Az első jegyes-jelölt visszautasítása okozta szenvedést, csalódást, fájdalmat, megszégyenítést ajánld fel Istennek azért a kegyelemért, hogy az általad jónak vélt
A jegyesek ismerkedésének rövid ideje, sajnos, egyenes arányban szokott állni boldogságuk időtartamával.
A boldog házasság szempontjából az anyagi oldal általában, elméletben és nagyjában közömbös dolognak tekinthető.
Ismerek házaspárt, amelynek mindkét művelt, tanult fele nyomorultan, szegényen került össze, frigyük mégis nagyon boldog maradt. Sőt éppen az a körülmény, hogy mindegyik fél láthatóan, érezhetően és áldozatosan a másik fél helyzetét törekedett megkönnyíteni, csak jobban összefűzte őket és fokozta egymás megbecsülését, értékelését és szerelmét.
Viszont akárhány házaspárt ismertem, amely az anyagiakban szinte dúskálkodott. Ennek ellenére életük az ellentétek, félreértések és csalódások hosszú láncolatából állott.
A szerelem hevében, az érzékiség mohóságában, a szenvedély vakságában könnyű magát túltenní az Isten, Egyház és lelkiismeret előtt érvénytelen házasság és bűnös viszony szörnyű lelki következményein.
De Isten törvényeinek megvetése, lábbal tiprása nem maradhat végzetes következmények nélkül.
Ha elvben szükségesnek tartom, hogy menyasszonyjelöltem vallásos legyen, hogyan győződjem meg róla, hogy valóban az‑e?
Aki maga is vallásos, jól ismeri, gyakorolja is a vallását, az másban és főképpen abban, akivel többször érintkezik, könnyen felismerheti, hogy az illető szintén vallásos‑e vagy nem.
Bármennyire óhajtjuk, akarjuk és törekszünk megismerni és kiismerni a jelöltet, ez mégsem sikerül mindig, ha csupán a saját egyéni megfigyelésünkre és tapasztalatunkra szorítkozunk.
Eszembe jut az öcsémnek adott jótanács. Mikor nősülni készült, egyik idős rokonunk a következő tanácsot adta neki: „Kedves rokon! Ha házasodni akarsz, ne siettesd a dolgot, hanem kövesd az én példámat. A menyasszonyommal 25 évig egy házban laktunk és csak akkor vettem feleségül, amikor már e negyedszázadon át a legalaposabban megismertem, kiismertem és felismertem. Igaz ugyan, hogy a házasság után két hétre rájöttem, hogy – félreismertem!”
1. Óvakodjunk feleségül venni olyan nőt, aki teljesen hitetlen és vallástalan. Erről alább még lesz szó.
2. Rendkívül fontos annak a megfigyelése, hogy a jelölt hogyan és miként viselkedik szüleivel szemben.
Óvakodjunk feleségül venni olyan nőt, aki mindenben engedi magát szüleitől kiszolgálni a nélkül, hogy ő is segítségükre lenne; aki szüleit szinte cselédként kezeli, parancsolgat nekik vagy hozzá még bosszantja őket, semmibe veszi óhajukat, velük szemben illetlen vagy éppen sértő modorú, visszafeleselgető, indulatos, makacsfejű vagy goromba.
A hindu közmondás szerint „A nő szépsége csak skatulya, a fődolog, hogy mi rejlik benne”. E mondás minden szava ősrégi tapasztalaton alapul és mindenegyes szaván külön hangsúly van. A „rejlik” szón is.
E fejezetben egy csomó újabb esetet fogunk közölni annak a bizonyítására, hogy maga a testi szépség mennyire nem kezeskedik egyúttal a lelki szépségről és belső értékről is.
Magától értetődő, hogy a házasságnak egyik legdöntőbb élettani tényezője a nemi ösztön. Ugyancsak természetes, hogy a jegyes kiválasztásában nagy, fontos, sőt lényeges része van az érzékiségnek, helyesebben az érzéki élvezetvágynak.
A legeslegtöbb házasság nem is jönne létre érzéki, nemi inger és vágy nélkül.
Isten szándéka, a nemzet érdeke, a társadalom java feltételezi, sőt kívánja, hogy a házasságok zömében az érzéki vágy meg is legyen, mert ez az utódok születésének, az emberi nem fennmaradásának és terjedésének egyik legfőbb feltétele.
Ha korod és sorod, egészséged és erszényed engedi, nősülj meg! Ezt kívánja tőled Isten: „Szaporodjatok és sokasodjatok.” (Ter 1,28)
Nősülj meg! Ezt kívánja tőled a természet és a beléd oltott ösztön! Nősülj meg! Ezt kívánja az a csodálatos, megfoghatatlan és megfejthetetlen, de erőknél erősebb érzés, amelyet szerelemnek neveznek. Szerelmes csak egyetlen nőbe lehetsz. A szerelmes ember a szerelmesét nem egy napra, évre vagy évtizedre, hanem örökre, teljesen és szünet nélkül magáénak akarja tudni.
Ismeretes, hogy manapság megrendítően és megszégyenítően sok a szerencsétlen, boldogtalan vagy ilyennek mondott házasság, az elhidegült, meglazult vagy felborult házassági kötelék. Rengeteg az ezzel kapcsolatos kínos csalódás, keserű kiábrándulás, lelkeket mérgező családi botrány, a döbbenetes számú válás, az asszonyok és férfiak csereberélése, a folyamatos többnejűség és többférjűség (successiv polygamia és polyandria).
Megesik, hogy a gyermeknek 3–4 apja vagy 3–4 anyja is van és már nem is tudja megállapítani, hogy melyik is az igazi szülője. Másszóval a szentségi házasság helyébe került a határidőre kötött és egyoldalúan felbontható, törvényes színezetű, de ponyva jellegű, váltakozó szeretkezés és szabad párosodás.