Szoktam reggel rádiót hallgatni, néha fel is háborodom. Ma felháborodtam.
A nácivadász Wiesenthal Központ igazgatójával beszélgetett a riporter a Csatáry-ügyben. Megemlítette egy magyar történész adatát, aki szerint Csatáry a zsidó-deportálás idején nem Kassán, hanem Kecskeméten szolgált. A nácivadász erre a következőt mondta: „Nem érdekel, mit mondanak a magyar történészek.”
Mi igen messziről jöttünk
„A föld határáról kiáltok hozzád, mert eleped a szívem. Vezess arra a sziklára fel, amely túlságosan magas nekem!” Zsolt 61,3
Remegő kézzel nyújtom át az én mezei csokromat: Gondolatok egymás mellett és csokorba fűzve. De olyan teológiai közhelyek, olyan vadon és útszéli árokban nőtt vadvirágok – ezek a gondolatok !! Nincs benne semmi izgalmas, érdekes; inkább százszor és százszor elhangzott okfejtések csűrése és csavarása. Még azt is mondhatom: Semmi meglepő és meghökkentő! – Hát ezért remeg a kezem és benne a mezei csokrom.
Beszélgetés Barsi Balázs ferences atyával
AZ ÁRPÁD-KOR HITE: POGÁNY ÉS KERESZTÉNY SZAKRALITÁS
Mórocz Zsolt: Barsi Balázs atya Sümegcsehiben emelt egy templomot, ami szűkebb hazám – Csempeszkopács, Őriszentpéter – Árpád-kori, román stílusú egyházaira emlékeztet: kis torony, a keletre néző apszison szűk szentélyablak, arányos egyszerűség, masszív falak.
Banális ötlet. Zseniális megvalósítás. Enyhe irigység. Vajon miért nem jut eszünkbe ilyen máskor-máshol, ha a gyerekeink boldogságáról van szó? “Ezek
A szárazság vagy az árvíz, a jégeső vagy a tűzvész nem önmagában véve büntetés, hiszen kezdettől fogva hozzátartozik a teremtett világ működéséhez. Az, hogy csapásként szenvedjük el, már a bálványozás következménye, mert a természet erői felülmúlják a bálványimádó nép erejét.
“Habár manapság ezt az imát többé nem mondják el a misék végén, arra kérek mindenkit, ne felejtse el és imádkozza, hogy segítséget kapjon a sötétség erői és az e világ szelleme ellen vívott harcban.”
[II. János Pál, Regina Caeli, 1994. április 24.]
„Mutasd meg a gyereknek, melyik úton járjon, s akkor sem hagyja el, amikor idősebb lesz.” Péld 22,6
„Minden házat épít valaki, a mindenséget azonban Isten alkotta.” Zsid 3,4
Ez a kötet Szent Bonaventúrának öt kisebb elmélkedését tartalmazza. Az első A Kisded Jézus ünneplése, amelyben leírja, miképp is lehetne lelkileg megünnepelni az Istengyermek életének eseményeit: fogantatását, születését, a napkeleti bölcsek imádását, Jézus névadását és a templomban való bemutatását.
A könyv pasztorális céllal a liturgikus megújuláshoz és a liturgikus lelkiséghez ad teológiai alapot mind a papoknak, mind a híveknek. Tartalma két részre osztható. Az első nyolc fejezetben a liturgia általános teológiai alapjairól van szó, a további öt fejezet a szentségi liturgiákat tárgyalja inkább gyakorlati liturgikus szempontból, jóllehet különösen az Eukarisztiával kapcsolatban teológiai fejtegetéseket is találunk.
Légy kegyes gyermekeidhez, isteni Nevelőnk! Add, hogy parancsaid hűséges követői legyünk, a Te képmásodra hasonlítsunk, és amennyire rajtunk áll, Téged mint jóságos Istent, és ne mint kérlelhetetlen bírót ismerjünk meg. Hadd éljünk a Te békédben, és jussunk el a Te Városodba!