Borival régóta egyetértünk abban, hogy változtatni kéne az életén, ott kéne hagyni a munkahelyét és nem egyszerűen egy másik állást kéne keresnie, hanem végig kéne gondolnia, hogy milyen irányba menjen tovább az élete.
Ezt a képet és a listát levélben kaptam.
Idézem egy testvéremet: “Nagyon beszédes a két kép. Nem Benedek pápára nézve rossz, hanem Ferenc pápa szemléletére nézve örömteli az a friss szemlélet, ahogy a már megszokott dolgokban észrevette az ellentmondást!”
„módfelett, szinte erőnkön felül ránk nehezedett, úgyhogy már életünkről is lemondtunk. …/mindez azért történt/, hogy ne magunkban bízzunk, hanem Istenben, aki feltámasztja a halottakat.” (2Kor 1,8b, 9b)
Minden oldalról éreztem a nyomást. Egy pillanatra sem engedett. Anyagi terhek aggasztottak. A gyermekeim viselkedése idegesített. Az elvégzendő munkák miatt késő éjjelig fennmaradtam. Legszívesebben máglyán égettem volna el mindent, ami előttem tornyosult.
Mária IGEN-t mondott Istennek. Vállalta a meg nem értettséget, a bizonytalanságot, amikor a Megváltót szívébe fogadta. Saját testén keresztül nyitott utat Isten szeretetének az emberiség felé.
Előszó
Amikor véres harcok dúltak Felsőolaszországban V. Károly császár és I. Ferenc király között, melyek – mint napjainkban szomorúan tapasztaljuk- a legrosszabb hatással voltak a közerkölcsökre, amikor a hitújítás árja áthatolt az Alpeseken s veszéllyel fenyegette Itáliának ősi hitét, “Milánóban néhány jámbor férfiú arra szövetkezett, hogy a nemzetek apostolának lelkes buzgóságával újból lángra gyullasztják a hivekben az isteni szeretet iránti tiszteletet és példás keresztény élettel, szentbeszédekkel, a szentségek gyakori kiszolgáltatásával visszaállítják a régi hitéletet és azt tovább terjesztik”.
Emlékeznek arra az időre, amikor az „ügyfélszolgálat” a kiemelkedő vállalatok jellegzetessége volt? A J.C. Penney és Sam Walton áruházláncok megértették, hogy az ügyfeleik elégedettsége a legértékesebb számukra és arra vállalkoztak, hogy kikutassák: hogyan szolgálhatnák ki szükségleteiket a lehető legjobban. Úgy tűnik, ez a filozófia valahol elveszett a XXI. században.
,,Barátom! Nem vagyok veled igazságtalan. Nem egy dénárban egyeztél meg velem? Fogd, ami a tiéd, és menj! Én ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked.” (Mt20 15,16)
“… egyik tanítványa kérte: Uram taníts minket imádkozni…” (Lk 11,1)
Egy szerzetes hajótörést szenved és kénytelen kikötni egy elhagyatott szigeten. Ott talált egy pár bennszülött emberre, akik szívesen hallgatták tanítását és megtanulták tőle a Miatyánkot imádkozni. Amikor a hajót megjavították és tovább indultak, a bennszülött tanítványok kiabálni kezdtek utána: Atyám elfelejtettük, hogyan imádkozzunk! Ő pedig ezt mondta nekik: mondjátok, ahogyan tudjátok!
Elromlott az autóm és elvittem a szerelőhöz Kiskunfélegyházára. Megkértem egy Barátom, hogy kísérjen el a saját autójával és hozzon vissza, hogy ne kelljen a az átszállásokkal sok időt töltenem és hamarabb hazaérhessek, mert várt itthon a sok munka.
„Véleményed szerint Dávid atyádat akarja megtisztelni, azért küld hozzád vigasztalókat? Nem inkább azért jöttek a szolgái, hogy az országot szemügyre vegyék, elpusztítsák és kikémleljék?” 1Krón 19,3b
Szépiaárnyalat vonja be napsütötte arcát a tengerparton. Ugyanez módosítja a tegnap esti vacsoráról készült fotót, meg még a dívány előtt szundikáló kiskutya képét is.
Amint apostoli tisztünk kívánta, legott pápaságunk kezdetén intéztük Hozzátok, tisztelt Testvérek, körlevelünket, s megjelöltük benne azt vészt hozó mételyt, melymélyen belevette magát az emberi társadalomba, s azt végveszéllyel fenyegeti;rámutattunk egyszersmind azon hathatós ellenszerekre, melyek áltálba veszendő társadalom meggyógyulhat s a fenyegető romlást elkerülheti.
Kocsis Fülöp püspök atya buzdítása
Összehívta őket… aztán küldte… mint bárányokat a farkasok közé. „Ne féljetek hát tőlük!” – mondta nekik. Ezt háromszor is megismétli Jézus, amikor kiválasztott tanítványait fölkészíti a küldetésre: „Ne féljetek azoktól!” „Ne féljetek hát!” Olvasd el Szent Máté evangéliumának 10. fejezetét és megérted, miről beszélek.