Az első jegyes-jelölt visszautasítása okozta szenvedést, csalódást, fájdalmat, megszégyenítést ajánld fel Istennek azért a kegyelemért, hogy az általad jónak vélt jelölt helyett szemeljen ki számodra még jobbat és alkalmasabbat. Egyedül Isten képes számodra olyan hitvestársat kiszemelni, akivel való boldogságodról nem a te gyarló, balga, rövidlátó és tévedhető véleményed, hanem az ő mindentudó volta, bölcsessége és kegyelme kezeskedik!

24. fejezet: Amit könyvem legelején kellett volna megemlíteni

Kedves Olvasóm! „Mit használ az ember munkálkodása, ha nem járul hozzá. Isten áldása?”

Oly gyarlók, esendők, rövidlátók vagyunk, a jövőt oly kevéssé sejtjük, hogy minden törekvésünk, erőlködésünk, érdeklődésünk és tájékozódásunk ellenére sem lehetünk biztosak a felől, hogy jó, alkalmas jegyest választottunk. Ezért e fontos és egész életre kiható választás sikeréhez elkerülhetetlenül szükséges a jó Istennek, mindenható mennyei Atyánknak felvilágosító kegyelme, segítsége, irányítása, áldása.

Ezért kedves Olvasóm, már a kezdet-kezdetén, még mielőtt magad választanál vagy szemelnél ki nőt jegyesül, gyakori, buzgó és alázatos imával kérd az Úr irányítását és vezetését, hogy oly nőt vehessél el feleségül, akivel éltetek az Ő dicsőségére, lelketek javára és földi sorsotok zavartalan boldogságára szolgáljon!

XI. Pius pápának apostoli és atyai szavaival fejezem be könyvem első részét:

„A jó házasság legközelebbi előkészítésénél a legfontosabb szerepe van a házastárs gondos kiválasztásának, Mert nagyrészt ettől függ a házasság boldogsága vagy boldogtalansága. Hiszen a házastárs vagy nagy segítségére vagy veszedelmére és akadályára lesz a másik félnek a házasélet keresztényi módon való eltöltésében.”

„Hogy azért az egész életen át ne kelljen vezekelnie egy meggondolatlan választás miatt, a jegyesek alaposan fontolják meg, mielőtt megválasztják a személyt, akivel az életet kell eltölteniök.”

„Megfontolásuknál leginkább az Istenre és Krisztus igaz vallására legyenek figyelemmel. Azután önmaguk, házastársuk, jövendő gyermekeik, az állam és az egész emberiség javára gondoljanak, amely a házasságból mint forrásból ered.”

„Buzgón kérjék az Isten segítségét, hogy a keresztény okosság szerint válasszanak s nem az érzékiség féktelen és vak indulata, a haszonlesés vagy más kevésbé nemes inditóok vezesse őket, hanem az igaz szeretet és az őszinte érzelem a jövendő hitvestárs iránt.”

„Adja meg a mindenható Atyaisten, hogy amiket mi itt a házasság szentségéről, Istennek rávonatkozó csodálatos törvényéről és akaratáról, a tévedésekről és veszedelmekről, a gyógyítás eszközeiről előadtunk, mindenki megértse, készséges akarattal elfogadja, Isten kegyelmének segítségével megvalósítsa s így a keresztény házasságban újra felvirágozzék és viruljon az Istennek szentelt termékenység, a tiszta hűség, az oldhatatlan szilárdság, a szentség és kegyelmeinek teljessége.”

„Az Isten kegyelmi trónusa előtt alázatosan leborulva buzgón imádkozzunk, hogy a kegyelmek szerzője, «akitől minden akarás és véghezvitel származik» (Fil 2,13), végtelen jóságának mértéke szerint adja meg és teljesítse mindezeket.”

„S ugyanannak a mindenható Úristennek bőséges kegyelme zálogául szeretettel adjuk apostoli áldásunkat” (ti. e szavak olvasóinak).

„Kelt Rómában, Szent Péternél, 1930. december 31-én. XI. Pius pápa.”

(XI. Pius pápa „Casti connubii” kezdetű apostoli körlevele a keresztény házasságról.)

II. rész: Az esküvő után

1. fejezet: A mézeshetek

E könyvnek célja voltaképpen csak a vőlegény-jelölteknek adandó tanácsok közlése. De irántuk érzett szeretetből nem állhatjuk meg, hogy életük további szakára, házaséletük egész idejére is ne adjuk meg nekik azokat a jó és üdvös tanácsokat, amelyeket számos házastárs vallomásából, panaszából, a házassági perek irataiból és az idevágó szakirodalomból merítünk.

Kezdjük mindjárt az ún. mézeshetekkel.

Szokássá vált az ún. nászutazás. Az új házaspár az első heteket vagy hónapokat utazással vagy idegen helyen való időzéssel szokta eltölteni.

Ha az új házastársaknak kedve tartja, hát kövessék e szokást. De ha nem követik, okosabban cselekszenek.

A házastársak éppen új életük kezdetén fogjanak hozzá fészküknek megépítéséhez és berendezéséhez. Már a kezdet kezdetén tanulják és szokják meg tisztelni, szeretni és értékelni otthonukat és ennek minden berendezési darabját.

Az sem tanácsos, hogy a házasfelek az otthontól távol, heteken, át folyton egymás nyakán üljenek, minden okosabb dolog, teendő, gond és felelősség nélkül. Akárhány házaspár éppen már a nászút üres időtöltése közben unt egymásra egész életére.

