Nincs „taoista kereszténység”, ahogyan nincs sztoikus kereszténység, vagy hegeliánus avagy marxista, netán liberalista kereszténység. Az ilyet állítók hozzászólása azért nem
A következő levélrészletek ugyan jónéhány éve íródtak, de nem vesztettek aktualitásukból.
“Mióta léteznek harcművészetek, azoknak szerves része valamiféle filozófia, vallás, illetve erkölcsi szabályrendszer.
Különböző stílusok (alapító) mesterei az önvédelmi technikák mellett különböző vallásokat is (pl. taoizmust, buddhizmust, konfucionizmust stb. ) gyakoroltak és igyekeztek tisztességesen, példamutatóan élni életüket.
Újsághír: Kinesztetika képzést tartottak a nagyváradi idős- és beteggondozóknak (Magyar Kurír)
A kinesztetikus (testmozgással kapcsolatos) információk nem minden eleme kelt érzékletet az agyban, vagyis a jelenségek egy része tudattalanul zajlik le. A motoros tanulás során a hatékonyabb előrehaladást ezeknek a tudattalanul lezajló folyamatoknak a tudatosítása biztosítja – összegzi a Wikipedia a lényeget.
Az indiai jezsuita atya, Anthony de Mello (1931-1987), jól ismert számos publikációja alapján, melyeket sok nyelvre lefordítottak, s melyek ismertté váltak szerte a világon, bár ezen írások közül nem adta jóváhagyását mindegyik megjelenéséhez.
Művei, melyek szinte kizárólag rövid történetek formáját öltik, a keleti bölcselet néhány érvényes elemét hordozzák. Ezek segíthetik az önuralom elérését, a szabadságunkat korlátozó kötöttségek és érzések feloldását, és az élet viszontagságainak derűs megközelítését. Korai írásaiban, de Mello atya, jóllehet a buddhista és taoista spirituális áramlatok befolyását mutatja, megmaradt a keresztény lelkiség határain belül. Ezekben a könyvekben az ima különböző fajtáit tárgyalja: fohász, közbenjárás és dicsőítés, vagy szemlélődés Krisztus életének misztériumairól, stb.