A 7 főbűn (28)

Az unalom tollai

Az irodalom előszeretettel festette le az acédia unalmát. Ez Bovarynénak a betegsége, amelyet Gustave Flaubert ír le: „Az élete hideg volt, mint a padlás, melynek tetőablaka északra néz és az unalom) ez a csendes pók, az árnyékban hálójával beszőtte szíve minden sarkát.” Csehov színháza is tele van ezekkel a mindenféle házimunkától megszabadult szereplőkkel, akik a tétlenségre vannak ítélve. „A plébániámat megeszi az unalom.” Ezek az Egy falusi plébános naplójának első szavai. Georges Bernanos nagyon finoman elemezte és megjelenítette ezt az „isteni” bűnt, ami az acédia: „Az ember unalma mindenhová elér, atyám, és majd még a földet is megpuhítja”, olvashatjuk Monsieur Oulin című meglepően modern művében.