Téged kereslek, Apa
„Kereslek téged, apa.” – Néhány kis szó, amelyet sok gyerek mondhatna Martinique szigetén. Itt az édesapa igen gyakran hiányzik, és
„Kereslek téged, apa.” – Néhány kis szó, amelyet sok gyerek mondhatna Martinique szigetén. Itt az édesapa igen gyakran hiányzik, és
(még ha váratlanul is érkezik)
Szent Józsefnek volt a legboldogabb halála a világtörténelemben, oldalán Jézussal és Máriával.
Sokan mondták nekem, hogy inkább azonnal vagy álmukban halnának meg, mint hogy végigszenvedjenek egy hosszú betegséget vagy időskori legyengülést.
Szent József, azokért imádkozunk hozzád, akik munkát keresnek,megélhetést a maguk vagy a családjuk számára.
Te, aki a munkások védőszentje vagy, járj közben azért, hogy mindazok, akiknek munkalehetőségre van szükségük, tisztességes, méltó fizetség ellenében használhassák erejüket, tehetségüket embertársaik szolgálatára!
KOMMENTÁR: Ami a földi élet után következik, az lesz a legnagyobb történet, amit valaha is elmeséltek, mert az Atya szemében látjuk majd a saját életünk és mindenki más életének történetét a világon.
Tavaly novemberben visszautaztam szülőföldemre, Iowa államba a legfiatalabb unokaöcsém esküvőjére. Édesapám egészségi állapota váratlanul gyorsan romlani kezdett, és Isten gondviselése folytán életének utolsó hetét édesapámmal, Nicholasszal tölthettem. Mindent megkapott, amit az Egyház a haldoklók számára kínál, beleértve az utolsó kenetet a hospice ágya körül édesanyámmal, a nővéremmel és annak férjével együtt a szülői házban.
Ó, Szent József,
légy házunk ura,
kis családunk patrónusa!
Egyetértés, hű szeretet
egyesítse szíveinket!
Az ég felé mutass utat,
bátorítsd az ellankadtat!
Küzdelmünkben légy vezérünk,
erényekben példaképünk!
Harminc napon át imádkozzuk annak emlékére, hogy Szent József a hagyomány szerint harminc évig volt az Úr Jézus Krisztus nevelőatyja a földön.
2020. december 8-án, Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának főünnepén a Szentatya nemcsak különleges Szent József-évet hirdetett, hanem egy hosszabb lélegzetű levelet is közzétett, amelyben Szent József alakját állítja példaképül a mai hívők elé.
Részlet Reginald GARRIGOU-LAGRANGE, O.P Megváltónk Édesanyja c. könyvéből
Szent József predestinációja és kiemelkedő szentsége ” Aki kisebb mindnyájatok között, az a nagyobb ” – Lukács ix, 48 Nem lehet könyvet írni a Szűzanyáról anélkül, hogy ne térnénk ki Szent József predestinációjára, kiemelkedő tökéletességére, különleges küldetésének jellegére, erényeire és a lelkek megszentelésében betöltött szerepére. Az ő elsőbbsége a többi szenttel szemben Az a vélemény, hogy Szent József a Szűzanya után a legnagyobb szent, napról napra elterjedtebbé válik az Egyházban. Nem habozunk úgy tekinteni a szerény ácsra, mint aki kegyelemben és örök dicsőségben magasabb rendű, mint a pátriárkák és a legnagyobb próféták – mint Keresztelő Szent János, az apostolok, a vértanúk és az Egyház nagy orvosai. Aki alázatosságának mélységében a legkisebb, az az erények egymáshoz való kapcsolódása miatt szeretetének magasságában a legnagyobb: “Aki mindnyájatok között a legkisebb, az a legnagyobb”.
A Szent József plébánia tagja vagyok egy New York külvárosi közösségben. Van egy szép templomunk több ezer hívővel, ezért van hat állandó papunk, egy diakónusunk és hét vasárnapi misénk.
Az oltár mögött áll egy Szent József-szobor. A csecsemő Jézust tartja – ezen szobron a Megváltó körülbelül hat-tíz hónapos. Az apszis tele van angyalokkal, mert ahogy a lelkipásztorunk mondta: „Szeretem az angyalokat.”
Sokszor tapasztalhatunk prédikációkban a Szűzanya „emberközelivé” tételére szolgáló próbálkozásokat. Hallhatjuk, hogy ő is egy ugyanolyan anya volt, mint minden anya, egy hozzánk hasonló ember, egy szerény és alázatos asszony, és ez nyilván igaz is. De mégis elgondolkodtató és árulkodó jel, ha egy papnak Szűzanyával kapcsolatos mondanivalója elsődlegesen az emberközeliségének hangsúlyozása, mert emögött nem arról az igazságról való mély meggyőződés áll, hogy minden szenvedésben, munkában, anyai gondosságban, alázatos engedelmességben ragyogó és tökéletes példa számunkra, hanem az az implicit meggyőződés, hogy a gyarlóságainkban és bűneinkben is hasonlít hozzánk, mert a bűn az igazán emberi.