Az idegenben töltött mézeshetek bőséges alkalmat és ingert adnak a kölcsönös kedveskedések, becézgetések, bókok és udvariasságok túlzására. Pedig e téren a túlzás lélektani ok miatt nem éppen kívánatos. Azért nem, mert ha ezek a kedveskedések, bókok és csókok idővel természetszerűen elmaradnak, ezt mindkét fél, de különösen az asszony, könnyen és gyakran a másik fél elhidegülésével, szerelmének megfogyatkozásával magyarázza. Következnek azután a szemrehányások, a féltékenységek, bosszankodások, gyanúsítások, helytelen elképzelések és csakhamar megkezdődik a házastársak között a valódi elhidegülés, sőt egymástól való elidegenülés.

Ezért minden új férjnek melegen azt is tanácsoljuk, hogy éppen a mézeshetekben – ha nehezére esik is – mérsékelje lelke ösztönözte kedveskedéseit, becézgetéseit, csókjait és bókjait, nehogy ezeknek későbbi elmaradását felesége félremagyarázza és évek múlva is vagy megkövetelje vagy hiányukat örökös szemrehányások beteges forrásává tegye.

Végre az új házaspárnak nászutazása egészségi okból sem nagyon javasolható. Elsősorban a saját egészsége miatt. Gondoljunk pl. arra, hogy télen a házaspár esetleg eléggé ki nem fűtött, át nem melegedett szobához jut, amelyben alapos náthát, hűlést, reumát vagy még nagyobb bajt is szerezhet. De még jobban veszélyeztetheti az utazás és az idegen helyen sok szükséges tényezőnek a hiánya – a leendő gyermek egészségét.

Egy híres orvostanár két körülménynek tulajdonítja azt a sajnálatos tényt, hogy az anyák első gyermekei oly gyakran idő előtt halnak el, betegesek vagy csenevészek. Az egyik (inkább az alsó néposztályokban) a lakodalomban mértéktelenül fogyasztott alkohol; a másik ok (éppen a jobbmódúaknál) a nászutazás és a vele egybekötött sok testi s lelki kedvezőtlen körülmény.

2. fejezet: Egy nagyon kényes pont

Nem szívesen tesszük szóvá e fejezet tárgyát. Tisztességérzetünknek, a szíves olvasó és a magunk szemérmetességének egyaránt rosszul is esik érinteni e pontot. De nagyobb bajok és komolyabb eshetőségek elkerülése végett talán mégis üdvös lesz szóvátenni az ügyet.

A férfi legyen a szexuális életben is finom, emberséges, józan, természetes és gyengéd. Még a legnagyobb szenvedély perceiben is tisztelje házastársában a nőt, a hitvesét, a feleségét és ennek emberi méltóságát. Nehogy a nő megundorodjék vagy féljen tőle.

De semmikor sem olyan visszataszító, kiábrándító és sorsdöntő a férj tapintatlansága, vadsága, durvasága, erőszakossága és állatias fékezhetetlensége, mint éppen a kezdet-kezdetén. Akárhányszor ez a kezdet dönti el az egész házasélet jövőjének sorsát.

Minden további magyarázat és megjegyzés nélkül csak két megtörtént esetet közlünk okulásul és elrettentésül.

Az egyik eset:

Két fiatal lélek kötött szent frigyet az oltárnál. Az esküvő után elutaztak egy nagyobb városba, ahol a szállodában szobát rendeltek. Alighogy beléptek a szobába, a férfi rászól az új hitvesére, de betűről-betűre e két szóval: „Vetkőzzél le!” A nő nagyot néz e szokatlan és rögtönzött felszólításra. És szelíden mondja: „Van ennek más formája is.” A férfi vadul megmarad követelése mellett. A nő pedig méltán sértve érzi magát e rögtöni, formátlan, gyengédtelen, szinte állati követeléstől és vonakodik. Erre a férje, mint egy megvadult bika, kijelenti, hogy ha azonnal nem teljesíti kívánságát, más nőről gondoskodik… El is indul… A feleség reggel hazatáviratozik, hogy jöjjenek érte… A válóper pedig megindult az egyházi és világi bíróság előtt egyaránt.

A másik eset:

A fiatalok a lakodalmi vacsora után elbúcsúznak öveiktől és a vasútállomásra hajtanak, hogy idegen országokban töltsék az előre megálmodott édes mézesheteket. Fölszállnak a vonatra, mégpedig az előre megrendelt hálókocsiba, Lefeküsznek. Az új asszony már elkezd aludni, amikor a férje megjelenik nála és követeli férji jogát. A nő megretten e szent ténykedésnek ilyen helyen és körülmények között való követelésétől és józanságra inti, kérleli férjét. Ez megmarad követelése mellett, a nő továbbra is tiltakozik. Megkezdődik az első heves szóváltás. Másnap a nő kijelenti, hogy ilyen körülmények között nem vállalhatja a házaséletet. Következett a válási per…

Azt hiszem, e két eset nem szorul bővebb magyarázatra és a tanulságok levonására.

A szerelmi élet örömeit később sem tanácsos a köznapiság színvonalára lealacsonyítani. Tartsa fenn ezeket a férj ünnepélyes napokra és pillanatokra és mindig finom tapintattal, a másik fél iránt érzett mély tisztelettel és állandóan szem előtt tartva a házasság Isten rendelte szent célját!

(folyt.)

Létrehozva 2024. április 8.