Előszó

Amikor véres harcok dúltak Felsőolaszországban V. Károly császár  és I. Ferenc király között, melyek – mint napjainkban szomorúan tapasztaljuk- a legrosszabb hatással voltak a közerkölcsökre, amikor a hitújítás árja áthatolt az Alpeseken s veszéllyel fenyegette Itáliának ősi hitét, “Milánóban néhány jámbor férfiú arra szövetkezett, hogy a nemzetek apostolának lelkes buzgóságával újból lángra gyullasztják a hivekben az isteni szeretet iránti tiszteletet és példás keresztény élettel, szentbeszédekkel, a szentségek gyakori kiszolgáltatásával visszaállítják a régi hitéletet és azt tovább terjesztik”.

A sz. Pálról Paulánusoknak nevezett szerzetesekalapszabályait VII. Kelemen pápa hagyta jóvá 1533. február 18-án és újból megerősítette III. Pál pápa 1535-ben. A kisded csapat gyorsan nőtt s már 1538-ban szűknek bizonyult kicsi rendházuk, melyben megalakultak. Ekkor megkapták a város falaihoz közel álló sz. Barnabás-kolostort, és erről neveztettek el azután barnabitáknak, mely néven most is ismeretesek.

E kolostorban élt a XVIII. század alkonyán P. Quadrupani, e műnek szerzője. Életszentsége és alapos tudása elsőrangű lelki vezetővé tették Milánóban. Szentbeszédeit mindig zsúfolt templomokban mondotta és hallgatói között ott volt Millánónakegész értelmisége, sőt igen gyakran a királyi udvar is.

A könyv megtalálható itt.

Létrehozva 2013. augusztus 23.