Egyik ismerősöm megjegyzése a megváltással kapcsolatos január 9-i írásommal kapcsolatban: „A végtelen Istenben minden érték jelen van, így az igazságosság
A Katolikus Egyház Katekizmusából
1804 Az emberi erények következetes magatartásformák, állandó készségek, az értelem és az akarat állapotszerű tökéletességei, melyek a hit és az értelem szerint szabályozzák cselekedeteinket, rendezik szenvedélyeinket és cselekvésmódunkat. Az erények könnyedséget, önuralmat és örömet biztosítanak az erkölcsileg jó élethez. Erényes az, aki szabadon teszi a jót. Az erkölcsi erényeket emberi módon szerezzük meg. Az erkölcsileg jó cselekedetek gyümölcsei és csírái; minden emberi képességet fölkészítenek arra, hogy közösségre léphessenek az isteni szeretettel.
Elio A. Gallego García a Mandinernek
Ma sokan hivatkoznak az európai értékekre és erényekre, de mintha ezeknek az erényeknek a tartalma megmagyarázatlan maradna. Mit értünk ezek alatt pontosan?
Először is, én inkább az erényekről beszélek, mint az értékekről, mert ez a hagyományos út. Az értékeknek mindig van egy elkerülhetetlenül szubjektív és absztrakt tónusa. Az erények kifejezés ezzel szemben mindig az emberek konkrét és objektív tulajdonságaira utal. Már az első kérdésben is az erények hagyományát említettük, mint a valódi európai szabadság hagyományának egyik szükséges elemét. És itt ismét Platónra hivatkozom elsődlegesen.
A sarkalatos erények
Latinul: virtutes cardinales, a cardo, ‘sarok, amin fordul az ajtó’ szóból. A sarkalatos erények, melyek köré az összes többi erény csoportosul: okosság, igazságosság, lelki erősség, mértékletesség.
A Szentírásban a Bölcsesség könyve 8,7 szerint „ha valaki az igazságot kedveli, fáradozásának gyümölcsei az erények.„