Sokan, köztük katolikus püspökök és számos keresztény világszerte elítélte a párizsi nyári olimpiai játékok nyitóünnepségén történt istenkáromló eseményt. Mint azt
P. Mateo könyve sajnos csak egy nehézkesen olvasható kiadásban érhető el magyarul. A nagyszerű művet folyamatosan adjuk közre, remélhetőleg az olvasó örömére és épülésére. A szöveg alapja a Szalézi Művek 1938-as eredeti kiadása. A szerk.
Ismertetésül
A trónraemelés művének központi igazgatósága magyarázó sorokkal bocsátotta nyilvánosság elé a híres Jézus Szíve apostol, P. Mateo könyvének francia kiadását, amelynek lényegesebb pontjait a magyar kiadás élére is ideállítjuk.
Szent Margit Mária ideje óta nagyon sok család és intézmény ajánlotta már fel magát Jézus szent Szívének, ennek az egyszerű felajánlásnak azonban soha sem volt meg az a jellege, amely a trónraemelés értelmét megadja: nem jelentett kimondottan meghódolást és hitvallást Jézus szociális Királyságával szemben, valamint hiányzott belőle az engesztelés szelleme a modern kor jellegzetes bűnéért, amellyel népek és társadalmak figyelmen kívül hagyják, sőt határozottan le is tagadják Jézus királyi felségjogait.
Az apostolok ettől kezdve nagyon gyakran, talán mindennap is kérték királynéjukat, hogy mielőtt szertemennének a világba, megtudjanak tőle mindent, amit ő a szívébe zárva rejtegetett. Fiúi bizalommal és napról-napra növekvő tisztelettel ostromolták meg Máriát kérdéseikkel. A szeretet érdeklődésével igyekeztek bepillantani harminc boldog esztendő történetének meghitt részleteibe, amelyeket ki őrzött volna meg a számukra, ha nem az édesanya hűséges szíve?
És ő, megértve, hogy az Egyháznak joga van ezekre a kincsekre, áldozatos anyai lélekkel adta közre szívének féltve őrzött emlékeit; titkokat fedett fel az apostolok előtt, szavak, eseményrészletek jelentését magyarázta nekik s szavai nyomán mindegyre ragyogóbb világosság, lelkesebb szeretet lángja gyűlt fel a galileai férfiak szívében.
Dignare me laudare te, Virgo sacrata
Ad Jesum per Mariam
Hiányosak volnának lelkigyakorlatunk tanításai, kevés értékűek a gyümölcsei, a Szeretet Királya pedig méltó szemrehányással illetne, ha Szent Szívének apostolai előtt nem beszélnék Máriáról, a Szép Szeretet Anyjáról.
„Ab initio et ante saecula.” Öröktől fogva, mielőtt az idő lett, a Szeplőtelen Királynő alakja már ott élt az Igével egybeforrottan a Gondviselés kettős tervében, amelyet az Üdvözítő volt valóra váltandó az elbukott emberiség üdvösségére. A Megváltó mellett a megváltás művének legnagyobb munkatársa, a Fiú mellett az Anya, a kegyelmek szerzője mellett a minden kegyelem jóságos közvetítője…
A Jézus Szíve-apostolság jellegzetes vonása
A legtökéletesebb apostol — Szűz Mária. Az isteni élet, az isteni kegyelmek sáfárjait emberi nyelven papnak, tágabb értelemben apostolnak nevezik. S volt-e ennek az isteni életnek, ezeknek a kegyelmeknek tökéletesebb, teljesebb hatalmú osztogatója, mint ő, a Nagyasszony? Elképzelhető-e, hogy Jézus Szíve túláradó gazdagságának korlátlanabb rendelkezési joggal bíró kincstárosa lehessen valaki, mint megint csak ő, az Édesanya?
Akarjuk, hogy ő uralkodjék rajtunk!
Menjetek szőlőmbe és nektek is megadom, ami igazságos
Halljátok ezt a nagyszerű ígéretet: ami igazságos, az lesz a bérünk! Igaz ugyan, hogy amikor így beszélt Jézus, az apostolokon keresztül a papokhoz szólt, de bizonyos az is, hogy gondolatai előtt ott álltak a szent asszonyok is, akik, mint Márta is, önzetlen segítségnyújtásukkal támasztották alá az apostolok munkáját.
