Az imádságról és a gonosz elleni harcról
Az Úrral való saját utam egyik legmeghatározóbb élménye volt az a lehetőség, hogy 2011 júliusában és augusztusában a Szentföldre utazhattam
Az Úrral való saját utam egyik legmeghatározóbb élménye volt az a lehetőség, hogy 2011 júliusában és augusztusában a Szentföldre utazhattam
Simon Dávid atya tanúságtétele a Nagymarosi Ifjúsági Találkozón, 2024 ősz
Simon Dávid tanúságtétele a Rózsafüzér Társulatok Találkozóján az egri bazilikában (2017)
Egy „vidám vallás” nem tud Edith Steint produkálni. Erre csak egy régi hit képes. Régi hit, amely nem fél a kereszttől.
Auschwitz említésére még mindig végigfut a borzongás a legerősebb ember hátán is. Ez a hely örökre a sátáni gonoszság szinonimája. A katolikusok azonban mást tudnak: nem tagadják Auschwitz embertelen borzalmait, hanem azt, hogy [a hely] a szentség olvasztótégelye.
Bár több mint 3 év telt el azóta, hogy Laila és Danny Abdallah három gyermeke életét vesztette egy szörnyű autóbalesetben az ausztráliai Sydneyben. Nem sokan felejtették el, hogyan néztek szembe a történtekkel, Istenbe vetett rendíthetetlen bizalommal.
Amikor a házaspár nyilvánosan megbocsátott a sofőrnek, Samuel Davidsonnak, az nemcsak ausztrálok ezreinek szívét hatotta meg, hanem az egész világnak példát mutatott a keresztény megbocsátásról.
Gyakran hallani ezt a felvetést. Az a gondolat van alapvetően mögötte, hogy megtérni nehéz és fáradságos, ha van is Isten, egyszerűbb az élet végén megtérni (hiszen úgy is megbocsát), és akkor ezzel a történet ki van pipálva, most meg jöhet a sex drugs and rock and roll.
Ez alkalommal nem a saját írásomat közlöm. Két blogposztot összevonva, hivatkozással veszek át, mivel a téma nagyon jó, nagyon fontos és a posztokban elég pontosan meg van fogalmazva a lényeg. Bár a könyv, amit a posztokban idéznek, több száz évvel ezelőtt íródott, a néhol régiesebb nyelvezetet leszámítva, tökéletesen mainak hat, így nem is fűznék hozzá semmit. Milyen hát az igazi megtérés?
“A puritánok Isten kegyelméből valóságosan meglátták, megértették, tanították és gyakorolták a kegyességet, azaz az Isten félelmében való életet. Sokat tanulhatunk tőlük a mi kis kényelmes, altató, bűnre (illetve bűnben) ringató korunkban! Álljon itt egy idézet Joseph Alleine-től, a magyar nyelven is megjelent Üdvösségre Vezérlő Kalauzból:
Ahhoz, hogy áhítat ébredjen bennünk, nincs szükség sok tudásra. Ha elgondolkodunk azon a kevésen, amit tudunk, akkor a szív dolgozni kezd. Van olyan ember, akiben akár egy tropárion [egyházi ének] is mély változást indít el, másik fejből tud mindent, és mégsem érez semmit, mert a szellemi valóságon kívül mozog.
Nagyon örülök, amikor látom, hogy a világban, amelyet megtöltenek a démoni erők, vannak figyelmes és harcoló lelkek. Isten, mivel jóságos és igazságos, mindenkinek megadta a megfelelő adományokat: például a férfiaknak a férfiasságot és a nőknek a szeretet. Azért adta nekünk ezeket, hogy harcoljunk, és az isteni kegyelem segítségével felemelkedjünk a szellemi létrán és egyre közelebb kerüljünk Őhozzá, Aki a mi Teremtőnk.
Péter történetét meghatározza a Jézus Krisztussal való találkozás. Az evangelistákelbeszélse szerint ennek a találkozásnak a története egyúttal megtérés-történet is. Tehát mindegyikünkre vonatkozik. Hiszen mi is találkozunk emberekkel, akik találkoztak életükben Jézus Krisztussal. S ezek az emberek minket is Jézushoz vezetnek. Jézus tekintete és ígérete, követésre hívó szava, mindenkit személyesen érint, mindenkinek a személyes szabadságát szólítja meg. Jézus hangsúlyt fektet az első találkozásokra, ezekben az első találkozásokban érezhetjük a szeretet sajátos dinamikáját.
Varga Laci atya (Kaposvár) nyitó előadása – Országos Lelkipásztori–Teológiai Napok, 2017