Hirdettük egy testvérünk felkérésére a 2014. március 22-i szombati napra tervezett lelki napot (Jerikó zarándoklat) a pécsi pálos templomban. Tájékozatlanságunkat javítva most korrigáljuk ezt,
A Schütz Antal által szerkesztett, Prohászka Ottokár összegyűjtött műveit tartalmazó sorozatban, (Szent István Társulat, Budapest, 1929) az „Élet igéi – Az Úr ünnepei” című XVII. kötetben jelent meg.
A világ különböző helyein készült interjúk csokrából kiválasztottuk a számunkra legérdekesebbeknek kérdéseket. Itt átnyújtjuk ezeket Emiliano Tardif atya válaszaival.
7. Nem veszélyes egy olyan adomány, mint ez?
Mindenekelőtt ez egy adomány: azaz Istennek ingyenes ajándéka. A gyógyítás kizárólag Isten – minden emberi eszközt meghaladó – műve.
Éreztem, ahogy megszületett a szívemben a szenvedés nagy vágya, s ugyanakkor egy benső bizonyossága annak, hogy Jézus sok keresztet tartogat
Egy időben a pécsi egyházmegye „üzemorvosának” tekintették, oly sok papot és egyházfit gyógyított. Noha nem a baranyai megyeszékhelyen született, tősgyökeres pécsinek vallja magát – familiárisan és lelkiekben is. Sorozatunk következő részében Sárosi István íróval, kardiológus-belgyógyász professzorral beszélgettünk.
Először is meg kell mondanom neked, hogy Jézusnak szüksége van olyanokra, akik vele együtt szenvednek az emberi kegyetlenség miatt. Ezért
A nagyböjti időszak és Húsvét közeledtével ajánljuk legújabb, Jézus, világ Megváltója című könyvét, amely a Hamvazószerdától a húsvéti vigíliáig terjedő liturgikus időszakot öleli fel, szentírási elmélkedései mellett nagyobb lélegzetű elmélkedéseket tartalmaz a Szent Háromnap misztériumairól, továbbá Jézus főpapi imájáról, valamint egy keresztutat és egy ájtatosságot Jézus hét szaváról.
„Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint: azé a dicsőség az egyházban Krisztus Jézus által nemzedékről nemzedékre, örökkön-örökké. Ámen.” (Ef 3,20)
Csak ültem a díványon a kiscsoportos beszélgetés alatt, lopva tör ölgettem a könnyeimet, és reméltem, hogy a többiek nem veszik észre az érzelmi hullámot, amit az üzenet elindított bennem.
Két évvel ezelőtt, amikor ez az életrajz az első idegen nyelven — németül (1980 a szerk.) — megjelent, a flamand származású premontrei atya, Werenfried van Straaten, a páratlan áldozatossággal és eredménnyel működő ,,Ostpriesterhilfe/Kirche in Not” nevű katolikus segélyszervezet alapítója és vezetője írt hozzá előszót.
A bátorhangú írás, amely azóta már a francia, holland és angolnyelvű kiadásban is napvilágot látott, ezzel a figyelmeztetéssel fejeződik be: ,,Wehe uns, wenn wir ihn vergessen!” Magyarul: ,,Jaj nekünk, ha elfelejtjük őt!”
Petényi Katalin és Kabay Barna dokumentumfilmje drámai sorsokon keresztül mutatja be a román kommunista diktatúra ördögi mechanizmusát, a Securitate működését,
Keresztelő János, az egykor népszerű próféta, akihez zsidók tömegei vándoroltak ki a pusztába, hogy hallgassák tanítását és megkeresztelkedjenek általa, fogoly. Heródes börtönbe vetette, mivel szemébe mondta az igazságot. János, értesülve Jézus csodatetteiről elküldi két tanítványát Jézushoz ezzel a kérdéssel: „Te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy mást várjunk?” (Máté evangéliuma 11,3)
Keresztelő János, sikereinek csúcsán, a tőle keresztséget kérő, akkor még ismeretlen Jézusban felismeri az Üdvözítőt (Máté 3,14), rabként mégis rákérdez, hogy a csodákat csodára halmozó Jézus valóban a Megváltó-e?
„Ennek volt egy húga, Mária. Ez odaült az Úr lábához és hallgatta a szavait. Márta meg sürgött-forgott, végezte a háziasszonyi teendőket.” (Lk 10,39-40)
Ránéztem a faliórára. Már háromnegyed tizenkettő? Hogy lehet ez? Hova tűnt az idő? Mindjárt dél van, és felét sem végeztem el annak, amit ma délelőttre terveztem. Órákkal ezelőtt kezdődött a nap, amikor kibújtam a paplan alól készen arra, hogy elvégzek egy csomó mindent a ház körül, a számítógépen, a városban.