Advent a reménység időszaka…
Mi van, ha kevés okunk van a reménységre? Kedves John atya, advent általában a remény időszaka. De mi van akkor,
Mi van, ha kevés okunk van a reménységre? Kedves John atya, advent általában a remény időszaka. De mi van akkor,
„Itt az erős emberek annyit térhetnek vissza önmagukba, amennyit csak akarnak, és ott tartózkodhatnak; itt buzgó komolysággal művelhetik az erény
Karácsony este George Bailey lába alól kicsúszik a talaj. Az általa vezetett kisvárosi takarékpénztár a csőd szélén áll, ő pedig
Hogyan értékelné jelenlegi munkakörülményeit? Ez a legjobb munka, amit valaha is végzett? Vagy megfelelő pillanatnyilag, de csak egy ugródeszka ahhoz, hogy a jövőben előre jusson a karrierjében? Aktívan keresi a jobb lehetőséget? Vagy olyan helyzetben van, ahol úgy érzi, megrekedt, és mindennapos kihívást jelent, hogy felkeljen az ágyból és megjelenjen a munkahelyén?
A Semmelweis Adventi találkozások sorozat szívet-lelket melengető előadása
Néha halljuk, hogy mennyire fontos, hogy olyan munkát találjunk, amit szeretünk. Ez talán egy kicsit túlértékelt, de fontos, hogy olyan dolgokat tegyünk, amelyek nem teszik tönkre az örömünket, az elégedettségérzetünket és az értelmünket. Lehet, hogy egész nap fizikai munkát végzünk, ami nem túl szórakoztató és fáradtan érünk haza, de tudjuk, hogy hasznos munkát végeztünk, ami már önmagában is jutalom lehet.
„Az emberi személy méltósága az Isten képmására és hasonlatosságára történt teremtésében gyökerezik; és az isteni boldogságra szóló meghívásban nyeri el beteljesedését.” (KEK, 1700)
Az abortusz védelmezői által gyakran felhozott érvek egyike, hogy egyes életek nem érdemlik meg az életet. A fizikai, anyagi vagy mentális körülmények érvénytelenítik az élethez való jogot, mondják. A nyomorúságos körülmények között élő embernek jobb lett volna, ha meg sem születik.
Az 1800-as évek közepén Henry David Thoreau esszéíró, költő és filozófus egy olyan kijelentést tett, amely sokunk számára ismerőssé vált: „Az emberek tömege csendes kétségbeesésben él”. Bővebben pedig így mondta: „Amit lemondásnak hívunk, az az igazi kétségbeesés. … Az öntudatlan kétségbeesés húzódik meg a játékaink és szórakozásaink mögött is.”
Ez nem épp a legfelemelőbb megfigyelés. De több mint 150 évvel később még mindig van benne igazság. Ez a ’csendes kétségbeesés’, amit ő említett, úgy tűnt, hogy néhány évvel ezelőtt, a világjárvány idején sok ember számára még élesebbé vált. A napi rutinok felborultak, az emberek elvesztették a munkájukat, a karantén és a zárlatok fokozták az elszigeteltség érzését. Amit mi ’normálisnak’ ismertünk, a feje tetejére állt.
A modern világ egyik legdurvább hazugsága azt feltételezni, hogy az élet könnyű és kényelmes. Egy másik felfogás szerint, amit el is hisznek a modern emberek, úgy vélik, hogy jogosultak a kényelemre és a nyugalomra. Azt hiszik, hogy ezek valamiféle alapvető emberi jogok.
Sokan közülünk így gondolkodunk, még akkor is, ha nem is fogjuk fel. Amikor elér a baj bennünket, amikor az élet kellemetlen vagy nehéz, szinte dühösek vagyunk ezekre az igazságtalanságokra. Mintha valamiféle kozmikus bűncselekmények lennének, melyek megsértik azt az egyszerű életet, amiről azt gondoljuk, hogy nekünk jár. Panaszkodunk és Istent okoljuk álmaink megzavarásáért, amit nagyon kegyetlen dolognak gondolunk.
„Legyetek derűsek. Imádkozzatok szüntelenül. Adjatok hálát mindenért, mert Isten ezt kívánja mindnyájatoktól Krisztus Jézusban” (1Tessz 5,16-18).
Ez egy nagy feladat, melyet Szent Páltól kaptunk. Nehéz lehet örömtelinek maradni még akkor is, ha jó idők járnak, de különösen kihívás akkor, amikor az élet bonyolulttá vagy egyenesen nehézzé válik. Az első dolog, amire emlékezni kell, hogy bár van kapcsolat az öröm és a boldogság között, a kettő nem ugyanaz. A boldogság mulandó és a környezetünktől függ, míg az öröm a létezés olyan állapota, amely lehetővé teszi számunkra, hogy megőrizzük a jóság, az összekötöttség és a béke érzését a nehéz időkben is.