Ebből a svájci ördögűzővel való beszélgetésből kiderül, hogy az ördög nincs ott mindenhol, ne is keressük.
Modern mentalitásunkból következik, hogy az ördögűzés és a démoni megszállottság tárgyai általában a bámulat és a nyílt hitetlenség közötti reakciót inspirálják. Ez többnyire filmek tárgya, de egyben elgondolkodtató dolog is.
„Az ördög és Amorth atya” címmel készült el William Friedkin, „Az ördögűző” rendezőjének új filmje, amelyet a szeptember elején zajló Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon mutattak be. A dokumentumfilmben egy valódi ördögűzés látható.
Az amerikai rendező leghíresebb alkotása, Az ördögűző negyvennégy éve készült, ám Friedkint azóta is foglalkoztatta a téma. A Francia kapcsolat, az Élni és meghalni Los Angelesben és más fontos filmek mellett nem feledkezett meg róla, és az utolsó pillanatban sikerült filmet készítenie az idős Amorth atyával, aki nem sokkal később meghalt.
Napjaink egy ördögűzőjének harca a Sátán ellen
Don Marcello Stanzione cikke
A gonosz jellegzetes viselkedése ördögűző szertartások alatt, hogy gyakran beszél pusztításról és rombolásról: gúnyos hangon vesz számba mindent, ami szép, jó, egészséges, tiszta, harmonikus és azzal fenyeget, hogy elpusztítja. Kifejezi különleges gyűlöletét a házasság szentsége és a családi szeretet irányában, rendkívül erőszakosan reagál, amikor két jegyes házasságának a megáldására kerül sor vagy amikor a házasok megújítják házassági fogadalmukat.
