássák az ország alapjait – mondta Gintaras Grušas, a litván főváros nemrég kinevezett érseke az ország parlamentjében, a litván függetlenség 25. évfordulójának ünnepén.
Visszanézve most életemre, felmerül bennem a kérdés: hol kezdődött az én megtérésem? Kora ifjúságomtól első péntekesek voltunk hat testvéremmel és naponta áldoztunk. De amint rágondolok, ez a lelkület maradt meg késő felnőttkoromig. Nem mélyült el bennem az istenszeretet. Talán vágyban! Mindig kerestem a többet, a mélyebbet: az igazi Istennel való találkozást.
Talán Ön egy olyan ember, aki már sok mindent elért; aki állandóan az elismerések özönét kapja a vállalatától – méltatva a teljesítményét. Aki sokszor kapott már előléptetést, sokszor kiemelték szakmai összejöveteleken, és több elismerő oklevele van, mint amennyi elfér az irodája falán.
Aztán persze lehet, hogy Ön nem ilyen ember. Keményen dolgozik, próbálja a legjobbat nyújtani, de az elismerés, ha egyáltalán jut – elég ritka. Legtöbbünk inkább ebbe a második kategóriába tartozik.
2009 május 18-án Saju George jezsuita pap indiai táncot mutat be a bécsi Schottenkirche oltár előtti részében. A tánc hódolat
Csodálatos dolog, hogy arra vagyunk teremtve, hogy szeressünk és befogadjuk a szeretetet. Akinek a lelke legmélyéből hiányzik az igazi szeretet, az mindenféle pótlékokhoz menekül, ezzel próbálja ezt az űrt betölteni – többnyire sikertelenül, s így az emberek élete tönkremegy.
„Mágia és hit” rádiósorozat, 5. előadás
Szerb Antal szellemes regényében, A Pendragon legendában, Osborne, a fiatal arisztokrata, kísértetet imitál a walesi főúri kastélyban: a kéményben elbújva különböző titokzatos szövegeket mond, énekel és játszik le gramofonról, halálra ijesztve a cselédséget. Nővére, aki folklórkutatással foglalkozik, szemrehányást tesz neki, amiért humbugot kever a hiteles néprajzi anyaghoz.
Az én megtérésem – mint sokunk életében is – nem egyik napról a másikra zajlott le hirtelen, felismerésszerűen, hanem egy hosszabb folyamat eredményeként történt. Több ilyen megtérési hullám is volt az életemben, de a legutóbbi (2008 ősze) volt a legnagyobb, az Úr kegyelméből.