„Isten a menedékünk és az erőnk, nagyszerű támaszunk a szorongattatásban.” (Zsolt 46,2)
„Nem sikerült, anya. Kérlek, imádkozz értem. Csalódtam Istenben.” Elszorult a szívem. Átéreztem kislányom fájdalmát. Mintha az én fájdalmam lett volna. Tudom, milyen az, mikor nagyon vágyunk valamire, és aztán szertefoszlanak az álmaink. Becsukódik előttünk az ajtó. Elillan az egyetlen alkalom.
Különös nap ez a mai: halottak napja. Ezekben a napokban, hívő és hitetlen megfordul a temetőben. Sokszor fáradságot és áldozatot nem kímélve az ország más részeiből, hogy egy-egy szál virágot, gyertyát helyezzen szeretteinek sírjára.
Hogy miért van ez, arra talán a legtöbben azt mondják: mert így szokás. Tény azonban, hogy ezekben a napokban mindenki találkozik valahogy a halállal.
Honnan tudom, ha Isten arra hív, hogy pap legyek, vagy arra, hogy megházasodjak vagy akármire?
Néhányan már első osztályban meghallják a megszentelt életre szóló meghívást. Mások, úgy tűnik azután hallják meg, miután már eltöltöttek egy évtizedet egy szakmában. Minden meghívás más, de akár azt reméled, hogy megházasodsz, akár azt, hogy felszentelnek, akár hogy Istennek szentelt életet élsz a fogadalmak által, mindegyik Isten szolgálatának egy útja. Vannak olyanok is, akik Istent egyedülállóként szolgálják. Megtudhatjuk, hogy mire hív Isten, ha megtanulunk figyelni rá.
“Nem a házi feladat a legfontosabb probléma annak a kamasznak, akinek nincs apja, az anyja heroinon él, s akinek az utcájában mindennapos a lövöldözés.”
Bár a probléma állandó, a kisebbségi kérdést, a szegények, kirekesztettek felemelését leginkább választások előtt hozzák szóba a politikusok. Ilyenkor ígérgetésekben, demagógiában nincs hiány. Aztán sajnálatosan minden marad a régiben.
Na jó, az eredeti cikk címe ez volt: Ferenc pápa szerint van evolúció.
A két címből egy a fontos: az Index szerint. A Vatikán vagy más katolikus hírforrás -nem meglepő módon- nem erősítette meg a liberális hírforrásokból származó fejtegetéseket.
Egy testvér a következő kommentet fűzte az egészhez.
A szerk.
Római utazásról hazaérkezett tizenéves fiú így foglalta össze útiélményeit édesanyjának: “Anya, olyan volt, mintha az ima lenne az Internet és
Kik vagytok, hogyan ismerkedtetek meg, milyen alappal indultatok?
Márti és Bence vagyunk, 20 ill. 21 évesek. Kicsit több, mint 3 éve döntöttünk úgy, hogy közösen szeretnénk tovább haladni a Jóisten felé. Gyerekkorunk óta járunk a Fokoláre Mozgalom rendezvényeire, táboraiba, egy ilyen alkalommal ismerkedtünk meg igen fiatalon, 13 évesen. Mivel egy Budapest-Szeged távolság választott el bennünket egymástól, főleg levelek és az időnkénti rendezvények tették lehetővé a barátságunkat.
Az Irgalmas Szeretet pillanatról pillanatra megújít, megtisztítja a lelkemet, a bűnnek nyomát sem hagyja meg benne, ezért nem félek a
„érj haza, és beszéld el, mit tett veled az Isten.” Ő pedig elment, és hirdette az egész városban, hogy milyen nagy jót tett vele Jézus.” (Lk 8,39)
A padban ültem a templomban, fejemet lehajtva imádkoztam. Hirtelen mintha megdördült volna a szívemben egy hang, beleremegtem. Nagyon hangos volt, mintha hangszóróból beszélt volna. Kinyitottam a szemem, és csodálkozva láttam, hogy milyen nyugodtak a többiek. Minden békés.
Így kezdődött váratlan találkozásom Istennel.
2007-ben lettem diakónus. Diakónusi munkám egyik legszebb és legnehezebb területe a „jegyesoktatás”. Ez a pasztorációs terület mindig vonzott. Már 1975-től résztvettem egyházi kisközösségi munkában. Itt az öntudatos, eredeti, személyes döntésen alapuló Isten mellett elkötelezett hit és élet kialakulásának segítése volt a feladat. Természetesen a párkeresés a párkapcsolatok izgalmas kérdése is gyakran előjött.
Az aggodalom az egyik legnagyobb csapda, amelybe az igazi erény és a vallásos buzgóság beleeshet. Úgy tűnik, mintha a jóra sarkallana, ehelyett azonban elhidegít, gátol, megakaszt, ezért minden helyzetben óvakodnunk kell tőle, különösen az imádságban.
Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, ez a három; de ezek közül legnagyobb a szeretet. (1Kor 13,13)
Honnét tudjuk, hogy van‑e bennünk szeretet, vagy nincs? Amiről azt hittük, merőben szeretetből tettük, arról jobban megvizsgálva bizony kiderül, hogy kilencven százalékban önös érdek, számítás és saját nagyszerűségünkben való önelégült tetszelgés volt.