A postás, aki a cigánysorra kérte magát
Szőke Tibor isteni szerencsének érezte, amikor megüresedett a körzet a pécsi György-telepen. Egy hónapja járja nap mint nap a lepukkant
Szőke Tibor isteni szerencsének érezte, amikor megüresedett a körzet a pécsi György-telepen. Egy hónapja járja nap mint nap a lepukkant
Áll a Kereszt az ég alatt,
A föld felett.
Tajtékot ver lába körül
A gyűlölet.
Alul halálos gyűlölet,
Fölül halotti csend.
Föld kiveti, s be nem veszi
Az ég sem odafent.
Ember Fia, Ember Fia,
Egyedül vagy a puszta végtelenben!
– Én Istenem, én Istenem,
Miért hagytál el engem?
1. Jézus Pilátus előtt – halálra ítélve
Mennyi ítélet, ítélkezés hangzott már el közösségünkben. Papok, hívek egy-más felé, oda-vissza. Hány halálos ítélet! Leírva, megbélyegezve a másik! Hányszor csöndben maradhattam volna és nem tettem!
Segíts Urunk, hogy az ítélkezések eltűnjenek közösségünkből, tudjunk hallgatni, csendben maradni!
Amerikai anzix az Acton Intézet 10. nyári kurzusáról – megjelent a Görögkatolikus Szemlélet 2015. téli számában
Azt hiszem minden laikus foglalkozást űző ember számára fontos kérdés, hogy hitét hogyan tudja összeegyeztetni a foglalkozásával, találóbban megfogalmazva civil foglalkozásunkkal hogyan tudjuk hitünket építeni, hitvallásunkhoz hozzájárulni. Én is ezt keresem régóta, ami közgazdászként nem mindig egyszerű, sőt néha kifejezetten nehéz.
Orlando di Lasso 1584-ben komponált bűnbánati zsoltárai, a Psalmi Davidis poenitentiales a zeneirodalom talán legszebb műve, amely a hét bűnbánati, Dávid királynak tulajdonított zsoltár reneszánsz zenei feldolgozása.
Nagy és kitűnő komponista, aki közel negyven esztendőt töltött a bajor herceg udvarában. Több kötetnyi latin és francia nyelvű művét adta ki, tehetsége elmélyült és kifinomult.
„Minden sötét időszak után örömünk megalázottsággal keveredik össze – Ha csak örömünk van, kérdés, hogy hallottuk-e egyáltalán Istent -, örülünk annak, hogy hallottuk a szavát és megaláz, amiért olyan sokára hallottuk meg: „Milyen nehezen értettem meg! Pedig Isten napokon és heteken át mondta.” Most adhatja meg Isten neked a megalázkodás ajándékát és vele együtt a szívnek azt a szelídségét, amely most már mindig kész Istenre figyelni.” (Oswald Chambers)
Interjú Varga László kaposvári plébánossal
P. Vértesaljai László interjúja Varga László kaposvári plébánossal az eucharisztikus Jézussal való kapcsolatról, mint szegletkőről
Laci atya, a következő eucharisztikus világkongresszust Magyarország rendezheti, most másodjára 1938 után. Melyek voltak az első gondolatok és érzések a hír hallatán?
Amikor meghallattam a hírt először, akkor tele lettem örömmel, hogy azt az ajándékot, amit évtizedek óta személyesen is megélek, és a közösségünk is megél, azt most országos és világszinten Magyarországon ünnepelhetjük. Nagyon remélem, hogy mindazt a tapasztalatot, amit az elmúlt évek és évtizedek alatt mi összegyűjtöttünk, azt közkinccsé tehetjük az ünnep alkalmából.
Miért a templomban, miséző ruhában és főleg az oltár előtt?…
A Ferenc pápa első önálló enciklikájának is tekinthető Laudato si’ (Áldott légy) – melynek magyar nyelvű fordítása a Szent István Társulat honlapjáról ingyenesen letölthető – több szempontból is jelentős dokumentum. A korábbi, Lumen fidei (A hit világossága) kezdetű enciklika szövegét ugyanis XVI. Benedek voltaképpen már előkészítette; ezért is nevezte azt Ferenc pápa – a legőszintébb nyíltsággal – „négykezes enciklikának”.
Sok baloldali, szocialista barátommal folyó vitánk alapja az, hogy a kapitalizmus szóról nekik egyből az jut eszükbe, hogy ott a politikusok a „nagyok” érdekeit védik. (Persze pontosabb azt mondani, hogy a „nagyok” közül azokét, akik egyben „haverok” is.) Amikor mi itt a kapitalizmus erényes voltáról beszélünk, akkor természetesen nem erről beszélünk, hanem arról, hogy a kapitalizmus – minden ellenkező híreszteléssel szemben – a szabad és önkéntes tranzakciókra, cserékre, kooperációkra épül.
Téves gondolkodási mechanizmusaink számos problémát okoznak. Felismerésük a megoldás első lépése.
Mindenkinek van egy alapállása saját magával és a világgal kapcsolatban. Ez határozza meg, hogyan fogjuk fel életünk eseményeit, helyzeteit.
Jó vagy rossz élmények hatására alapállásunk sérülhet, torzulhat. A sérült alapállás (pl. „nincs bennem semmi szeretetre méltó”) téves gondolkodást szül, amely számos érzelmi és egyéb probléma forrása.
Idén is eljött a Valentin nap előtti hét és a Házasság hete. Tavaly már posztoltam erről egyet. Nagyon sok újat nem tudnék magamtól hozzátenni a témához, legfeljebb az elmúlt egy év tapasztalatait, napi küzdelmeinket és hála a Gondviselésnek fejlődésünk örömét. Így nem is saját gondolatokat, hanem Carlo Carretto „Család, kis egyház” című könyvből emelnék ki számos gondolatot.
[keleti rítusok, keleti egyházak, ortodoxia]
„21 éves vagyok és egész életemben római katolikusnak neveltek. A katolikusok nagy részéhez hasonlóan ez jórészt azt jelentette, hogy hetente egyszer családilag elmentünk misére, évente párszor gyónás és este bűntudat ha elfelejtettem a „kötelező” imát. Néhány évvel ezelőtt az egyetem keretein belül egy protestáns közösségbe kerültem, ami a fiatalbarát, sola fide/sola gratia/sola scriptura hozzáállásával igen erősen megrengetett a hitemben. Végül is épp a folyamatosan ajánlott Biblia-tanulmányozás vezetett arra, hogy a reformáció egyházaiból teljesen kiábrándultam.