Hímezz pápát!
Hímzésben és internetes letöltésben jártas, nyájas testvéreknek ajánljuk a Pápanyalóka blog egyik friss termését.
Hímzésben és internetes letöltésben jártas, nyájas testvéreknek ajánljuk a Pápanyalóka blog egyik friss termését.
Magyarország utolsó hercegprímásának, a „fehér vértanúnak”, diktatúrák és forradalmak áldozata születésének 120 éves évfordulóját ünnepeljük 2012-ben.
December 13-án fáradtság és figyelmetlenség miatt elveszítettem egy milliós értékű műszert és néhány kisebb értékű dolgot. 14-én kétségbe esetten kerestem minden elképzelhető és elképzelhetetlen helyen, és este jelentettem kötelezettségem szerint munkahelyemnek az eltűnést.
„Éljetek…teljes alázatban, szelídségben, türelemben. Viseljétek el egymást szeretettel. … Bocsássatok meg egymásnak, amint Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.” (Ef 4:2, 32)
Azt hittem, túl vagyok azon a sérelmen. Biztos voltam benne, hogy továbbléptem. De ahogy a hüvelykujjamat végighúzva a ragasztáson, felnyitottam a borítékot, amiben tízéves érettségi találkozóra hívtak, rádöbbentem: nem bocsátottam meg.
Aiszóposz mesélte: A halász egy folyóban halászott. Mikor kifeszítette a hálóját, és körülkerítette a folyót, kötélre kötött kődarabbal verni kezdte a vizet, hogy a menekülő halak vigyázatlanul a hálóba fussanak. A vidék egyik lakója, mikor látta, mit csinál, megszidta, hogy felzavarja a folyót, és nem hagyja őket tiszta vizet inni. A halász így válaszolt: “Ha nem zavarom fel így a folyót, nekem kell éhen halnom.”
Szépen mindent bepakolt a kocsijába. Majd beült, becsatolta a biztonsági övet, s mielőtt elindult volna, elővette maroktelefonját, hogy még egyszer felhívja nővérét és megköszönje neki az esti találkozást. Együtt vacsoráztak, hogy bizonyos dolgokat megbeszéljenek, mielőtt ő végleg visszatérne otthonába…
A 24 dicsőség kilencede Lisieux-i Szent Teréz tiszteletére
Egy hónapja választották meg Ferenc pápát.
„Élni megtanulni azt jelenti, hogy megtanulunk dönteni; választani azt, ami segít abban, hogy békében és közösségben éljünk, és el tudjuk kerülni azt, ami aggodalommal és idegességgel tölt el.” (Jean Vanier)
“Atyja már messziről meglátta őt és megesett rajta a szíve!“(Lk 15,20).
A katekizmusból tanult igazság jut eszünkbe, amikor ezt a szép példabeszédet hallgatjuk és elgondolkodunk annak tanításán: “Isten a megtérő bűnösnek szívesen megbocsát!” Hogyan is tud annyi gonoszságot megbocsátani? Miért is tudja elnézni az emberek vétkezéseit? Sokszor így botránkozunk meg ezen az isteni jóságon, hogy ezt mondjuk: egy bűnös élet után elegendő lenne egy mellverés és egy szánom-bánom?
„Én vagyok a kapu. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, ki-be jár és legelőt talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen.” (Jn 10,9-10)
Három kisfiú anyjaként telis-tele volt az életem. Telve apró emberkékkel, akik szerettek, akik a nyomomban jártak, akiknek szükségük volt rám. Sosem voltam egyedül – és mégis, annyiszor éreztem üresnek magam.