Írva van: „aki befogadja az apostolt, része lesz az apostol munkájának jutalmában”. Kétségtelenül részesei lesznek tehát a megígért jutalomnak mindazok a szép lelkek, akik részt kértek az apostol áldozataiból, akik annak fáradalmait megkönnyíteni igyekeztek.
Boruljunk le a szeretet Foglya előtt
Elmélkedtetek-e már az isteni szeretet ama kifürkészhetetlen misztériumán, amely arra vitte Jézust, hogy köztünk maradjon és tabernákulumaink foglyává tegye magát?
Igyekezzetek meglátni Őt azon a fátyolon keresztül, amely Őt szemünk elől elrejti. Itt lakik, e kis ajtó mögött, mint rabja a saját végtelen szeretetének.
Húsz évszázad múlt el azóta!… Megtört szívvel, homlokán az édesanya égő búcsúcsókjával Sión lejtőjén lépdel Jézus a díszes terem felé, ahol utolsó vacsoráját elköltse.
Christus heri… et hodie
Krisztus tegnap… és ma
Inveni Cor Fratris
Megtaláltam a testvér Szívét
Olyannak ismerjük-e Jézust, amilyen?
Amilyennek az evangélium állítja Őt a szemünk elé?
Nagy csapása korunknak, hogy még legjobbjaink is alig ismerik Jézust.
A hitetlenek tagadják istenségét. Túltökéletesült embernek, Übermenschnek mondják.
Meg tudjátok-e inni a kelyhet, amelyet én iszom? (Mk. X. 38.)
Aki tanítványom akar lenni, vegye fel keresztjét és kövessen engem. (Mk. VII. 34)
Ma arról akarok beszélni: hogyan válik tökéletessé az életszentség az áldozatosság útján?
Mi nem a költők iskoláját járjuk, akik megénekelik ugyan a szeretetet, de nem is gondolnak rá, hogy azt élni is kellene. Hogy szeretetük igazán tűzálló-e, azt nem lelkes szólamok, nem pillanatnyi fellángolások bizonyítják. A mi Urunk nem éri be ennyivel. Azt kívánja, hogy éljük is ezt a szeretetet és hogy az valódi legyen.
Miben áll a gyakorlatban ez a szeretet?
Legyetek szentek, legyetek tökéletesek
Jöjjetek, kövessetek engem
— Jöjjetek, kövessetek engem, ti, tanítványaim, Szívem apostolai. Kövessetek, mert én vagyok az Út…
Amint csak egy Igazság van és egy Élet: Jézus Krisztus, úgy Út is csak egy van, és az is csak Ő.
Hova vezet minket ez az Út?
Alázatosság
Tanuljatok tőlem, mert alázatosszívű vagyok
„Életetek el van rejtve Krisztussal az Istenben.”
A földi élet önmagában — a porból lett és a föld porába ismét visszatérő élet — nem volna érdemes rá, hogy leéljük. Legalább egy apostolléleknek semmiképp sem lehet eszménye; ez sokkal többre, magasabbra vágyik; az ő eszménye: Jézusban, Jézusból, Jézusért élni!
Igen: rejtőzzék el a mi életünk Istenben. Istenben: Jézus Krisztussal, a mi életünk életével.
Én vagyok, ne féljetek!
Csodálatosan szép szó! Talán a legszebb, a legbiztatóbbak egyike Jézus összes szavai közt. „Ne féljetek, én vagyok! Én, az atyátok, testvéretek, az Üdvözítőtök; én, a jóbarát! Nolite timere. Ne féljetek.”
— És miért ne féljünk? Elfelejtetted talán. Uram: mennyire nyomorultak vagyunk?
— Quia ego sum: mert én vagyok.
— Ha angyal volnék, próféta, szent: akkor félhetnétek. De Jézus vagyok.
Szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket
Szerettelek benneteket, egészen a jászolig, a keresztig, az Eucharisztiáig.
Szerettelek, anélkül, hogy erre érdemet szereztetek volna; szerettelek érdemtelenségtek, nyomorúságaitok ellenére, sőt éppen azért, mert szegények, nyomorultak vagytok.