„Valahányszor aztán Mózes felemelte kezét, győzedelmeskedett Izrael, ha azonban egy kissé leeresztette, Amalek kerekedett felül. Mózes keze azonban elfáradt. Fogtak tehát egy követ, és odatették alá. Ő ráült, Áron és Húr pedig kétfelől felemelve tartották a kezét. Történt aztán, hogy keze nem ernyedt el naplementéig, és Józsue megfutamította Amaleket és a népét kard élével.” (Kiv 17,8-1)
Nem minden szakrális zene megfelelő a liturgiához (vö. senki sem vesz részt az éneklésben)
Napi gondolatok: ,,Szívesebben meghalok, hogy megnyerjem Krisztust, mint hogy király legyek az egész föld felett.”
ANTIOCHIAI SZENT IGNÁC püspök és vértanú
ANTIOCHIAI SZENT IGNÁC valószínűleg Szíriában született az első század közepén. Antiochiában Euodiosz püspök után Szent Péter második utóda volt. Antiochia a római birodalom keleti részének székhelye volt, pogány-keresztényekből alakult itt először hitközség. Volt itt egy zsidó-keresztény csoport is. A konfliktusokat csak gyarapította a gnosztikusokkal való küzdelem is.
„Tisztelettel ajánlom a National Geographic kitűnő dokumentumfilmjét a vatikáni hétköznapokról. Egy órában megismerhetjük a svájci gárdát, a Szent
A bikkfa nyelvezet kicsit zavaró, de akinek kell a pályázati támogatás, úgyis érti. A szerk.
Magyarország Alaptörvényének Nemzeti Hitvallása leszögezi: „…a huszadik század erkölcsi megrendüléshez vezető évtizedei után múlhatatlanul szükségünk van a lelki és szellemi megújulásra.”
„De amit már elértünk, abban tartsunk ki.” Fil 3,16
Tavaly történt, mikor repülőn utaztam két barátnőmmel. Új könyvem, az Unglued (Ha elszakad a cérna) kiadásáról beszélgettünk átlagos hangerővel, mikor az előttünk ülő párnál elszakadt a cérna. Miattunk. Micsoda boldogság.
A férfi hátrafordult : „Hé, maguk, nem volnának szívesek halkabban beszélgetni?”
A vasárnapi szentmise végén Ferenc pápa a Fatimai Szűzanya oltalmába ajánlotta az egész világot
Az elmúlt években idehaza történt bestiális gyilkosságok után időről időre fölmerült a halálbüntetés visszaállításának kérdése. Ez jórészt politikai vitákban csúcsosodik ki, pedig alapvetően erkölcsi kérdés. Mit mond az Egyház a halálbüntetésről?
Legelőször szeretném leszögezni, hogy nem konkrét eset kapcsán és nem politikai jellegű vagy vitaindító ez az írás. Pusztán bemutatja a Katolikus Egyház, egyébként az elmúlt pár évtizedben kissé bonyolulttá formálódott véleményét a halálbüntetés kérdéskörében.
Tegyük magasra a mércét, legyünk igényesek, ne az átlagot kövessük, hanem a legjobbakat – üzeni a fiataloknak Papp Miklós a Nagymarosi Ifjúsági Találkozó főelőadója. Ha a fiatalok látnak jó elitet, akkor el lehet őket varázsolni: akik maguk is elhivatottak, azok képesek az igényes életre elhívni – így a morálteológus.
A bejövő üzeneteim naponta telnek meg fiatal nők kérdéseivel, A barátom azt mondja, ha valóban szeretem, szexelek vele. Ha nem szexelek vele félek, hogy el fog hagyni. Ha nem adom meg neki, amit akar, attól tartok, hogy meg fog csalni. A barátom pornót néz, és emiatt úgy érzem, hogy nem vagyok számára elég. A barátaim azt mondják, ha igazán szeretem, lefekszem vele. Szeretném, ha szeretnének és vágynának rám. Ez csak néhány azok közül, amelyeket naponta olvasok.
Egyszer majd el kell beszélgetnem a fiammal. Nem, nem az a fajta beszélgetés lesz ez, amitől minden szülő retteg, s amit minden gyermek gyötörten hallgat. Élvezem kellemetlen helyzetbe hozni az embereket, hogy a beszélgetés szórakoztató legyen.
Nem, itt egy másik elbeszélgetésről van szó. Arról, ami akkor történik, miután elkapom a szemét miközben azt csinálja, amihez a férfiak olyan nagyon értenek – a testi vágy követését. Valószínűleg a bevásárlóközpontban leszünk, mert ott szoktak lenni az apák fiaikkal, és meg fogom látni azt a nézést. Talán a strandon leszünk és észre veszem. Nem számít hol, el fog jönni az idő, amikor észre veszem. És akkor itt lesz az ideje ennek a beszélgetésnek.
Nagyrészt James C. Dobson „Lányok nevelése” c. könyve alapján
1. Dr. James Dobson „Fiúk nevelése”1 c. könyve is kiváló, de érzésem szerint a szerző a lányok esetében még ragyogóbb munkát végzett. Művében nemcsak a lányos szülőknek ad hozzáértő, bölcs tanácsokat, hanem korunk kultúráját és társadalmát is rendkívüli éleslátással és tapasztalattal elemzi, lehetővé téve a nők, a férfiak, a nemek közti kapcsolatok és általában az emberi viszonyok és erkölcs mélyebb megértését. Meggyőződésem, hogy másként viszonyultam volna a lányomhoz, és más lett volna a kapcsolatunk, ha korábban tudom mindazt, amiről e könyvben olvashatunk. Az értékes gondolatok e tárházát lehetetlen röviden átadni; az alábbiakban csupán ízelítőt próbálok nyújtani belőle.