A Seregek Ura bőséges lakomát rendez…
Isten oldalán járva – huszonhárom éve bénultan
23 éve fekszem bénán, miközben megadóan járni tanulok Isten oldalán. Az elfogadás, türelmetlenség közepette mégis haladni kell – mondta Telenkó Miklós görögkatolikus pap. A 23 évvel ezelőtt balesetet szenvedett és tolószékbe kényszerült lelkész a fogyatékkal élők világnapján beszélt a szenvedésekkel teli útról, a hitért folytatott mindennapi küzdelemről.ű
Bátorság
„Mert ha te most hallgatsz, más helyről jön segítség és szabadulás a zsidóknak, de te és atyád háza elpusztultok. Ki tudja, vajon nem éppen a mostani idő miatt jutottál-e királyi méltósághoz?” (Esz 4,14)
Kitörő örömmel dicsőítettük az Atyát
„Abban az órában Jézus kitörő örömmel dicsőítette az Istent a Szentlélekben, ezekkel a szavakkal: „Dicsőítelek, Atyám, ég és föld Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilvánítottad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, így tetszett neked.” (Lk 10,21-22)
Az ujjongva hálát adó Jézus kitörő öröme megnyitja az eget, és szinte szemmel láthatóvá teszi a Szentháromság belső életét, azt a gyöngéd és odaadó, ártatlan tisztaságban égő ősszerelmet, mely minden élet forrása a mennyben és a földön.
Keresztre feszített Szent Család
A pápanyalóka blog szerkesztőségi gyűjteményének újabb gyönyszeme. A kereszt Portugáliából utazott ide; legmegkapóbb részlete a vélhetően bölcsődalt éneklő Mária.
Szereted? Akkor adj neki Mindent!
Amiről nehéz beszélni, arról fontos beszélni. Amit nem lehet megfogalmazni, azt létszükséglet megfogalmazni.
A belső űr, a belső vágy … mindnyájunk sajátsága. Ott tátong bennünk, s mi néha mindenfélével betömködjük, máskor pedig szélsőségesen kifeszítjük határait, úgy, hogy majdnem belepusztulunk önmagunk éheztetésébe. Kiüresítünk, kiszelektálunk, lefogyasztunk, kidobálunk, aztán hagyjuk, a seb levegőzzön, mérgesedjen, vérezzen, nem ápoljuk, nem kötözzük be.
Meg kell tanulni vágyakozni azután, ami a miénk
Advent első vasárnapja
Reggeli imádság
„Taníts engem utaidra, Uram, hogy igazságod szerint járjak, adj osztatlan szívet, hogy féljem nevedet.” Zsolt 86,11
Nagyon korán van még. A testem szívesen aludna, de a lelkem már igyekszik Jézus elé. Testi szememmel nem látom Őt, de tudom, hogy itt van velem.
Ferenc pápa imája az apostoli exhortáció végén
Szűz és anya, Mária,
akit a Szentlélek indított,
hogy alázatos hited erejével
befogadd, az élet Igéjét
segíts, hogy úgy mondjuk ki
a magunk „legyen”szavát,
a sürgető hívásnak,
hogy hirdessük Jézus örömhírét,
ahogyan te adtad át önmagadat
az Örökkévalónak!
Isten Lelke, Szentlélek!
Ó, Istenem, az idő tele van szorongattatással. Krisztust sokan nem ismerik el már Istennek. Ám mégis – Krisztus soha nem lépdelt még át hatalmasabban az időn, eljövetele sohasem volt jelentősebb, közelsége soha érzékelhetőbb, szolgálata sohasem drágább, mint most. Ezért imádkozunk az örökkévalónak ezekben a pillanataiban, vihar és vészek között hányódva:
Időkapszula
„Nem tudjátok, mit hoz a holnap. Mert mi a ti életetek? Pára vagytok csak, amely egy kis ideig látszik, aztán ismét eloszlik.” Jak 4,14
Amikor Jason egyéves születésnapján az édesanyja elővette az időkapszulát, mókás ötletnek tartottuk. „Mindenki tegyen bele valamit, ami ezt az évet jelképezi, és írjon pár sort arról, hogyan képzeli el az életet 17 év múlva.” Gondosan megfogalmaztuk a leveleket, beraktuk az időkapszulába, melléjük került néhány vadonatúj pénzérme, egy játékautó, szalagcímek a helyi lap aznapi számából, és más apróságok.